DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Csak annyit akarok mondani, hogy igazából a hozzászólások azt bizonyítják, hogy a törvénynek a nagyon-nagyon nagy többségében egyetértés mutatkozik.
Kiss Sándor képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy a gyógyszerészeti gondozás általánosságban bár egy nagyon fontos dolog, de azért a jelenlegi helyzetben bizonyos értelemben túlmotivált az a fajta gondolkozás, hogy a gyógyszerész egyértelműen el fogja tudni dönteni, hogy azok közül a gyógyszerek közül, amiket a beteg szed, valamit ne szedjen vagy szedjen. Ez olyannyira nem így van, hogy engem abban a városban, ahol élek, a gyógyszerészek ismételten felhívnak, hogy vajon ezt a gyógyszert kiadhatják-e a betegnek vagy sem. Ez önmagában gondot jelentene. Itt nem erről van szó. Itt igazából arról van szó alapjában véve, hogy a betegnek elmagyarázzák, hogy miért szedi, hogyan szedje, és ha a betegnek van valami panasza, akkor a gyógyszerrendelés keretein belül próbálja megoldani. És szó sincs arról, hogy majd egy olyan jellegű tanácsadást fog adni neki, hogy a gyógyszerek egy részét elhagyhatja, a másik részét meg szedheti. Ezek a dolgok ugyan törvényi keretek között szabályozva vannak, de azért azt hozzá kell tennem, hogy józan ésszel a mai nagyon bonyolult, az orvoslásnak egészen specializálódott részei a gyógyszerészetben nem jelennek meg. Mi lenne akkor, ha ez ebben a formában, ilyen direkt formában megjelenne?
A heti 48 és 42 órához igazából nem tudok hozzászólni. Azt gondolom, hogy államtitkár úr erre a kérdésre nyilvánvalóan válaszolni fog.
Az ügyeleti szabályozással kapcsolatosan pedig csak annyit tudok mondani… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést kérek, befejeztem. Köszönöm szépen.
