DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Aradszki András képviselőtársammal együtt benyújtott, atomenergiáról szóló törvényjavaslatunk célja pontosan azt a két célt próbálja meg teljesíteni, amelyet mind Aradszki András, mind Bencsik János elmondott, úgy gondolom, világossá is tett, és amelyet Józsa István képviselőtársam is - végül is - egyetértően fogalmazott meg.
Miről is van szó? Arról van szó, hogy január 1-jével lép hatályba az új önkormányzati törvény, aminek a pontos neve a területi önkormányzatokról szóló törvény.
(12.00)
Ez a törvény megfogalmazza azokat a társulásokat, amelyek itt, a Paksi Atomerőmű bővítése kapcsán komoly szerepet kaptak abban, hogy a megfelelő tájékoztatás, a biztonságra való törekvés, az emberek biztonságának biztosítása mellett a mentésben egy adott katasztrófa bekövetkezte esetén milyen feladatok hárulnak ezekre. Ezekhez az atomenergia-törvény még forrásokat is biztosít. Nos, közben az önkormányzati törvény egyértelműsítette és világossá tette a társulások létrejöttének, szabályozásának, működésének szempontjait, ezért szükségtelenné vált, hogy ettől eltérő szabályozást megtartsunk az atomenergia-törvényben. Tehát mondható úgy is, hogy ez egy praktikus szabályozási kérdés volt részünkről. Ugyanakkor azonban módosítani kellett és hozzá kellett a jelenlegi szükségletekhez és gyakorlathoz igazítani a társulásoknak a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból nyújtható támogatás szabályozását, az összegek nagyságát, ezek elosztását, illetve az ezekhez a társulásokhoz való újabb csatlakozások kérdését.
A javaslat másik célkitűzésével összefüggésben pedig azt szeretném kiemelni, hogy a Paksi Atomerőmű építésének szükségességéről több mint 50 éve döntött az Országgyűlés. A hosszan elhúzódó építési munkálatok eredményeképpen 30 éve, 1982-ben került sor a hálózati szinkronizálásra, és 1983-ben lépett termelésbe az első blokk. Majd négy év leforgása alatt a teljes erőmű is a termelés szolgálatába állt. Azt hiszem, ennyi év távlatából, de ahogy Józsa képviselőtársam említette, már az elmúlt kormányzati ciklus idején is elsősorban a gazdasági bizottságban konszenzussal, de a parlamentben is konszenzussal határoztuk meg azt, hogy szükséges és jó döntés volt Magyarországon az atomenergia bevezetése. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a mai napon is az ország villamosenergia-ellátásának több mint 40 százalékát ez az atomerőmű biztosítja; ráadásul az összes rendelkezésre álló energia közül a legkisebb áron, részben termelői áron, részben pedig forgalmazási áron.
És mivel az üzemidő-hosszabbítás vonatkozásában konszenzusos döntés született az elmúlt parlamenti ciklus idején, és az I. számú blokk leállása közeleg, semmiféleképpen nem hozhatunk létre olyan helyzetet, amelyben az atomerőmű biztonságát bármilyen formában veszélyeztetni lehet. Csak úgy érdekességként célszerű megemlíteni, hogy az I. blokk leállítása az ország villamosenergia-fogyasztásának közel 10 százalékát érinti, tehát jelentős volumenről van szó. Tisztában vagyok azzal, az előző törvény kapcsán is, hogy különösen LMP-s képviselőtársaim, de azt hiszem, bármelyik képviselőtársunk, aki itt ül az Országgyűlésben, elkötelezett a megújuló energiák, a zöldenergiák intenzívebb felhasználása mellett, sajnos azonban látni kell a realitásokat is. Látni kell azt, hogy annak érdekében, hogy megfizethető és biztonságos ellátás legyen, és ne az importhányadunk növekedjen ezen a téren, az atomenergiára változatlanul szükség van.
És engedjék meg, hogy itt egy kis kitérőt tegyek. Ha valaki forgatta volna az elmúlt időszakban azokat a felméréseket, amelyek a lakossági hozzáállást vizsgálták az atomerőmű bővítéséhez, fejlesztéséhez, az üzemidő meghosszabbításához, akkor ebből egy 2011-es adatsort hadd említsek meg. A magyar lakosság 73 százaléka a fukusimai erőmű-katasztrófa után is jónak és szükségesnek látja a Paksi Atomerőmű működésének, biztonságának fejlesztését, és a többség támogatja is a bővítést, a blokkok üzemidejének meghosszabbítását. Itt szeretnék egy tévhitet is eloszlatni, bár tegnap napirend előtt Fónagy János államtitkár úr pontosan erre is válaszolt egy képviselőtársunk napirend előtti felszólalásával kapcsolatban.
Kérem szépen, egyszerűen tévhit, tévhit az, hogy ma a világ egyértelműen az atomenergia villamosenergia-termelési célú felhasználásának csökkentése irányába jár el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy több mint 400 erőmű üzemel jelenleg, és pillanatnyilag 46, illetve 47 erőmű építése, fejlesztése van folyamatban, többek között olyan országokban is, amelyek a környezetvédelemre és a biztonságra rendkívül sokat adnak: például Finnországban, ahol most éppen egy 1000 megawattos erőmű épül, vagy jelezni szeretném azt is azon képviselőtársaimnak, akik nagyon szkeptikusak ezen a téren, hogy Lengyelországban éppen az elmúlt két hónap alatt született döntés arra vonatkozóan, hogy az atomenergia-fejlesztés meghatározó lesz. A biztonság azonban egyértelműen kulcsfontosságú, de nemcsak a működés, a tényleges működés során, hanem a tervezhetőség, a karbantartás és általában a teljes üzemidő és teljes üzemciklus szempontjából is.
Ennek érdekében kíván hatékony lépéseket tenni az általunk előterjesztett javaslat azzal, hogy olyan kivételeket határoz meg, amikor nincs lehetőség arra, hogy egy engedélyezési eljárásban a nukleáris biztonsági hatóság határozatának végrehajtását bíróság felfüggessze. És itt szeretnék szintén kitérni azokra a hangokra, amelyeket már tegnap is hallani lehetett, illetve újságcikkekben is föllelhető volt az elmúlt időszakban, miszerint példa nélküli az, hogy törvény erejénél fogva a bírósági felfüggesztést meg lehessen tiltani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel fölhívom figyelmüket, legyenek szívesek és vegyék kezükbe a 2004. évi CXL. törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. Ennek 32. §-ában többek között ez van benne, hogy ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi, és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a hatóság az eljárást felfüggeszti. Az eljárás felfüggesztését indokolt egy esetben az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha azt jogszabály nem zárja ki. Tehát igenis van!
De mondok másikat is: nem árt, ha megnézik a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi gyámügyi eljárásról szóló kormányrendeletet, amelyben szintén a rendelet erejénél fogva tiltják meg a felfüggesztést. Ez a korlátozás nem jelenti a jogorvoslati jog vagy a bírói függetlenség korlátozását. Az ehhez hasonló jogszabályi rendelkezések tehát nem idegenek, ha különösen fontos érdekek védelméről van szó. És ennél fontosabb érdek védelme, mint Magyarországon egy atomerőmű biztonsága, a környezetben élő emberek biztonsága, nem lehetséges. Csak úgy zárójelben jelzem mindazoknak, akik a Paksi Atomerőművel szemben olyan sok kifogást megfogalmaztak az elmúlt időszakban, hogy több erőmű van közelebb Magyarországhoz, és többnek a biztonsági feltételrendszere nem felel meg annak a kategóriának, amelyet Paks az elmúlt évek, évtizedek fejlesztésének eredményeképpen biztosítani tudott. Ezt csak zárójelben jegyeztem meg.
Szeretném tehát jelezni mindannyiuknak, hogy a javaslat mindössze azt az esetet rendezi, hogy ha a hatósági határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtanak be, és egyúttal kérik a határozat végrehajtásának felfüggesztését, a bírósági érdemi döntéséig a nukleáris létesítmény működésének felfüggesztését a bíróság ne rendelhesse el. Azzal, hogy a törvény nem engedi az atomerőmű tervezett üzemidején túli üzemeltetéséhez kiadott engedélyt tartalmazó határozat végrehajtásának felfüggesztését, ahogy elmondta Bencsik János képviselőtársam, biztosított, hogy az atomerőmű bármely üzemállapotában végrehajtandó műveleteket, javításokat, vizsgálatokat a hatályos biztonsági szabályokban rögzített követelményeknek megfelelően lehessen elvégezni.
(12.10)
Elfogadom Józsa István képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy lehetett volna hamarabb is ezt a törvényjavaslatot benyújtani, de azt gondolom, hogy még mindig időben vagyunk, és most nézzük azt, hogy a január 1-jei időpont, az I. blokk szükséges leállításával kapcsolatos intézkedések megtétele kapcsán ezek szükségesek és nélkülözhetetlenek. Éppen ezért tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák a törvényjavaslatot.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)
