Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 1., 2. és 3. pontja sem változtat azon a tényen, hogy az előttünk fekvő előterjesztés egy alapvető ellentmondást tartalmaz, amit nem sikerült feloldani sem az általános, sem a részletes vita során, és attól tartok, hogy a záró vitaszakaszban sem, de kötelességem egy utolsó kísérletet tenni e tekintetben.
Az úgynevezett pénzügyi ombudsman posztjával kapcsolatosan ugyanis deklarálásra kerül, hogy elvileg az Európai Unió intézményeitől, szerveitől, hivatalaitól, a tagállamok kormányaitól vagy bármilyen más szervezettől független pozíciót kellene létrehozni, csakhogy a biztost a gazdasági miniszter nevezi ki, ebből pedig adódik a kérdés, hogy hogyan lesz független, hogyan lesz pártatlan, hogyan tudja ezeket az előírásokat és ezeket az instrukciókat betölteni. Matolcsy Györgynek a kihirdetés után egy hónapon belül kell kinevezni a pénzügyi jogok biztosát, adódik a kérdés tehát, hogy miért nem az Országgyűlés nevezi ki ezt a személyt, akinek egyébként a titulusa, pozíciója nem igazán illik bele a teljes magyarországi fogyasztóvédelmi rendszerbe, hiszen nem igazán rendelkezik olyan jogosítványokkal, amelyekkel hatékonyan fel tudna lépni akár egy devizahitel-károsult érdekében, akár egy jogvita esetében, hiszen nem kapta meg azokat a nagyon erős jogosítványokat, amelyek alapvető fontossággal bírnának e tekintetben. De ha már megszületett ez az intézmény, legalább próbálnánk feltölteni tartalommal, és legalább megkísérelnénk azt, hogy az alapvetően meghirdetett célok szellemében kerüljön kiválasztásra.
Még egyszer mondom, egy olyan kikötést tesz le a kormányzat is az asztalra, miszerint legyen független az illető az Európai Uniótól, legyen független a kormánytól, legyen független lényegében mindenkitől, de mégsem az Országgyűlés nevezi ki, tehát mégsem egy közmegegyezés alakul ki e tekintetben, hanem a nemzetgazdasági miniszter lesz az, aki “független” módon megnevezi majd, hogy ki próbál Magyarországon az alapvető pénzügyi kultúra fejlesztéséért is felelni.
Itt van az előterjesztés másik óriási hibája: az alapvető pénzügyi kultúra fejlesztése ugyanis az oktatási rendszer alapfeladata lenne. Önök a Nemzeti alaptantervben, igaz, hogy sajnálatos módon csak választható tárgyként, de megjelenítették például az alapvető pénzügyi ismeretek oktatásának a lehetőségét, vagy legalábbis ezt felvillantották. Miért nem lehet ennek elmélyítésével normális eredményeket elérni? Miért kell egy, a rendszerbe nem illő pozíció mellé egy plusz látens feladatként becsatornázni azt, amiről már önök is nagyon jól tudják, hogy nem lehet megfelelő jogosítványokkal ellátni, hiszen önök ezt kihagyták az előterjesztésből? Lettek volna egyéb lehetőségeik is az úgynevezett egyéb pénzügyi tárgyú törvények csomagja során, amit európai uniós diktátumra idehoztak a Ház elé. Be lehetett volna tenni és bevezetni a hitelek összehasonlíthatóságának a mérőszámait és a technikáit - sajnos ez sem történt meg.
A családi csődvédelem tekintetében pedig többéves késedelemben vannak, pedig állítjuk, hogy ami a cégeknek jár, az járjon a családoknak is. Ebben szerencsére több frakció egyetérteni látszik most már két és fél év jobbikos figyelemfelkeltéses munkának köszönhetően itt a Házban, mégsem fekszik előttünk kitárgyalt módon, megszavazva az az előterjesztés, ami biztosíthatná a családok számára a csődvédelmet.
Tehát látnunk kell azt, hogy alapvető ellentmondások feszülnek a kormányzati és az előterjesztői szándék és a kivitelezés között, amit az a három napirendi pont (sic!) és a zárószavazás előtti módosítók sem tudnak érdemben feloldani, amelyek miatt azt kell hogy mondjuk, hogy az alapelv jó, tehát a fogyasztóvédelmi rendszer erősítése jó lenne, de egy jogosítványok nélküli, a rendszerbe nem túlzottan illő, igazából hatalommal nem rendelkező személytől irreális dolgokat várni, miközben meglennének egyéb hatalmi technikák és egyéb szerveződések arra nézve, hogy megoldjuk ezeket a problémákat, ez merő irrealitás. Ettől a következő években a devizahiteleseknek nem lesz könnyebb. Magyarországon a szociális és társadalmi összeomlást nem lehet csillapítani, vagy csak ki lehet tolni egy kicsivel, de önmagában ez nem lehet cél, nem lehet öncél.
Tehát az a célkitűzés, aminek előttünk kellene feküdnie, az kellene hogy legyen, hogy a hitelek összehasonlíthatósága mellett valódi védelmet kapjanak a magyar családok családi csődvédelem keretein belül, olyan kirendelt tanácsadók segítségével, akik a jogi képviseletet is el tudják látni a jellemzően hatalmi fölényben lévő pénzintézetek felé, hogy a családok végre valódi támaszra leljenek. Látható, hogy ami előttünk fekszik, mindenféle hatalmi elemet és jogosítványt nélkülöz e tekintetben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
