TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután Matolcsy miniszter úr és az önök frakcióvezetője foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi lett volna, ha, én azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy mi lett. Három témakörben: mi történt a gazdasági növekedéssel az önök kormányzása alatt, hiszen egy növekvő GDP arányaiban az államadósságot csökkenti; melyek voltak azok az intézkedések, amelyeket önök megtettek az államadósság csökkentésére, és milyen sikerrel tették ezt; és a harmadik ilyen kérdés, hogy milyen forrásokat szórtak a szélbe, amelyeket államadósság-csökkentésre lehetett volna fordítani. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mit csináltatok nyolc évig? - Le is ülhetsz! - Hol van a pénz?)
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a pulpituson (Kőszegi Zoltán: Vissza a pénzt!) 2010 májusa környékén az önök miniszterelnöke az általam szabad pálinkafőzési programnak nevezett akciótervet vezette elő. Ebben az akciótervben egyetlen szó nem hangzott el: államadósság. Abban a programban a magyar államadósság ügyéről, ennek veszélyéről az önök miniszterelnöke egy szót sem ejtett, nem volt fontos a magyar államadósság ügye, fontosabb volt annál az adózási kérdések asztalra tétele, fontosabb volt annál az, hogy néhány népboldogító intézkedéssel próbáljanak meg népszerűséget növelni.
A kérdés tehát az, hogy mikor bukkant fel az adósság kérdése és miért. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert a gazdaságpolitikai lépések nyomán kiderült, hogy az adósság finanszírozása került veszélybe. Ennek kapcsán szeretnék beszélni az első témakörről, mégpedig arról, hogy vajon a gazdaság milyen állapotban van, és alkalmas-e arra, hogy az államadósság folyamatosan csökkenjen.
Nem növekedett a fogyasztás, csökkennek a beruházások, emelkedik az infláció, és két negyedéve a gazdaság teljesítőképessége csökken, magyarul: recesszió van hazánkban. Két és fél év kormányzás után, tisztelt képviselőtársaim, azt kérdésessé tenni, hogy vajon az önök gazdaságpolitikájának eredménye-e ez, azt gondolom, nem lehetséges, igen, ennek a gazdaságpolitikának az eredménye, hogy Magyarországon nincs gazdasági növekedés, és nincs remény arra, hogy a következő időszakban ez egy tisztességes fejlődésbe váltson. Ezért tehát azt állítom, hogy a gazdaság állapota és a gazdaság kilátásai nem sok reményt adnak arra, hogy az államadósság csökkenésének az az üteme megvalósuljon, amelyről önök sokan beszélnek. Ez a gazdasági növekedés vagy inkább csökkenés, nyilvánvalóan az államadósság mértékét a GDP-hez mérten változatlanul tartja, sőt rossz esetben növeli.
Második témakör: melyek voltak azok az intézkedések, amelyeket önök megtettek azért, hogy ez az államadósság csökkenjen? Tisztelt Képviselőtársaim! Valamikor a májusi hónapban a gazdasági bizottság elé került egy előterjesztés, amely a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2011-es beszámolója címet viseli. Ez az előterjesztés nagyon hirtelen eltűnt a gazdasági bizottság és a parlament asztaláról, valamilyen mondvacsinált okkal, mégpedig azért, mert két dolog derül ki belőle: egyfelől a súlyos, de mégiscsak kevésbé súlyos tény, hogy ebben az alapban 18 milliárd veszteséget könyveltek önök el a különféle papírok rossz beváltásából; de ami igazán súlyossá teszi ennek az azóta eltűnt beszámolónak az ügyét, az az, hogy 1300 milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári pénz lett a szélbe szórva anélkül, hogy érdemben csökkentette volna az államadósságot, 1300 milliárdnyi állampapír került bevonásra anélkül, hogy érdemi változást gyakorolt volna ez az államadósságra, annak a helyzetére. Én úgy gondolom tehát, hogy ez az intézkedés, amit önök első lépésben megtettek, azt jelzi, hogy a harcuk az államadósság ellen nem volt eredményes.
Második kérdés: önök azt mondják, hogy a devizában fennálló államadósság mindenkori árfolyamok szerinti értéke félrevezető, ezért tehát könnyítsük meg ezt a helyzetet, és a parlament asztalára tették azt a jogszabályt, amely szerint az illetékes miniszternek lehetősége van arra, hogy megállapítsa azt az árfolyamot, amelyen az államadósság értékét is megállapítják. Ez egy egyszerű ügy, azért, mert egy papír segítségével lehet az államadósság mértékét változtatni. De érdemben nem változtat, ezért tehát ez egy álmegoldás.
Harmadik kérdés ebben a tárgykörben: itt vannak ezek a bizonyos IMF-tárgyalások, amiről most nem tudni éppen a mai napon 11 óra 00 perckor, hogy éppen megállapodni szándékoznak-e vagy nem, de, tisztelt képviselőtársaim, az a huzavona, ami ekörül zajlik, az az önök felelőssége, ezért tehát ha a piacon értékesített papírok hozama változatlanul magas, az az önök felelőssége - márpedig magas.
(11.00)
Végül az utolsó dolog ebben a tárgykörben: amikor az önkormányzatok adósságát átvállalja úgymond a kormány vagy a magyar állam, akkor az államháztartási szinten nem változtat természetesen az egész adósságterhen, valójában azonban kérdéses, hogy az államadósság szintje vajon ettől csökkenni fog-e, lesz-e valami érdemi változás abból, hogy az önkormányzatoktól önök - nyilván kényszerű okok miatt: az önkormányzatok helyzete, az államosított intézmények miatt - ezt átvállalják.
Végül a harmadik tárgykörről szeretnék beszélni, amelyben igyekszem elkerülni a demagógiát, és kérem, hogy fontolják meg ezeket a kérdéseket. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Neked nem megy!) Ha majd a táblára tekintenek a következő körben, látják, hogy töméntelen idejük van a vita lefolytatására, ezért kérem, hogy figyeljenek. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Erre nem lehet figyelni!)
Stadionépítés: amikor az államadósság ellen kell harcolni, akkor kell kidobni ilyen tekintélyes pénzeket arra, hogy a labdarúgásnak a sajátos magyar válfaját űző embereket támogassuk? Vajon tényleg ez a megfelelő alkalom? Tényleg ilyenkor kell Debrecenben a Puskás Stadionban ilyen mértékű beruházásokat végrehajtani? Ha valóban olyan égető ez a kérdés, akkor a mérlegelésnek nem kellene arra kiterjednie, hogy ezt nem így és nem most? (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A második kérdés a MOL. Szeretném megismételni idézőjelbe, macskakörömbe téve, hogy elegendő idejük lesz arra, hogy válaszoljanak, és készen fogunk rá állni. MOL: beláthatatlan megfontolások miatt erre a MOL-tranzakcióra önök elköltöttek 500 milliárdot. Nem lehet tudni, hogy miért. Nincs ennek magyarázata, oka, számszerűsíthető vagy kézzelfogható haszna. 500 milliárd forintot, a csökkentésre fordított nyugdíjpénztári pénzeknek majdnem a felét! Nem lett volna mérlegelés tárgya, hogy vajon akkor mi a fontosabb olyankor, amikor véletlenül van ennyi pénze a kormánynak?
A harmadik ilyen kérdés az, hogy érdemes-e azzal foglalkozni, hogy további államosítások történjenek tekintélyes pénzen, érdemes-e azzal foglalkozni, hogy időről időre lebegtetik az E.ON-tól történő gázüzletág-vásárlást a MOL-hoz hasonló tranzakció keretében. Ha erre van pénz, akkor az államadósság csökkentésére miért nincs?
És végül az eredendő bűn: az adórendszer. Tehát valóban az volt a célravezető, hogy 500 milliárdnyi pénzt a költségvetésből önök átadjanak mindazoknak, akik tehetősek, a tőkejövedelmek adójának csökkentésével, a személyi jövedelemadó csökkentésével? Valóban az volt a legfontosabb, hogy vállalva azt a következményt, hogy az az adórendszer nem fog gazdasági növekedést hozni, mert nem eredményezett fogyasztást, ennek ellenére 500 milliárddal könnyítsék meg a kasszát?
Tisztelt Képviselőtársaim! Ráadásul ez az adó nem egyszeri kifizetés. Ez az adóból történő pénzkidobás évről évre itt van az asztalunkon - nem úgy, mint a stadion, vagy nem úgy, mint a MOL, én ezt készségesen elismerem. Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, ebben a három ügyben azokra a kérdésekre, hogy növekedett-e a gazdaság, hogy javítson az államadósság helyzetén, eredményesek voltak-e a kormány ezzel kapcsolatos intézkedései, valamint vannak-e, voltak-e olyan források, amelyek csökkenthették volna az államadósságot, nem, nem, az utolsóra pedig igen a válaszom.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
