ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kezdeményeztük a mai vitanapot, mert Magyarországon az államadósság 2002 és 2010 között példátlan mértékű növekedésen ment keresztül. 2002-ben az államadósság mértéke, ha forintban nézzük, akkor 8300 milliárd forint volt a kormányváltás időszakában, 2010-re ez meghaladta a 20 ezer milliárd forintot. Ha a GDP arányában nézzük ugyanezt, akkor a GDP arányában 2002-ben 52 és 53 százalék között volt az államadósság mértéke, 2010-re mindez meghaladta a GDP arányában a 80 százalékot. (Soltész Miklós: Most kiabáljatok! Most lehet kiabálni. Kiabáljatok meg tapsoljatok! Szégyen, amit csináltok.- Dr. Józsa István: És ti mit csináltatok? Mit?)
Az Európai Unió tagállamai között vannak természetesen olyan tagállamok, amelyeknek az államadóssága magasabb a GDP arányában, mint Magyarországé, például Görögországot nyugodtan lehet említeni ezek között, de azt hozzá kell tenni, hogy ilyen példátlan mértékű növekedésre a 2002 és 2010 közötti időszakban az Európai Unió tagállamai között gyakorlatilag nem nagyon volt példa.
Mit is jelent maga az államadósság, ha az egyszerű átlagpolgár oldaláról közelítjük meg? Én azt mondanám erre, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a példátlan mértékű államadósság-növekedésnek a következtében a magyar költségvetés adósságterhei is drasztikus mértékben megnőttek. (Dr. Józsa István: Magas a kamat.) A GDP arányában a magyar költségvetésnek az államadósság-kezelésre fordítandó éves kiadása a 2011-es évben a GDP 4,2 százalékának felelt meg. Innen, azt hiszem, nagyon egyszerűen ki lehet számolni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha Magyarországon nem kellene ekkora mértékű adósságállományt kezelni, akkor nyugodtan elmondhatnánk, hogy nem kellene azon töprengenünk, hogy a magyar államháztartást hogyan tartjuk egyensúlyban, mert az a helyzet, hogy a kamatkiadások nélkül a magyar költségvetés nem negatív, hanem pozitív egyenleget mutatna, nem hiánya, hanem többlete lenne.
De azt gondolom, hogy ehhez képest még az is bőven elég lenne, ha az adósságállomány csak a fele lenne, vagy mondjuk, a közép-európai országok szintjén rekedt volna meg. Mert, tisztelt képviselőtársaim, érdemes elmondani, hogy akkor, amikor Magyarországot szocialista-szabad demokrata kormányok vezették, akik a döntéseikkel felelnek a 2002 és 2010 közötti példátlanul megnövekedett államadósságért, akkor ebben az időszakban hogyan alakult más, európai uniós tagállamnak számító és velünk egy térségben lévő országok államadósság-helyzete. Nézzük meg akkor ehhez képest ezeket a példákat! Szlovákia esetében az adósságállomány szintje körülbelül a GDP 40-45 százalékának megfelelő nagyságrendben mozgott ebben az időszakban, azaz lényegesen alacsonyabb, mint Magyarországé. Csehország esetében szintén a GDP 40 százaléka körüli eladósodottsági szintet találunk. Lengyelország esetében a GDP arányában egy 50 és 60 százalék közötti eladósodottsági szintet találunk.
Azt látjuk tehát, hogy abban az időszakban, amikor 2002 és 2010 között az akkori szocialista-szabad demokrata kormányok a döntéseikkel példátlan mértékben eladósították Magyarországot, ebben az időszakban a cseh, a lengyel, a szlovák kormányok sokkal felelősebben bántak az adófizetők pénzével, sokkal kisebb volt az államadósság növekedése, ennek megfelelően ezekben az országokban lényegesen kisebb az államadóssággal kapcsolatos teher is a költségvetésben. Például Csehország esetében nem a GDP 4,2 százalékának megfelelő összeget, hanem a GDP 1,6 százalékának megfelelő összeget kell költeni az adósságteherre egy esztendőben.
Ebből egyszerűen kiszámolhatjuk, tisztelt képviselőtársaim, ha csak az idei költségvetésből indulunk ki, és a cseh adósságállománynak megfelelő nagyságrenddel kellene Magyarországnak szembenézni, akkor itt nem azon kellene töprengenünk, hogy hogyan csökkentjük a költségvetés hiányát, nem azon kellene töprengenünk, hogy mikor tudjuk megemelni a pedagógusok bérét, vagy éppenséggel a rendőrök bérét - és még sorolhatnám -, hanem azt gondolom, hogy ezeket a lépéseket minden további nélkül megengedhetnénk magunknak, a magyar gazdaság jelenlegi teljesítménye mellett is. Nem azzal van a probléma ma, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar gazdaság teljesítménye nem teszi lehetővé azt, hogy Magyarországon jelentősebb mértékben emelkedjenek a közalkalmazottak vagy a köztisztviselők bérei, hanem az a baj, hogy egyébként a hihetetlen mértékű államadósság és az abból származó teher teszi lehetetlenné azt, hogy a költségvetés ugyanúgy tudja kezelni a pedagógusbéreket, mint azt teszik, mondjuk, Csehországban, Lengyelországban vagy Szlovákiában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért az államadósság keletkezésének körülményeit ebben a házban igenis vizsgálni kell, és ki kell mondanunk, hogy az államadósság keletkezéséért kit és milyen formában terhel felelősség. Tisztelt képviselőtársaim, hogyha ezt nézzük, akkor érdemes egy kicsit ezeknek az adatoknak a mélyére is nézni. Nagyon gyakran hallom szocialista képviselőtársaimtól, hogy ők annak idején, 2002 után hoztak olyan döntéseket, amikből az államnak többletkiadása származott, és ezekből származott az államadósság növekedése is. Jó lenne, ha ez így lenne, csak ha az ember az adatok mélyére néz, akkor azt látja, hogy a drasztikus mértékű növekedés pont nem a 2002 utáni időszakban a legjelentősebb, hanem a 2006 utáni időszakban szabadul el talán a legerőteljesebben, tisztelt képviselőtársaim. Akkor, amikor - érdemes megnéznünk - 2006-ban 15 százalékkal, 2008-ban 16 százalék fölötti mértékben emelkedett meg az államadósság Magyarországon, és ami még elgondolkodtatóbb, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önök döntéseinek köszönhetően a szerkezete is sokkal és jelentősebb mértékben rosszabb lett, mint más közép-európai országoké.
2010-re elértük azt, hogy a magyar államadósságon belül 48 százalék volt a devizahitelek aránya. Szeretném önöknek elmondani, hogy ugyanez az arány, mondjuk, Csehországban 32 százalék. Sokkal óvatosabban bántak azzal, hogy külföldi devizanemben adósítsák el az országot, kitéve ezzel az árfolyamkockázatnak és sok minden másnak.
Tegyünk hozzá még egyvalamit, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben jelentős szerepet játszik természetesen a felvett IMF- és EU-hitelek nagyságrendje is. 12,9 milliárd eurót tett ki az a két hitel, amit az IMF-től és az Európai Uniótól vett fel az előző szocialista-szabad demokrata kormány. (Dr. Józsa István: Alacsony kamatra.) Tisztelt képviselőtársaim, azt is tegyük hozzá, hogy ez az államadósság-növekedés, ami akkor bekövetkezett ebből a hitelfelvételből, érdekes lejárati szerkezetet is mutat.
(10.30)
Önök szeretik nem elmondani egyébként a választóknak, ami az igazság ebből a szempontból, hogy az IMF-hitelt az előző kormányok felvették, és a mostani kormánynak pedig az IMF-hitelt 2011 márciusa és 2014 márciusa között az utolsó fillérig vissza kell fizetnie.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök ebből a szempontból úgy adósították el az országot, hogy tudatosan úgy alakították ki a lejárati szerkezetet, hogy egyébként a következő kormánynak minimális mozgástere legyen, és kénytelen legyen minden energiáját az államadósság visszafizetésére költeni. Kialakítottak egy olyan programot, amelynek ha a rabjává válunk, akkor Magyarország akár egy vagy két évtizedig nem szabadult volna ki ugyanebből a csapdából, ugyanazt láthattuk volna, mint a ’80-as, ’90-es években, hogy közel két évtizedig, a 2000-es évek derekáig Magyarország az államadósság csapdájában vergődött volna. Mert azt nem szabad elfelejtenünk, hogy nem példa nélkül álló, hogy ugyanilyen politikai pártok vezetése idején eladósítják Magyarországot.
Ez már egyszer megtörtént. Az önök jogelődei, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetése (Dr. Józsa István: Igen, ez most még hiányzott!) pontosan ugyanezt csinálta egyébként a ’80-as években. Ugyanez történt, és ugyanennek az eredményeként hasonló terhekkel kellett szembenézni 1990-ben, az első szabad választásokat követően. Gyakorlatilag alig telt el a rendszerváltozás után húsz esztendő (Dr. Józsa István: Ennek köszönhető a rendszerváltás!), önöknek ugyanazt a problémát sikerült még egyszer előállítani, hogy 2010-ben, az újabb szabad választások után egyébként egy kormányzatnak hasonló nagyságrendű problémákat kelljen kezelnie.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyenkor joggal kell feltenni a kérdést, kit terhel ezért a felelősség. Azt gondolom, hogy itt kikerülhetetlen, hogy kimondjuk: ha abban az időszakban, amikor 2002 és 2010 között más közép-európai országok képesek voltak kordában tartani az államadósság növekedését, ha ugyanezekben az országokban egyébként többször baloldali kormányok képesek voltak arra, hogy ne terheljék hihetetlen államadósság-mértékekkel az utánuk következő nemzedékeket, akkor tisztelt képviselőtársaim, ha ugyanebben az időszakban Magyarország kormányai más döntéseket hoztak, akkor igenis, őket terheli ezért a felelősség.
Felelőssége van a magyar államadósság ilyen mértékű drasztikus növekedésében 2002-től kezdve minden olyan miniszterelnöknek, aki a posztját ebben az időszakban töltötte be. Felelősség terheli Medgyessy Pétert, felelősség terheli Gyurcsány Ferencet, és felelősség terheli Bajnai Gordont is, mert egyébként 2009-ben egyáltalán nem csökkent az államadósság Magyarországon, sőt éppen ellenkezőleg: egy drasztikus növekedési tendenciát mutatott. Természetesen felelősség terheli azokat a pénzügyminisztereket is, akik ebben az időszakban a pénzügyi tárcát vezették, és felelőtlen döntéseikkel hozzájárultak az ország példátlan mértékű eladósodásához.
Nem akarom mind felsorolni, mert talán meg sem érdemlik ebben a Házban, hogy mindegyikük nevét említsem, de ha már Veres János volt pénzügyminiszter úr itt ül a körünkben, akkor azt gondolom, hogy itt a mai vitában egyébként ő is tisztázhatja, hogy mi is volt személyesen neki, illetve az általa képviselt kormánynak az államadósság kialakításában vállalt szerepe, és egyébként személyes felelőssége is, tisztelt képviselőtársaim.
De ha az államadósságról beszélünk, akkor természetesen azért is kell beszélnünk az államadósságról, mert az elmúlt két esztendőnket Magyarországon nem kis mértékben az határozta meg, hogy a magyar kormánynak, a magyar családoknak, a magyar gazdaságnak, a magyar vállalati szereplőknek óriási felelősséget és óriási nehéz döntéseket kellett vállalni annak érdekében, hogy az államadósságot vissza tudjuk fizetni. Magyarország elmúlt két évét az államadósság elleni küzdelem határozta meg, hogy ezzel a problémával szembe tudjunk nézni, hogy az államadósság rabságából ki tudjunk szabadulni, hogy az államadósságot vissza tudjuk fizetni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha így nézzük, akkor természetesen szembenézhetünk azzal is, hogy milyen döntési lehetőségek álltak előttünk 2010-ben. Az egyik lehetőség persze, amiről azt gondolom, hogy fog ma itt szó esni a Házban, hogy mi lett volna, ha Magyarország nem fizeti az államadósságát. Nagyon nehéz erre a kérdésre úgy válaszolni, hogy az ember egy állam szemszögéből nézi, én ezért erre mindig azt szoktam mondani, hogy nézzük meg ugyanezt akkor, ha egy családi büdzsé szemszögéből nézzük.
Milyen következményei vannak annak, hogy ha egy család nem fizeti ki a hiteleit? Azt gondolom, hogy egyértelmű következményei vannak; olyan következményei, ami nagyon nehezen vállalható, mert veszélybe kerül a lakása, veszélybe kerül a munkája, veszélybe kerül sok minden, ami a mindennapi életét határozza meg. Ha a magyar kormány oldaláról nézzük, akkor gyakorlatilag nekünk ugyanezeket a dilemmákat kellett megvizsgálnunk. Csak elméletileg járható út, hogy Magyarország az államadósság tekintetében valamilyen mértékű rendezést kérjen a hitelezőktől, az csak elméletileg járható út azért, mert ennek a következményei Magyarország polgáraira nézve súlyosabbak, mint egyébként az, hogyha az államadóssággal szembeni küzdelmet vállaljuk, azzal szembenézünk, és annak a lebontásában próbálunk segédkezni, illetve ezen próbálunk dolgozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha viszont azt az utat választjuk, hogy Magyarország szembenéz az államadóssággal és megpróbálja csökkenteni azt, akkor azt gondoljuk, hogy megint csak kétféle választási lehetőség állt előttünk. Az egyik az, ahogy ezzel a problémával mindig az utolsó pillanatban megpróbáltak szembenézni a mindenkori baloldali kormányok, akik ugyanezt tették a ’80-as évek végén, ugyanazt tették egyébként a Bokros-csomag idején, és ugyanazt tették a Bajnai-csomag idején is, mert ezeknek a lépéseknek az ő esetükben nagyon egyszerű eredője volt, mindig azt tették, hogy a terheket a magyar családokra rótták. Azt tették, hogy csökkentették a fizetéseket, a béreket, csökkentették a nyugdíjat. Természetesen kivetettek olyan pluszadókat, amelyek a magyar családok túlnyomó többségét terhelték, mindig megjelenik ilyenkor az ingatlanadó gondolata, jelentősen megnő a személyi jövedelemadó, azaz ha a baloldali válságkezelés eszköztárát nézzük, akkor a mindenkori szocialista kormányok egészen a ’80-as évek kormányaitól, Bokros Lajoson át Bajnai Gordonig ugyanazt tették: megpróbálták óriási, drasztikus sokkterápia mentén a magyar családokkal visszafizettetni az államadósságot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ezzel szemben úgy döntöttünk, hogy a közteherviselést ki fogjuk terjeszteni azokra is, akik egyébként az államadósság növekedésének az időszakában haszonélvezői is voltak ugyanennek az államadósság-növekedésnek. Kiterjesztjük a bankokra és a multinacionális vállalatokra, és a rájuk kivetett adókon keresztül bevonjuk őket a közteherviselésbe, és az ebből befolyó bevételeket használjuk fel arra, hogy Magyarország vissza tudja fizetni az államadósságát.
Sikeres-e ez az út, tisztelt képviselőtársaim? Azt tudom önöknek mondani, hogy 2008-2010 között az akkori kormányok lehet, hogy próbálkoztak azzal, hogy már ne nőjön az államadósság, de ahogy ezt említettem önöknek, ez egyáltalán nem sikerült. 2008-ban és 2009-ben is kiugróan megnőtt Magyarország államadóssága, ezzel szemben, ha megnézzük, lehet, hogy csak kis lépésekkel tudunk előrehaladni, de az elmúlt két esztendőben azért mégiscsak több mint 4 százalékkal sikerült csökkentenünk az államadósság mértékét.
A Magyarországot terhelő államadósság mértéke egy csökkenő tendenciát mutat most már immár két esztendeje, tisztelt képviselőtársaim. Hozzátartozik mindehhez még egyvalami: először tudott Magyarország szembenézni azzal, hogy vállalta annak a következményeit is, amit mondjuk, az európai uniós csatlakozás jelentett, mert ha még valahol kell személyes felelősségről beszélnünk, tisztelt képviselőtársaim, akkor itt szeretném még külön kiemelni az előző kormányok vezetőinek és pénzügyminisztereinek a felelősségét, akik akkor, amikor az európai uniós csatlakozásról döntött Magyarország, az akkori népszavazás idején szerintem nem túl sokat beszéltek arról Magyarország polgárainak, hogy Magyarország ezzel korlátokat is vállal. Korlátokat arra, hogy milyen mértékben adósodik el, hogy mennyi lehet a költségvetés hiánya, hogy betartja az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumokat. De ha Magyarország polgárai ezt nem is tudták akkor, amikor a népszavazáson döntöttek Magyarország uniós csatlakozásáról, az ország vezetői nagyon is jól tudták. Pontosan tudták, hogy egyébként mit vállaltak az uniós csatlakozással, mit írtak alá.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez képest folyamatosan megszegték a maastrichti konvergenciakritériumokban a szerződés aláírásánál általuk vállaltakat, tisztelt képviselőtársaim. Az akkori baloldali kormányok 2004 óta egyetlenegy alkalommal nem tartották be a maastrichti konvergenciakritériumokat, minden alkalommal 3 százalék fölé tervezték, és egyébként jóval afölött teljesítették a költségvetés hiányát. Ebből talán érdemes kiemelni a 2006-os esztendőt, ahol egy 10 százalék körüli költségvetési hiánnyal kellett szembenéznie Magyarországnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Többek között pontosan ezek a felelőtlen döntések vezettek oda, hogy egyébként megnőtt az államadósság. Önök tehát annak idején tudták, hogy megszegnek egy szerződést, tudták, hogy megszegnek ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalásokat, megszegnek jogszabályokat, ebben is személyes felelősségük van, és ezek eredőjeként alakult ki egyébként a magas államadósság.
Magyarország az elmúlt két esztendőben betartotta ezeket a szabályokat. A magyar polgárok a kormánnyal közösen mindent megtettek azért, hogy Magyarország egyébként kiszabaduljon abból a túlzottdeficit-eljárásból, ami szintén az önök felelőtlen politikájának a következménye. Magyarországnak azért kell ezzel szembenéznie, mert Magyarország az az ország, amelyik ellen az önök tevékenysége miatt 2004 óta, Európában a leghosszabb ideje zajlik túlzottdeficit-eljárás.
Ezért van az, hogy ma a brüsszeli Bizottság egyébként tud úgy méltatlan vagy méltánytalan lenni Magyarországgal szemben, hogy 11 országnak megengedi, hogy magasabb legyen a deficit mértéke a GDP 3 százalékánál, de Magyarországgal szemben azért tud más módszereket alkalmazni, mert tisztelt képviselőtársaim, elmondható, hogy az önök tevékenységének köszönhetően hat éven át Magyarország nem tartotta be a maastrichti konvergenciakritériumokat. Ezért is a személyes felelősség elsősorban az akkor kormányzó politikusokat terheli.
(10.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből látszik, hogy az államadósság nem egyszerűen egy elvont szám, az államadósságnak vannak az emberek mindennapi életét és a gazdaság életét meghatározó következményei is. Ezért érdemes az államadósságról beszélni azért is, hogy tisztázzuk a kialakulásának az okait, szembenézzünk a következményeivel, és egyértelművé tegyük, igenis Magyarországon szükség van arra, hogy az államadósság azt a mértéket, amit az önök kormányzása idején elért, még egyszer soha többé ne érhesse el, hogy Magyarországon is létezzenek olyan szabályok, amelyek egyébként Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában lehetővé tették azt, hogy ezek az országok nem mentek keresztül példátlan mértékű eladósodáson, hogy ezért a gazdasági válság idején könnyebben tudták kezelni a gazdasági válságból adódó terheket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az elmúlt két esztendőben ezért hoztunk meg több olyan törvényt és jogszabályt, amely pontosan korlátokat állít az eladósodás elé, és azt gondolom, hogy a kormány költségvetési politikája felelősen kezelte az elmúlt két esztendőben az eladósodás kérdését, és mindent megtett azért, hogy Magyarországot is és ezzel párhuzamosan a magyar családokat és az önkormányzatokat is kiszabadítsa az adósság csapdájából.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt azért érdemes arról is beszélni, hogy az önkormányzati rendszer tekintetében az eladósodás mértéke 2005 után ugrik meg, akkor, amikor egyébként a legnagyobb mértékű a forráskivonás a rendszerből. Ma a számok alapján nyilvánvalóan bizonyítható, hogy 2009-ig bezárólag 800 milliárd forint fölötti összeget vontak ki egyébként az önkormányzatok finanszírozásából úgy, hogy az önkormányzatoknak nem lett kevesebb feladata, hanem több feladata lett. Ezt még tetézte egyébként a Bajnai-kormány, amely az akkori évek forráselvonásához képest kétszer akkora mértékű forráskivonást hajtott végre 2009-ben.
Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzati adósságnövekedés az államadósságnak kevesebb, mint egyhuszadát tette ki a 2010-es esztendőre vonatkozóan.
Azt gondolom, hogy éppen ezért a Fidesz képviselőcsoportja joggal és nyugodtan támogathatja azt, hogy azért, amiért az előző kormányok felelőtlen költségvetési politikája a magyar önkormányzatokat nehéz helyzetbe hozta, most a magyar kormány vállalja azt is, hogy az önkormányzatok adósságának a rendezése ügyében az első felelős lépéseket megteszi, mert ez is a múlt következményeinek a rendezése, azé a múlté, amit önök hagytak örökül Magyarországra.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti sorokból.)
