DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugyanarra a pontra szeretnék kitérni, mint Kiss Sándor képviselőtársam, csak egy más okkal.
A jogszabálytervezet azt mondja, hogy amennyiben a gyógyszerész betekinthet a beteg adataiba, ezt csak akkor teheti meg - mondja a jogszabály -, ha ezt írásban nem tiltotta meg. Mi javasoltuk, hogy itt a beteg együttműködését, a beteg saját érdekében történő együttműködését kell biztosítani, ezért úgy gondoljuk, nekünk elég az, ha a beteg kéri, akár írásban kéri azt, hogy a gyógyszerész tekintsen bele. Ez egy sokkal pozitívabb dolog, mint ha megtiltja, hogy a gyógyszerész betekintsen. Kinek az érdekében akar betekinteni a gyógyszerész? Nem azért, hogy ott az adatokban úgymond kéjelegjen és nézegesse az adatokat, szerintem a gyógyszerészt ez igazából nem érdekli, hanem a beteg érdekében.
Tehát a betegnek az az érdeke, hogy a rettentő sok gyógyszer miatt, amit a háziorvosa, más orvosok felírnak a szomszédasszonynak s a többi, egy hatalmas kavalkád van otthon, ebben egy szolgáltatás a gyógyszerész ama segítsége, hogy megmondja, hogy ezt és ezt a gyógyszert, ha lehet, azért ne szedje, mert olyan mellékhatásokkal, keresztreakciókkal s a többivel számolhat, ami az egészségének ártalmas. Sőt, Magyarországon is - noha nincs kimutatva pontosan statisztikailag - legalább ezres mértékű az a halálozás, ami gyógyszer-túladagolás, keresztreakciók vagy valamiféle nem várt és nem kívánt gyógyszerszedési kockázat miatt következik be. Ezért mi ezt nagyon fontos szolgáltatásnak tartjuk.
A bizottsági ülésen az államtitkárság képviselője azt mondta, hogy azt kell meghagyni, hogy meg kell tiltania, ha nem tiltja meg a beteg, akkor adhat ilyen szolgáltatást a gyógyszerész, és analógiának azt mondta, hogy ezt azért kell így csinálni, mert a szervátültetésnél is, ha a beteg nem tiltja meg, akkor át lehet ültetni a szervet. Ha meghal a beteg, abban az esetben nem a beteg érdeke, hogy a szervátültetés megtörténjen. Itt viszont él a beteg, és a beteg érdeke, hogy ő ezt kérje, hogy végre tájékoztatást kapjon. Ha ezt így a beteg hallani fogja, akkor neki az ugrik be, hogy én mindent meg fogok tiltani, amivel bárki más az én adataimba belenézhet, és nem fogja megérteni, hogy az egyik legfontosabb szolgáltatás, amit nyújtani lehet, és a mai világban ez nagyon fontos, ha valóban akarunk tenni a betegért. Márpedig a jogszabálytervezet is azt mondja, hogy a biztonságos gyógyszerellátás, és mellette persze a gazdasági érdek is szerepet játszik.
Ugyanilyen megfontolásból - ezt Kiss Sándor kollégám is említette - gyakorlatilag bizonyos gyógyszerekkel még a gyógyszerésznek is kivételt kell tenni. Főképpen azt mondja, hogy ez a szolgáltatás elsősorban a gazdasági érdek szempontjából bizonyos gyógyszerekre vonatkozik, holott a mentális viselkedési zavarokra szedendő gyógyszerek is gyakorlatilag szakmai értelemben zavaróak lehetnek. Ha erről nem tudhat a gyógyszerész vagy ebbe nem tekinthet bele, ebben az esetben egy ilyen gyógyszer keresztreakciója esetén egyszerűen tehetetlen, és nem tud segíteni. Tehát mi nem értjük, hogy miért kell ezt kivenni, hiszen a gyógyszerészt éppen úgy titoktartási kötelezettség kötelezi.
Érdekes dolgok, hogy vannak szakasszisztensek, akiknek van jogosultságuk arra, hogy gyógyszert expediáljanak, adjanak ki. Akkor ez a szolgáltatás ilyen formában ott nem tud megvalósulni, hiszen az adatokba csak a gyógyszerész tekinthet be, a gyógyszerkiadással foglalkozó asszisztens viszont ilyen szolgáltatást már csak azért sem nyújthat, mert egyrészt nem is tud, másrészt nem nézhet be az adatokba.
Ha itt az a fontos, hogy a beteg ezt a szolgáltatást megkapja, akkor nem elég az, hogy ő nem ad tiltakozó nyilatkozatot. Ha én írásban tiltakozom az ellen, hogy belenézzen a gyógyszerész, jó, nem néz bele a gyógyszerész, és akkor kérdés, hogy ez kinek jó. A betegnek sem jó. Ha viszont nem tiltotta meg a beteg írásban, akkor a gyógyszerész ugyan belenézhet, de miért. Öncélúan nem néz bele. Ha a beteg nem kíváncsi arra, és nem érti meg, hogy ez a belenézési lehetőség az ő érdekét szolgálja, akkor ez egy kicsit fából vaskarika.
Mi változatlanul fenntartjuk azt, hogy a “nem tiltotta meg” helyett a beteg “kéri”, és ezt természetesen lehet írásban is igazolni. Ez egy hatalmas felelősség a gyógyszerrel, mert ha a beteg kéri, hogy nézzen bele, és a gyógyszerész megnézi és szakmailag helytelen tanácsot ad, akkor bizony felelőssége is van ebben. De kérem, erről szól az egészségügy, a gyógyítóknak is felelősségük van, nem tehet bármi mást, illetve ha tesz, vagy szakmailag hibát követ el, akkor meglehetősen megnő a felelősség, illetve a felelősségre vonás esélye is. Ez az egyik dolog, amit feltétlenül szóvá kívántam tenni és megértetni a tárcával.
Ez egy teljesen jó szándékú javaslat, hiszen ez egy nagyszerű, jó ötlet, amit kitaláltak, ezt mindenféleképpen - ahogy Kiss Sándor kollégám is mondta - ki kéne terjeszteni valamennyi gyógyszerre. Mert ha csak a támogatott gyógyszerekre terjesztem ki, akkor szakmailag megint abba a problémába csúszunk bele, hogy ott vannak a vényköteles, de nem támogatott gyógyszerek, azt szedheti büntetlenül, vagy arra nem terjed ki ez a fajta segítség a gyógyszerész részéről.
A másik pedig egy elmaradt, legalábbis még ki nem alakult bizottsági módosító, hiszen ebben a törvénytervezetben a bizottság megnyithatja a 2003. évi LXXXIV. törvénynek az ügyeletre vonatkozó részeit is.
(23.50)
Nevezetesen az ügyeletben részt vevő egészségügyi dolgozóknál van egy speciális kivétel a többi, általában a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó dolgozóknál, egy negatív diszkrimináció, amit viszont még a szakma is elfogadott kényszeredetten, mondván, hogy a jelenlegi személyzeti és humánerő-helyzetben mindenek fölött valóban biztosítani kell a folyamatos ellátás biztonságát, ezért negatív diszkriminációban részesítette az egészségügyi dolgozót, már aki ügyel, mert azt mondta, hogy az egészségügyi dolgozót a napi korláton túl is lehet ügyeletre kötelezni és kényszeríteni. A normál munkavállalók esetében szó sincs erről. Ezt el kellett fogadni, de nem mindegy, hogy ha egy orvos vagy egy szakdolgozó, aki ügyeleti rendszerben dolgozik, felajánlja a maximálisan elvállalható önkéntes órát, hogy akkor a munkáltató - és erről nem szól a törvény, ezért javasoljuk ezt belevinni, pró vagy kontra kerüljön bele - mivel kezdje. Ha én fölajánlok 96 órát, akkor ne azt mondja a munkálható, hogy de én a kéthetente alkalmazható 12-12 órát ledolgoztatom vele, mint kötelezőt, és csak utána használom fel az önkéntes óráidat, hiszen ezt a jogszabályt a tárca - és ezért fogadtuk el - azért hozta be, hogy garantálja a foglalkoztató biztonságát, hogy ha én nem vállalok önként egy perc ügyeletet sem, akkor ő kéthetente egyszer megtehesse, ezáltal azt az orvost vagy szakdolgozót is be lehet vonni az ügyeletbe, aki egyébként nem vállal önként. Vagy ha én azt mondom, hogy egy hónapban csak 12 óra önkéntest vállalok, nyilván ha én mint munkáltató beosztom az ügyeletet, és szükségem van arra a dolgozóra; mert ha olyan sok dolgozóm van, hogy nem kell, akkor azt mondom, hogy kihagyom, te nem vállalsz önkéntest, semmi baj, hát akkor te nem ügyelsz, pont, vagy csak este nyolcig dolgozol, amit én még elrendelhetek, utána hazamész. Igen ám, csakhogy ebben az esetben, ha keveset vállal az orvos vagy a szakdolgozó, akkor lehessen igénybe venni a munkáltatónak ezt a kéthetentei egyszeri elrendelést.
Amikor államtitkár-helyettes asszonynak javasoltuk, hogy a munkáltató először használja el az önkéntest, és ha elhasználta, és még mindig szükség van az ügyeleti beosztásra, mert ezt determinálja a létszám, akkor alkalmazza ezt az elrendelés lehetőségét. Erre azt mondta, hogy ezt nem lehet előírni, mert nem tartalmazza a jogszabály. A kérdésünk az volt, hogy ellenkező esetben tartalmazza-e a jogszabály, a munkáltató előbb ezt teheti. Azt se tartalmazza a jogszabály. Tehát ez egy patthelyzet, és arra kérjük a tárcát, hogy ezt a patthelyzetet oldja fel valamilyen formában - hogy milyen technikával, bizottsági módosítóval vagy bármivel, az teljesen mindegy -, hogy ebben a kérdésben is meg tudjuk nyugtatni a kollégákat, és végre az ügyelettel kapcsolatosan az új jogszabály-módosítás - nem a mostani, hanem a korábbi – miatti, azt kell mondanom, béke, maradjon is meg, mert elfogadják a kollégák, de ez a kérdés és ez a pont még mindig rendezetlen.
Volt egy érv a tárca részéről, hogy ezt azért nem lehet megcsinálni, mert nyugdíjproblémákat csinál, mert így hogy fog teljesülni a heti 48 óra, mert csak afölött lehet elrendelni, vagy afölött lehet az önkéntes órákat összeszámolni. Szerintem ez nem mond ellent a mi javaslatunknak, mert ha én egy hónapban vagy egy héten két ügyeletet is teljesítek, sőt elvileg még hármat is lehet, függően attól, hogy megkapom a napi pihenőidőmet, az előző jogszabály pont azért hozta létre ezt a változtatást, hogy az ügyeletből az általam a napi korlátig elrendelhető, a munkáltató által elrendelhető időt éppen azért, hogy ne legyen munkaidő-deficit, átminősítheti rendes munkaidővé. Ha ezt megteheti a munkáltató, akkor minősítse át, és ne tegye azt meg, hogy gyakorlatilag önkéntesnek minősülő órákat, mert minden olyan óra, ami a 12 órás elrendelhetőség után van, eddig legalábbis így volt, az volt az önkéntes óra, a napi korláton túli. Most pedig megváltozott ez a helyzet.
Lényegében összefoglalásul államtitkár úrnak is csak azt jelzem, hogy próbáljuk ezt úgy megoldani, hogy ha én felajánlom a maximális önkéntes órát, akkor használja fel a munkáltató a napi munkaidőkorláton túli időben az én önkéntes felajánlásomat, ha kevés az önkéntes órafelajánlásom és szükség van további ügyeletre, mert sajnos ilyen előfordul a mai helyzetben, akkor legyen ez. Tehát előbb ezeket számolja el, és csak azt követően számolja. Egyébként ennek semmiféle hátrányos anyagi vonzata nincs a munkáltatóra, hiszen ha jól megnézzük, az úgynevezett napi korláton túl elrendelt munkaidőnek teljesen más a díjazása, mint az egyébnek, tehát körülbelül ugyanannyiba kerül, tehát még csak azt se mondhatom, hogy ez többe kerül. Viszont ez egy gesztus azok felé az egészségügyi dolgozók felé, akik az önkéntes vállalással, sőt, elnézést, hogy ezt mondom, erre rá lehet őket nem kényszeríteni, hanem szoktatni az önkéntes vállalásra, mert ha én egy órát sem vállalok önkéntesen, és ő beoszt kétszer ügyelni, akkor abból a 24 órából, ha az önkéntes lenne, az három szolgálati napot jelentene. Ha viszont nem önkéntes a vállalás a jogszabály szerint - mert csak az önkéntes órákat lehet így elszámolni -, akkor félő, hogy gyakorlatilag három szolgálati időbe beszámító naptól esik el a munkavállaló, tehát neki is érdeke, hogy igenis, vállaljon önkéntes munkát, mert Magyarországon önkéntes munkavállalás nélkül az ügyeleti rendszer nem tartható fenn.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
