BECSÓ ZSOLT
BECSÓ ZSOLT
BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy néprajzi leírásban olvasható, hogy a takarékos palóc asszonynak a ládafiókjában mindig akadt néhány kölcsönadható garasa. A szegényebb sorsú ember, akinek váratlanul temetése lett, vagy igavonó marhája pusztult el, csak Panni ángyomhoz fordult kölcsönért. Ő pedig adott neki szívesen zabra vagy búzára, vagy amire éppen kellett. Adott neki Szent György napján 10 forintot úgy, hogy azért Szent Keresztkor 10 kila zab jár majd vissza. A Szent Kereszt-nap eljött, de kevés zab termett. Így hát Jóska bátyó adós maradt a zabbal, de kötelezte magát, hogy jövő őszre egy negyed kila kamatjával megadja emberségesen. De akkor sem adhatta meg, csak a felét, és így tartozásban maradt hat és egynegyed kilával, amelyre ismét egy negyed kila kamatot kötelezett. És így ment ez tovább.
Úgyhogy tíz év alatt Panni ángyom már 100 forintot kasszírozott be azért a zabért, amit neki Jóska bátyó adóssága fejében minden évben hűségesen kimért, és még ma is 30 kila zabbal tartozik neki. Pedig a magyar ember, különösképpen a palóc ember soha nem szeretett adósa maradni senkinek, világéletében a magáéból élt, mindig tűrhetően beosztotta, amennyije volt, és a szégyentől égett a bőr a képén, ha ne adj’ isten, más házához kellett mennie kérincsélni.
Tisztelt Országgyűlés! A mai Panni ángyok, a bankvilág, a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió, az Európai Központi Bank a legnagyobb rokonszenvvel sem nevezhetők jótékonysági intézményeknek. Nem mintha akkora nagy rokonszenv övezné az olyan nemzetközi pénzügyi szervezeteket, amelyeknek a főpapjai a közelmúltban Magyarországot, a magyar családok tíz- és százezreit áldozták fel a pénz istenének oltárán, hozzá kell tennünk, hogy bizonyos Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai nevű első pénzministránsok botladozásai kíséretében. Ezek az emberek, a minisztereik, a kormányaik, a mögöttük lapuló szocialista-liberális felbujtóik és helytartóik a tőlük megszokott módon vezették az államcsőd felé az országot. Hamis ígéreteikkel becsapták, adósságkelepcébe csalták az embereket. Hamis adataikkal orruknál fogva vezették az Európai Uniót, eljátszották a hazánkkal szembeni bizalmat. Magyarországot kiszolgáltatták a spekulánsoknak, a globalistáknak.
Különösen a vidék sínylette meg a 2002-2010 közötti időszakot. Mi, nógrádiak a saját bőrünkön éreztük a szocialista-liberális képződmény hozzá nem értő gazdaságpolitikájának romboló hatását. A megyében egészen 2002-ig szinte megszoktuk már, hogy az ipari parkokban egymást követik a zöldmezős beruházások, a településeken a közműfejlesztések, szálláshelyeinken a turisták. Egészségügyi, oktatási intézményeket korszerűsítettünk. Lábra kaptak a kis- és közepes vállalkozások. Érezhetően javultak a nógrádi családok életfeltételei, pezsgett a környék. Már láttuk a fényt a remény alagútjának a végén.
A kommunisták, mai becenevükön szocialisták (Derültség a kormánypárti sorokból.) hatalomra jutásával azonban mintha régi bolsevik átok sújtott volna bennünket. Kialudt a fény. Nyolc sötét és szűk esztendő telepedett ránk. Kiugróan sok lett a munkanélküli Nógrád megyében. Általános folyamat lett a vállalkozások, az önkormányzatok, a családok eladósodása. Egymás után zártak be a termelőegységek, jutottak csődbe a cégek. Az álbaloldali haszonlesők mindenhol nagy vörös stoptáblákat állítottak a fejlődés útjába. Eközben a kommunisták nógrádi és más megyei helytartói, köznyelven kiskirályok több száz négyzetméteres villák mélyén pihentek, jakuzziban áztatták az uniós pénzek elvtársi elosztásában elfáradt testüket (Derültség.), ha pedig a szükség úgy hozta, akkor Párizsból hozatták a fehérneműt.
Tisztelt Ház! A nógrádiak is azt kérdezik, hogy kik a felelősek azért, hogy 2002 és 2010 között éllovasból sereghajtóvá süllyedt Magyarország. Azt kérdezik, hogy a felelősök a magyar nép ellen elkövetett bűneikért mikor felelnek a bíróság előtt. Azt kérdezik a nógrádiak is, hogy hova tűnt legalább 9000 milliárd forint az ország kasszájából. Csak nem a pénznyelő automatákba dobálták bele?
Mindenesetre a nagy hókuszpókusz közben sikerült megásniuk a saját sírjukat is. Igaz, még azt sem lapátolták ki rendesen, mert milyen sír az, amelyikből csak úgy ki-be lehet mászkálni. (Derültség.) Vigyázzunk, nehogy Márton-napkor majd megint kísértet járja be Magyarországot.
Amikor pedig az államadósság és általában az adósság kérdéseit taglaljuk, nem árt emlékeztetni Mark Twain megfigyelésére. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Figyeljetek! Kovács! Nektek szól!) Önöknek is szól. Azt mondta az író, hogy a bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső. Azt javaslom, hogy mi, magyarok járjunk most már továbbra is a saját ernyőnk alatt, ha süt, ha esik. (Taps a kormánypárti sorokból.)
