DR. SIMON MIKLÓS
DR. SIMON MIKLÓS
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A közoktatási rendszerünkön változtatni kell. Ennek alátámasztására szeretnék egy példát hozni önöknek. Felszólalásomban a nyírbátori térség önkormányzatai által működtetett köznevelési intézmények néhány problémájáról kívánok szólni. A térség legnagyobb önkormányzata a 13 ezer fős Nyírbátor. A térségben 4 település rendelkezik 3 ezer fős lélekszámmal, 5 település 2 ezer lakos feletti, 12 település lélekszáma ezer és 2 ezer közötti, 4 település lélekszáma van ezer fő alatt. Két önkormányzat nem működtet iskolát.
Mindezt azért jeleztem, mert véleményem szerint a települések nagysága és az általuk fenntartott közoktatási intézményekben az állami alulfinanszírozottság okán fellelhető problémák fordított arányban vannak. Ezt az iskolatársulásokkal nem sikerült megoldani. Különösen érvényes ez a fordított arány a hátrányos helyzetű térségben, mint amilyen a miénk is. Az elmúlt egy évtized egyik meghatározó momentuma az önkormányzataink életében a köznevelési intézményeink működőképességének fenntartásáért való küzdelem volt.
Az állam az ezredforduló tájékától kezdve, pontosabban 2002-től fokozatosan évi 5-6 százalékkal tartósan, 8 éven keresztül csökkentette a köznevelési intézményeink normatíváját. Ez a 3200 fős Nyírbogát nagyközség 270 fős iskolája esetén, az iskola működtetési költéségét alapul véve 60 százalékos, a 120 fős óvoda esetén pedig mintegy 50 százalékos támogatási arányt jelentett. A két köznevelési intézmény működését, ami évi 140-150 millió forintba került, az önkormányzatunknak évente 60-65 millió forinttal kellett kiegészíteni, amikor a helyiadó-bevételünk 20-25 millió forint volt. Mindez településünkön, Nyírbogáton, ami a térség második legnagyobb települése, odavezetett, hogy 2008-2009 tájékán az össze erőforrásunkat a köznevelési intézményeink működőképességének fenntartására kellett átcsoportosítani.
(13.40)
Az önkormányzati csődöt csak kis híján tudtuk elkerülni, annak ellenére, hogy 2003-tól évente súlyos racionalizáló intézkedéseket tettünk mind a köznevelési intézményekben, mind pedig az önkormányzatunknál. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden pedagógusnak és az országban minden önkormányzati alkalmazottnak a türelemért.
Önkormányzataink tehát a térségünkben is megküzdöttek a közoktatási intézmények működésének fenntartásáért. A pénztelenség előbb-utóbb azonban a nevelés-oktatás rovására ment, ezért támogatjuk az iskolák állami fenntartásba adását. Ilyen körülmények közt sajnos kevés jutott, vagy egyáltalán nem jutott pénz a tehetséggondozásra, pedig ez elengedhetetlen része kell hogy legyen a közoktatási rendszernek.
Egy másik rendszerszintű probléma a köznevelési intézményeink vonatkozásában az volt, hogy nem volt, illetve nincs megfelelő külső szakmai kontroll, azaz tanfelügyeleti rendszer. A kisebb önkormányzatok jelentős részben nem tudtak ilyen szakembereket alkalmazni, hiszen minden forrásukat az intézmény fenntartására kellett összpontosítani. A tanfelügyeleti rendszer megteremtését a fenntartás állami átvétele után rendkívül fontos feladatnak tartom. A szakmai ellenőrzés visszaállításával remélhetőleg az iskolában folyó minőségi munkavégzés is javul. Ha szakember fog véleményt alkotni az adott pedagógus munkájáról, s ha ez befolyásolni fogja annak anyagi elismerését is, akkor motiváltabb lesz, s a jobb munkavégzésre fogja ösztönözni a pedagógust.
Végül engedjék meg, hogy még egy problémát felvessek: sajnos az utóbbi évtizedben nagymértékben lecsökkent azoknak a szaktárgyi versenyeknek a száma, amelyek országos felfutásúak voltak. Három szinten zajlottak ezek: körzeti, megyei és országos. A versenyek többnyire alapítványok által szerveződtek, az ország különböző területeihez kapcsolódtak, ami sajnos nem tette lehetővé, hogy a diákok országosan is összehasonlítsák szaktárgyi tudásukat. A megmérettetések a tehetséggondozás szempontjából elengedhetetlenek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy polgári, keresztény oldalhoz tartozó polgármesterként leszögezzem azt, hogy a munkánkat eddig is a gyerekeink érdeke vezérelte, amikor önkormányzati intézményként tartottuk fenn az iskolánkat, és képviselőként is a gyerekek érdekéért való aggódás miatt nyomtuk meg az “igen” gombot az állami fenntartásba vételhez, mert meggyőződésünk, hogy a kis önkormányzatok ugyanolyan szinten nem tudják az iskoláikat fenntartani, mint a nagy önkormányzatok. Ezért kérem szíves megértésüket, nem pedig kétségbe vonni azt, hogy mindenféle pártpolitikai szándék áll emögött.
Azonban egy dolgot szeretnék zárásként megköszönni Hiller Istvánnak, amiben pártpolitikai indokok vezérelték a 2008-as iskolafelújítási programban a nyírbátori választókerületben való döntést, amikor is a választókerületben hat iskola pályázott felújításra, és a három fideszes önkormányzat valamiképpen nem nyert. Köszönet ezért, miniszter úr, ez az önök igazsága. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
