PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy Sós Tamás képviselőtársunk egy picit erősen fogalmazott, és én is arra kérem, hogy fogja vissza magát. Alapjában véve nem kellene riogatni, nem kellene itt a tévénézőknek olyan jelzőkkel illetni a mostani átalakítást, amivel a képviselő úr illette.
(14.10)
Hoppál képviselő úr itt mögöttem pár perccel ezelőtt elmondta, és jogosan mondta el, hogy az elmúlt húsz év oktatási törvényeinek a százötvenféle módosítását már nem lehet tovább módosítgatni, hanem egy teljes átalakításra van szükség. Azt hiszem, ezt önök is aláírták pár hónappal ezelőtt még.
Én igyekszem rövidre fogni, mivelhogy az időm is rövid.
Az oktatásügy jövőnk megalapozásának legfontosabb eszköze, minősége nemzeti sorskérdés. Nyilvánvalóan először meg kell szerezni, fejleszteni kell a tudást, az innovációs képességet, alaposan meg kell ismerni a világot, a korunkat meghatározó globalizáció kérdéseit. Tehát mindenekelőtt jelentősen fokozni kell a beruházást az emberi tőkébe, hiszen tudjuk, hogy a tudás az egyetlen olyan termelési tényező, amelynek hozadéka nem csökken.
2010-ben az Oktatási Minisztérium megbízásából készült, a felnőtt lakosságot, valamint a pedagógusokat reprezentáló kutatás eredménye szerint a közvélemény nem volt elégedett az Oktatási Minisztérium tevékenységével. Hangsúlyozni szeretném, hogy 2002 és 2010 közötti időről beszélek.
Az esélyteremtés, az oktatás színvonalának és anyagi helyzetének javítása terén lényeges elmaradások voltak. Ha jól emlékszem, akkor frakcióvezetőnk elmondta tényszámokkal alátámasztva, hogy a 2002-től 2010-ig tartó időszakban hogyan csökkentek le az állami normatívák. Én csak alá tudom húzni iskolaigazgatóként, hogy 2002-ben az állami normatíva 80 százalékához 20 százalékot kellett hozzátenni az önkormányzatnak, már ha hozzá tudta tenni. Gondolok itt a kistelepülések fizetésképtelenségére. Aztán ez a szám úgy változott, hogy 2005-ben 60-40 százalékra módosult. Aztán 2008-ban, mit ad isten, ez a szám már teljesen megfordult, hiszen 40-50 százalékos állami normatívához kellett az önkormányzatoknak - már mondom, ha volt lehetőségük - hozzátenni azt a különbséget, amivel egyáltalán működőképessé tudták tenni az intézményüket. Akkor ezek után mondják azt, hogy mi itt egy teljesen rossz koncepciót akarunk megvalósítani. Hát én nem tudom, hogy ha egy picit tényleg visszagondolnak az elmúlt időszakra, akkor valószínűtlennek tartom, hogy ez megállja a helyét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sommásan szeretnék fogalmazni akkor, amikor azt mondom, hogy ez a törvénytervezet figyelembe veszi a pedagógusok véleményét. Hogy mire alapozom ezt? Az elmúlt két év során választókörzetemben több rendezvényen vettem részt. A pedagógusok nagy része a köznevelés helyzetével kapcsolatban elmondta: megérett az átalakításra.
Az intézkedés célja az állami felelősség és a hozzá tartozó jogkörök megbillent egyensúlyának a helyreállítása.
Nézem az órát, és van fél percem, éppen ezért azzal szeretném befejezni a hozzászólásomat, hogy engedjék meg nekem is, hogy én is üdvözöljem a szocialista páholyban ülő szakszervezeti vezetőket. Tisztelem és elismerem a munkájukat, a pedagógusokért kifejtett tevékenységüket, de csak azokét, akik tisztességesen végzik közfeladatukat. Nekem is volt kiválóan (Az elnök csenget.) dolgozó, tanító kollégám, aki nem arra használta fel a szakszervezeti megbízatását (Az elnök csenget.), hogy trehány módon elhagyja az óráit a diákok rovására (Az elnök csenget.), hanem lelkiismeretesen…
