DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Részben miniszter úr, részben a Fidesz frakcióvezetője által elmondott néhány kérdésre szeretnék röviden reagálni és egy kérdést részletesebben ismertetni.
Először is: nyilván Rogán képviselő úr is pontosan tudja, hogy az IMF-fel kötött megállapodás visszafizetési feltételei standard feltételek, az IMF által meghirdetett, minden ország számára nyilvános feltételek. Ezért kár azzal vádolni az akkori kormányt, hogy a majdani kormány számára lehetetlen feltételeket akart teremteni, lévén - még egyszer mondom -, hogy valamennyi ország ugyanolyan futamidővel, ugyanolyan kamatfeltételekkel és ugyanolyan törlesztési feltételekkel vehetett föl annak idején hitelt az IMF-től.
A második, amit érintett képviselő úr, és itt Puskás képviselő úr is büszkélkedett ezzel a kérdéskörrel, nevezetesen, hogy stabilitási törvényt alkottak, hogy ne lehessen a későbbiek során növekedő adóssággal számolni Magyarországon. Képviselő úr, mi voltunk azok, akik ezt a kezdeményezést 2007-ben elindítottuk, és sajnálatos módon 18 eredménytelen egyeztetés után feles törvényt kellett alkotnunk ebben a kérdésben, mert a Fidesz-képviselő Tállai András 18 egyeztetésen mindig nemet mondott ebben a kérdésben a Fidesz-elnökség felhatalmazására hivatkozva. (Dr. Józsa István: Így van.) Mint ahogy nemet mondott abban is, hogy az önkormányzatok adósságával kapcsolatos szabályozás kétharmados törvényként bekerüljön a magyar jogrendbe.
Sajnálom tehát, hogy annak idején nem voltak partnerek ebben a kérdésben, ezért örülünk annak, hogy ilyen szabály született. Ahogyan megszületett, azt természetesen vitatjuk szakmai oldalról, de sajnálom, hogy akkor nem voltak partnerek abban, hogy lehessen ilyen törvényt alkotni, amikor még nagyobb szüksége lett volna az országnak erre a törvényre.
A harmadik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy meglehetősen érdekes módon kezeli itt Rogán frakcióvezető úr és egyben polgármester azt a kérdést, hogy az ország adósságának a növekedése valakiknek a bűne, miközben az önkormányzatok adósságnövekedése az persze nem bűn, az önkormányzatok adósságnövekedése pedig egy bocsánatos dolog, amelyet majd most a gondoskodó kormány meg fog oldani.
Azt kell mondjam, hogy kellett volna az önkormányzatoknál is olyan döntéseket hozni abban a periódusban, amely a finanszírozáshoz igazította volna az önkormányzati kiadásokat. Sajnos nem voltak ebben partnerek, a kétharmados korlátozás bennünket megakadályozott abban, noha kétszer terjesztettük az Országgyűlés elé a törvények módosítását annak érdekében, hogy ez a változás bekövetkezzen, és természetesen érdemes a felelősséget az önkormányzatok esetében is, főleg az egy főre eső legnagyobb adóssággal rendelkező önkormányzatok esetében vizsgálni.
A miniszter úr expozéjában elhangzott két olyan kérdést szeretnék még érinteni, amely érdemi. Ha miniszter úr azt mondja, hogy szavazatvásárlás volt az eladósodás oka, akkor azt kell mondjam; ha arra utal, hogy 2002-ben a száznapos programot az Országgyűlés megszavazta, akkor azt a Fidesz támogatásával szavazta meg az Országgyűlés. Azaz nem nagyon lehet azt mondani, hogy a választásokat követően bárki is szavazatvásárlási szándékkal hozott volna akkor az Országgyűlés elé döntési javaslatokat, és az akkori ellenzék ebben a kérdésben érdekes módon együtt szavazott a kormányoldal képviselőivel.
És amit leginkább érinteni szeretnék, az pedig a következő kérdés, nevezetesen: miniszter úr nem tudja, hogy mire költődött el a pénz, miniszter úr nem tudja, hogy vajon hová is lett ez a pénz. Nyilván szándékosan nem tudja, hiszen ha a minisztériumban körbenéz, és megkérdezne akár egyetlenegy ezzel foglalkozó munkatársat is, akkor pontosan el tudták volna neki mondani, mint ahogy én most el tudom ezt mondani minden további nélkül a nyilvánosság előtt.
Nagyjából GDP-arányosan 10,8 százalék az az adósságrész ebből a bizonyos 80 százalék körüli adósságból, amely a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások miatt keletkezett adósságelem. Miután ennek a megszüntetésére 2010-ben sort kerítettek, ebből a 2002 óta keletkezett mintegy 9 százalékos rész levonandó a 8 százalékból értelemszerűen, hiszen ne feledjék, hogy nemcsak olyan adósság létezik, amelyik az adott évben nyilvántartott adósság, hanem olyan is létezik, ami úgynevezett rejtett adósság. Erre utalt már egy hozzászóló előttem is, nevezetesen: ha most a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat felhasználták arra, amire mint látható, nagyjából 60 százalékát használták adósságtörlesztésre, a többit pedig a költségvetés kiadásainak a fedezetére, ez kiderült a Tukacs István által hivatkozott jelentésből is, ez azt jelenti, hogy az állami költségvetésnek ugyanakkor van egy implicit adóssága, amely nem kimutatott adósság, de a majdani nyugdíjaknak a fizetésével, a későbbiek során ezzel a kötelezettséggel számolni kell.
S melyek azok az elemek, amelyek még terhelik ezt a bizonyos maradó GDP-arányos, nagyjából 17 százalékot? A Fidesz olyan intézkedéseket hozott az első kormány időszakban 2001-ben és részben 2002-ben, amely tartósan beépült a kiadások közé. A második kormány is hozott majd ilyeneket. Sorolom: a köztisztviselők 2001. évben meghozott bérnövekedése, a fegyveres, rendvédelmi dolgozók 2002. évi 70 százalékos bérnövekedése, a lakáshitelkamat-támogatások kiterjesztése, ami 2001. évben 7 milliárdról indult, 2005-re a korlátozásokkal együtt is 160 milliárdos költségvetési terhet jelentett; talán még emlékeznek: a szövetkezeti külső és nyugdíjas-üzletrészek fölvásárlásával kapcsolatos, valamint a nyugdíj melletti munka adózási szabályainak könnyítése és a lakáshitel-adókedvezmények bevezetése 2002 tavaszától. Ez mintegy 3,8 százalékos GDP-arányos későbbi terhet jelentett.
A szocialista kormányok is hoztak intézkedéseket, ez mintegy 4,9 százalékos GDP-arányos összes terhet jelentett. Ilyen volt a 13. havi nyugdíj bevezetése, amelyet mi vezettünk be, sajnos meg is kellett hogy szüntessük. Ilyen volt a családi pótlék emelése, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás növelése, a kedvezményes étkezés, a bérfelzárkóztatási program maga.
Van egy fejlesztési adósság része is, amely döntő részben autópálya-építésekben nyilvánult meg, ez a GDP mintegy 3,4 százaléka. Volt egy árfolyamrontás - ami a 2010-es évben, a választások után következett be, ez a GDP mintegy 1,5 százaléka - itt már említett képviselők nyilatkozataival összefüggésben. És van egy 3,5 százalékos GDP-arányos rész, a fel nem használt IMF-hitel, amelyet kontóra szoktak kiírni, az MNB tartalékában van, többek között MOL-részvényt ebből vásároltak.
Azaz megvan az a pénz, hogy mire fordítódott. Senki nem vitte haza, és senkit nem kell ilyen értelemben szakmaiatlan jelzőkkel illetni ebben a vitában.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
