DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt a Jobbik nevében szeretnék köszönetet mondani a kezdeményezésért a szakszervezeteknek, és szeretném újból leszögezni, hogy a Jobbik is támogatta aláírásaival azt, hogy ma itt lehessünk és ezt a vitanapot megtarthassuk, és mi magunk is egyébként kezdeményezőként is egy aláírásgyűjtő ívet elindítottunk a képviselők között, de nem csináltunk abból presztízskérdést természetesen, hogy melyik párt lesz végül formailag a kezdeményező.
Egyrészről a kezdeményezésnek tehát örülünk, másrészről viszont sajnálatunkat kell kifejeznünk, hogy ma, november 13-án nekünk itt vitanapot kell tartanunk az Országgyűlésben, hiszen annyi a nyitott kérdés, akkora a bizonytalanság a pedagógusok, a szülők, az érintett önkormányzatok körében, hogy szükség van az információátadásra és arra, hogy valamilyen módon meg tudjuk nyugtatni az érintetteket, már ha ez lehetséges.
Épp ezért úgy gondolom, arra, hogy nincs meg a közoktatásban ez a nyugalom, amiről államtitkár asszony beszélt a bevezetőben, a legnagyobb bizonyíték az, hogy mi ma itt vagyunk, és vitanapot kell tartanunk húsz-egynéhány munkanappal nappal az átadás-átvétel határideje előtt. Az indokokat már nagyon sokszor meghallgathattuk mind a kormány, mind a kormánypárti képviselők részéről. A színvonal emelése, illetve az iskolák színvonalának egymáshoz közelebb hozása a legfőbb indok, amiért erre az államosításra, az állami szerepvállalás növelésére sor kerül.
A magunk részéről a Jobbik frakciója és a Jobbik oktatási kabinetje sosem utasította el azt a gondolatot, hogy az állami szerepvállalást növeljük a közoktatásban, éppen azok miatt az indokok miatt, amik már itt is elhangzottak. Nemzetközi összehasonlítások is mutatják, hogy mekkora különbségek vannak sajnos az iskolák és egyébként a családok között is, a jövedelmi helyzet mennyiben meghatározza azt, hogy milyen lesz a jövője egy gyereknek, és ezt megengedhetetlennek tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy igen, valamit kezdeni kell ezzel a helyzettel, de egy ilyen nagyszabású átalakítást egyrészről sokkal átgondoltabban kellene végrehajtani - erről később szeretnék részletesebben beszélni -, másrészt úgy érezzük, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik az állami szerepvállalásnak az ilyen módon történő megvalósításával.
Legitim indokok állnak tehát a céljaik és a megvalósítás mögött, azonban nagyon sok olyan kulcskérdés van, amelyet egyáltalán nem kezelnek, illetve félő, hogy a későbbiekben, akár csak évtizedek múlva lehetnek meg azok az eredmények, amelyeket már akár ezeknél sokkal hamarabb várnak.
Nyilvánvaló, hogy a finanszírozás az egyik kulcskérdése az oktatásnak is, mint mindennek, és a színvonal kiegyenlítésében, a minőségben is hatalmas szerepe van ennek, ezért nyilvánvalóan ez az a terület, ahol a leginkább érdemes és kell hozzányúlni a különböző iskolák fenntartásához, azonban önmagában ez egy csapásra nem fogja megváltoztatni azt a helyzetet, ami kialakult egy hátrányos helyzetű térségben vagy valamelyik budai általános iskolában. Nem fogja önmagában ez a változtatás közelebb hozni egymáshoz a gyerekeket és az iskolák színvonalát.
A legfrissebb felmérések szerint öt olyan megye van Magyarországon, ahol 40 százalék feletti a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya. Ezek a körülmények, ezek a gyerekek, ezek az iskolák nem lesznek egy csapásra olyanok, mint ahol ugyanez az arány 10 százalék alatt van. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt a helyzetet kezelni kell, de ez nemcsak oktatási kérdés, hanem sokkal inkább átfogó társadalompolitikai kérdés, és nagyon sok olyan más oktatáspolitikai intézkedésük van, ami nem segíti azt, hogy ez megváltozzon.
Az állami szerepvállalás növelése tehát egyrészről legitim lehet, de nem lehet legitim az önkormányzatok megalázása, és nem lehet legitim az önkormányzatok eddigi munkájának a semmibevétele, mert sajnos ez történik. Az önkormányzatoknak nincs választása, mindenképpen állami fenntartásba kerül az összes iskola, és nem biztos, hogy összhangban van ez a megvalósítási mód azzal a céllal, amit kitűztek maguk elé. A felzárkóztatás ellen hat például a tankötelezettségi korhatár 16 évre csökkentése, illetve a Híd-programok sem fognak olyan eredményes, hatékony munkát elvégezni, amelyekre szükség lenne.
(11.20)
Késő ugyanis akkor motiválni már a fiatalokat, amikor épphogy már majdnem lejárt a tankötelezettségük, késő 14-15 éves korban elkezdeni azt, hogy őket tanulásra neveljük. Sokkal hamarabb kellene ezt elkezdeni.
Úgy érzem, hogy államtitkár asszony és a kormány sok esetben nem jól méri fel a helyzetet. Említettem azt, hogy nyugalmat vizionálnak a közoktatásban és az intézményekben, de az a rengeteg kérdés, ami hozzánk, képviselőkhöz, az Országgyűléshez és nyilvánvalóan a tárcához is eljut, azt mutatja, hogy nincs nyugalom, és a sztrájkbizottság felállítása sem a nyugalomra utal.
De beszélhetnék arról is, hogy az igazolatlan hiányzások számának a csökkenése mögött milyen valóság húzódik meg. A statisztikákban biztosan kimutatható az, hogy egyharmaddal csökkent az igazolatlan hiányzások száma azoknak az intézkedéseknek a következtében, amiket a kormány hozott. Ezeket a Jobbik is támogatta, bár félmegoldásnak tartottuk, de azt elismerjük, hogy ezekkel is kezdeni kell valamit, hiszen a lemorzsolódás egyik eredője a sok igazolatlan hiányzás. Azonban az sajnos csak a látszat, hogy ezek valóban csökkentek volna - lehet, hogy a statisztikák ezt mutatják -, de nagyon sok pedagógus panaszkodik arra, hogy mivel anyagi hátrány is éri most már a családokat amiatt, hogy az igazolatlan hiányzások száma meghaladja az ötven órát, ezért a pedagógusok sok esetben nem merik beírni az igazolatlan hiányzásokat, és paktumokat kell kötniük a gyerekekkel azért, hogy inkább ne zavarják az óra menetét, és akkor cserébe a tanárok sem írják be az igazolatlan hiányzásokat. Tehát a statisztikák mögött rejlő valóság korántsem olyan eredményes, mint amire államtitkár asszony utalt.
Nemcsak azért vagyunk méltatlan helyzetben - és itt az időtényezőt szeretném kiemelni -, mert ilyen kevés idő van hátra az átadás-átvételig, az állami fenntartásba vételig, hanem a pedagógusok helyzetére is a teljes bizonytalanság a jellemző. Egyrészt államtitkár asszony is elmondta, hogy 2008-ban és 2009-ben mennyivel csökkent a fizetésük, de arról nem beszélt, hogy a Fidesz kormányzása alatt ez a csökkenés tovább folytatódott. Az életpályamodell bevezetését pedig lehetőségként jelölte meg, de az is szégyenteljes, hogy novemberben még nem lehet tudni, hogy a 2013 szeptemberében bevezetendő változások, az életpályamodell, az óraszámemelés, a helyettesítési rendszer megváltoztatása életbe lépnek-e, és ehhez a bérek növekedése társulni fog-e. Tehát nem csak az átadás-átvétel miatt vagyunk szörnyű helyzetben.
A kampányban, a választási programjukban nagyon gyakran hangoztatták, hogy a pedagógusok anyagi és társadalmi megbecsültségére szükség van, vissza kell állítani ennek a hivatásnak a presztízsét a társadalomban, és ehhez természetesen bérnövekedésnek is társulnia kell, azonban nem látjuk azt, hogy a kormányzásuk alatt erre sor kerülne. Az átadás-átvétellel kapcsolatban még tegnap is voltak olyan kérdések, amelyekre helyettes államtitkár úr sem tudott válaszolni az oktatási bizottság ülésén, és sajnáljuk, hogy Matolcsy miniszter úr vagy legalább a nemzetgazdasági tárca egy képviselője nincs jelen a vitán, mert lehet, hogy ezekre a kérdésekre, például a pedagógusok béremelésére ők tudnának választ adni, ha egyáltalán tudnak.
A közoktatás jövő évi költségvetését sem látjuk biztosítottnak. Amikor Marekné Pintér Aranka volt az oktatási bizottság vendége, akkor azt mondta, hogy 407 milliárd forint áll rendelkezésre a jövő évi közoktatási költségvetésre, holott erre legalább 570 milliárd forintot kellene fordítani. Az átadás-átvétellel kapcsolatban pedig október 20-án írta le a kormánynak szánt előterjesztésében Gloviczki helyettes államtitkár úr, hogy sem a személyi, sem a pénzügyi feltételek nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ez zavartalanul folyjon le, így januárban az érintett pedagógusok és diákok tanmenete a tanév közben veszélybe kerülhet. Tehát közel sem látjuk olyan rózsásnak a helyzetet, mint ahogy államtitkár asszony előadta.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
