DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérnék a politikai vita címéhez: “Kit terhel a felelősség?” Nem tartom ezt szerencsés címnek, mert a végletekig leegyszerűsíti a tárgyalandó problémát, tartalmilag meg az a gondom vele, hogy azt sugallja a cím is és a vita is ezt mutatja, hogy dominál a vitában az elmúlt nyolc vagy tíz év történéseinek a minősítése, és meglehetősen maliciózus hangulatban hallgatom azt a sárdobálást, ami innen oda, onnan ide irányul. Azt gondolom, hogy ez sehova nem vezet. Mi ebben a szellemben szóltunk, és ebben a szellemben fogok én is elmondani néhány gondolatot.
Aki meg akarja érteni azt, hogy Magyarország miért van ilyen súlyos adósságválságban, hitelválságban, annak nem elég visszamenni 2010-ig vagy 2002-ig, sőt még a rendszerváltásnak nevezett időpontig, 1989-ig sem, hanem még hátrább kell mennie visszafelé, egészen az első olajárrobbanásig, 1973-ig - nyilván nem fogok erről beszélni -, ugyanis az ország akkori vezetői azt hitték, hogy az olajárrobbanás következtében meglóduló energiaárak megállnak Hegyeshalomnál, és majd a másik oldalról a Nagy Testvér, a Szovjetunió finanszírozza nekünk olcsón, KGST-n belül az energiát. Ez volt az a nagy illúzió, ami tulajdonképpen az egyik fő oka volt annak, hogy a létező szocializmus megdőlt.
Végül is ki a felelős? Ha már Rogán Antal feltette a kérdést, akkor nézzük meg, hogy ki a felelős. Havasi Ferenc, az egykori MSZMP KB-titkár a felelős, aki már elhunyt - béke poraira! -, s aki közvetítette ebben a Házban az MSZMP Központi Bizottságának a döntéseit? Vagy Bartha Ferenc, a Nemzeti Bank akkori elnöke, aki felvette a hiteleket? Pontosabban az ő helyettese, Fekete János, akit a világ egyik legjobb devizásának ismert a pénzügyi világ? Aki nem nagyon figyelt arra, hogy vissza tudja-e majd fizetni Magyarország az általa felvett hiteleket, amiket könnyen kapott, mert a petrodollárokat roppant olcsón adták mindenkinek, aki hitelt akart felvenni, csak azt nem gondolta végig, hogy ki fogja ezt majd valamikor visszaadni. Vagy Németh Miklós volt a hibás, aki 1989-ben bejelentette, hogy mennyi az állam adóssága? Idézem szó szerint a parlamenti jegyzőkönyvből: “A pénzügyi műveletek teljes körű számbavétele után a bruttó adósság 20 milliárd dollár, a nettó pedig 14 milliárd.” Akkor még volt az országnak 500 millió dollár értékű aranytartaléka. Most már az sincs. Surányi György a felelős, aki eladta az aranyat, mert azt mondta, hogy ő a szép nők nyakában szereti látni az aranyat, nem a Nemzeti Bank trezorjaiban, mert az arany nem kamatozik?
Vagy ki a felelős? Békesi László, aki a Brady-tervvel kapcsolatban olyan érveket használt, hogy nem lehet használni, mint amit Rogán Antaltól hallottam a vezérszónoklatban? Teljes komolysággal mondom, kedves képviselőtársaim, Rogán Antal érvelésében nagyon sok olyan elemet hallottam, amelyekkel egykor az MSZMP reformerei érveltek a rendszerváltás idején: a könnyítést, a kamatcsökkentést, a futamidő-hosszabbítást és a többi elemet, amivel a dél-amerikai és közép-amerikai országok egyike-másika kimászott az államadósságból. Ezek jelentek meg a frakcióvezető úr felszólalásában.
Mit tett a Fidesz ebben a sorban? Felemelte a szavát akkor? Hiszen fiatal emberekként már itt voltak a Házban, amikor Surányi György eladta az aranyat. Vagy mit tett, amikor a nullás adósságállományt a Nemzeti Bank átterhelte a költségvetés nyakába? 1700 milliárd forintot, tisztelt képviselőtársaim, 1997-ben, aminek hosszú éveken keresztül 200 milliárd forint volt a kamata, amit alkotmányellenesen fogadott el ez a Ház. Tett a Fidesz akkor az Alkotmánybíróságnál valamiféle lépést, hogy semmisítse meg ezt a döntést? És hogy az akkori szociál-liberális kormány nem engedte megvizsgálni az Állami Számvevőszéknek azt, hogy mi volt emögött? Hogy az arbitrázsüzletekből és a Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységéből mekkora veszteség származott? Illyés Gyulával szólva, mindenki szem a láncban - beleértve saját magamat is. És ajánlom önöknek is az önkritikát.
Kedves Képviselőtársaim! Néhány gondolatot mondanék arról is, hogy mit lehet tenni. Képviselőtársaim a Jobbik frakciójából elmondták, a mi javaslatunk az, hogy tárgyalni, tárgyalni és tárgyalni. Ha ezt nekem nem hiszik el, akkor higgyék el a Rothschildoknak, higgyék el Soros Györgynek. Ajánlom a Rothschild-ház történetének a tanulmányozását - hozzáférhető magyar nyelven is -, hogy hogyan lehet egy ilyen helyzetet kezelni. Vagy ajánlom Széll Kálmán pénzügyminiszterségének a tanulmányozását, azt, hogy a hatalmas államadósságot az úgynevezett adósságkonverzióval hogyan oldották meg a XIX. század végén. És nem utolsósorban ajánlom azt, hogy vegyük sorra azokat a hitelezőket, amelyek neve megtalálható a már idézett éves jelentésben. Az Államadósság Kezelő Központ kitűnő, információgazdag jelentéséből sorra vehetők a hitelezők, a magyar állampapírok elsődleges forgalmazói, mindenekelőtt a Franklin Templeton Befektetési Alap, amely egyedül birtokolja a magyar állampapírok 10 százalékát, 2000 milliárd forintot. Létező személyekről van szó. A magyar gazdasági diplomácia szíveskedjék felkeresni ezeket a partnereket, és a többi nagybank leányait vagy anyavállalatait, a Paribas-t, a Deutsche Bankot, az Erste Befektetési Részvénytársaságot, a Goldman Sachs Internationalt, a Központi Hitel…, K&H-t, a Raiffeisen Bankot, az UniCredit Bankot és egyebeket. Tessék ezekkel a bankokkal tárgyalásokat kezdeményezni, és megértetni velük, hogy nem lehet tovább véreztetni az országot, mert ezeket a horribilis összegeket - ahogy a miniszter úr mondta - 1300 milliárd forint kamat terheli majd megint a jövő évi költségvetésben. Nem lehet ezt bírni! Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
(13.20)
