SÁGI ISTVÁN
SÁGI ISTVÁN
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Párttársaim! Tisztelt nagy tudású Kollégák! 22 évet töltöttem a tanári pályán, 17 évet ebből igazgatóként, így engedjék meg nekem, hogy tapasztaltnak mondhassam magam a témában. Jól ismerem az iskolák, a diákok, a pedagógusok problémáit. A parlament oktatási bizottságában már két éve azon dolgozunk, hogy ezeket minél hatékonyabban megoldjuk, és az oktatásügyet olyan pályára állítsuk, amely egyszerre szolgálja a diákok, a tanárok és a haza érdekeit.
Látom, MSZP-s kollégáim is törték a fejüket az ügyön. Örülök, hogy legalább most eljutottak idáig, mert a 8 éves kormányzásuk alatt, úgy tapasztaltam, nemigen foglalkoztatta önöket az oktatáspolitika reformja. Ez időszak alatt ugyanis az oktatás színvonala soha nem látott mélységekbe süllyedt. Jó lett volna, ha nemcsak most, hanem 2002 és 2010 között is stratégiai fontosságú ügyként aposztrofálják az oktatáspolitikát, és nem vonnak ki milliárdokat az ágazatból. Amikor valami hiba van a gépezetben, és ezt nem lehet tovább leplezni, önök két dolgot szoktak tenni: elkezdenek felesleges feladatot generálni, növelve ezzel az adminisztrációt, a bürokráciát, vagy beszélnek róla, hogy elkendőzzék, nem találják a megoldást.
(14.00)
Amikor kezükben volt az irányítás, az első utat választották. Most, hogy erre nincs lehetőségük, megpróbálnak okosakat mondani a témában, de sajnos csak üres frázisok pufogtatásáig jutnak. Azt kell hogy mondjam, egyik sem célravezető. Munkájuk eredménye, hogy kormányzásuk idején, papíron minden úgy ment, ahogy a nagy könyvben meg van írva, a valóságban azonban egy-egy pedagógus egyéni képességei és elhivatottsága határozta meg, hogy merre van az előre, és hogyan jutunk oda. Ha a csillagok szerencsésen álltak, ebből még jó dolgok is kisülhettek, azonban az egységes, jól átgondolt oktatáspolitika nem alapozhat a csillagok állására. Mi, a Fidesz-KDNP-frakció olyan oktatást szeretnénk most megalapozni és a működését biztosítani, amely betartható, fenntartható, és nem csupán papíron létezik.
(Földesi Gyulát a jegyzői székben dr. Stágel Bence váltja fel.)
A napokban rábukkantam az önök oktatási vitaanyagának nevezett írására. Örömmel kell tudatnom önökkel, egyetértünk. Az anyaguk csupa olyan közhelyes, általános megállapítást tartalmaz, amellyel nem lehet vitába szállni: esélyegyenlőség, fejlett pedagógiai módszerek, társadalmi és gazdaságpolitikai célok. Nem tudom, létezik-e ember Magyarországon, aki ezeket ne akarná. Kinek ne lenne fontos a versenyképesség, az innováció, a kutatás-fejlesztés vagy éppen a képzetlen tömegek foglalkoztatásának elősegítése, átképzés, továbbképzés, felnőttképzés által. A kérdés csupán az, hogyan.
Sajnos, ebben nem tudom, mennyire értünk egyet, hiszen míg a mi eszközeink, amelyekkel a célok elérése felé haladunk, világosak, sajnos ugyanez az önök programjáról nem mondható el. Nem derül ki, hogyan képzelik annak az oktatáspolitikának a megalkotását, amely biztosítja a pedagógusok megbecsülését, amely egyenlő feltételeket teremt, és csökkenti a gyermekek közt lévő társadalmi különbségeket, amely olyan és annyi szakembert képez, amilyenre szükség van a hazai gazdaságban, növelve ezzel a foglalkoztatást, csökkentve a munkanélküliséget, amely csökkenti az itthon megszerzett tudás külföldre vitelét és hazán kívül való kamatoztatását, és sorolhatnám még, sok ugyanis a probléma.
Nekünk van elképzelésünk, hogy ezeket miként oldjuk meg. Javaslom, vitázzunk akkor, amikor önöknek is lesz érdemi válaszuk arra, hogyan. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
