VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államadóssággal kapcsolatban az első mondat az kell hogy legyen, hogy ez az egyik legsúlyosabb problémája Magyarországnak.
(11.20)
Ha az öt legsúlyosabb problémát meg kellene neveznem, akkor talán úgy szólna a felsorolás, hogy a demográfiai krízis, a magyar-cigány együttélés problematikája, a munkahelyteremtés, az EU-n belüli és úgy általában a nemzetközi kiszolgáltatottságunk, és ötödikként az államadósság. Tehát nagyon nagy öröm a Jobbik számára, hogy erről a kérdésről beszélhetünk, de mindenképpen meg kell jegyezni, hogy amiről beszélnünk kellene valójában, és ami előbbre vinné az országot, az nem nyolc év története.
Az államadósság története ugyanis több évtizedes történet, már a Kádár-korszaktól eredő problémánk, és azóta hullámzó dinamikával, de ugyanazon tendencia látható: az ország egyre inkább eladósodik, eladósítják. Tehát szerencsésebb és hasznosabb lenne az ország és mindannyiunk számára, és különösképpen a magyar társadalom számára, hogyha ezt az egész folyamatot akarnánk értékelni, megérteni, és ez lenne a kormánynak is a célja. Ez így, jelen pillanatban egy picit féloldalas, olyan, mint hogyha a betegséget nem akarná a kormány gyógyítani, pusztán az egyik tünetére szeretné felhívni a figyelmet.
Nyilvánvalóan nem kerülhető meg a felelősség kérdése, és az is elmondható a Jobbik szemszögéből, hogy nem tehető egyenlőségjel mindegyik kormányzat teljesítménye közé az államadósság kérdésében. Tehát ha a kérdés úgy merül fel, hogy hogyan vélekedik a Jobbik az elmúlt nyolc év vagy a szocialisták nyolc évének kormányzati teljesítményét illetően az államadósság kérdéséről, akkor természetesen maximálisan elítélő, és mindazokat a több képviselőtársam mondataiban elhangzott kritikákat mi magunk is alá tudjuk írni. Ebben nincs kérdőjel bennünk. De azt is ki kell mondani, hogy az adósságcsapdába való belekerülés, az abban való bennmaradás az elmúlt 22 évnek közös felelőssége. És szintúgy közös felelőssége az is, hogy ebben a helyzetben az államadósság tárgyalásos könnyítésének felvetését folyamatos elutasítás övezte, kormánytól függetlenül.
Szintén beszélni kell az 1998-2002 közötti sikeres adósságcsökkentésről, értékelni kell ezt is, pontosan értelmezni. Egyesek szerint ugyanis ez az időszak bizonyíték arra, hogy a magyar államadósság kinőhető. Számunkra nem. Ez egy kegyelmi időszak volt a mi véleményünk szerint, ahol a szerencsés csillagzat mind itthon, mind a nagyvilágban lehetővé tette azt, hogy a gazdaságunk önerejéből az adósságunkat csökkentsük, de azt, hogy az államadósság csapdájából kikerüljünk, nem teszi lehetővé vagy nem tette lehetővé, ez illúzió, akkor is illúzió volt. Már a ciklus végén nagyon jól lehetett látni, hogy a probléma gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak. Nem csupán felelős gazdaságpolitikára, takarékos költségvetésre, gazdasági növekedésre van szükség, ha az államadósság csapdájából akarunk kikerülni, akkor a gazdaság mély struktúrájának az átalakítására, a privatizációra alapozott önfeladó stratégia feladására, a dualista gazdasági szerkezet feladására is szükség lett volna. Annak pedig, hogy ez nem történt meg, éppen az az oka, hogy a folyamatos kamatteher erre a lehetőséget nem adta meg a magyar gazdaságnak.
Tehát már az első Orbán-ciklus alatt látszott, hogy az adósságtömeg kinövése nem reális elképzelés. A mostani ciklusuk, a kormánypártok mostani ciklusa ennek a bizonyítéka. Az nem meglepetés, erre már Rogán frakcióvezető úr célzott is, hogy a Jobbik egészen mást képvisel az adósságállományunk kérdésében vagy a megoldás kérdésében, mint a többi frakció.
A Fidesz és az MSZP elvitatkozhat azon, hogy ki a nagyobb felelős, kié a nagyobb felelősség. Egy dologban hadd segítsem ezt a vitát: a Jobbiké biztosan nem ez a felelősség. (Tasó László: Nem is lesz!) Mi viszont valódi megoldást szeretnénk, pontosan ebből a szabadságunkból fakadóan erre a kérdésre, és nem ezt a sok szempontból meddő vitát tovább dagasztani. Ez pedig nem más, mint az államadósság tárgyalásos úton való újrarendezése.
Erre pedig rendszerint az a válasz, hogy nem reális, de némi humorral hadd mondjam azt, hogy igen, van kockázata, a realitását meg lehet kérdőjelezni, de az, hogy az önök forgatókönyve az államadósság kinövésére nem reális, az viszont biztos. És nem szeretném azt hallani, hogy a Jobbik ezt azért mondja, mert ezt szeretné. A Jobbik azért mondja, mert ez a helyzet. Mi is nagyon szeretnénk, hogyha az államadósságunk kinőhető lenne, de egyszerűen nem az. A tények ezzel ellentétesek.
És nem kerülhető meg az 1998-2002 közötti ciklus, valamint az elmúlt nyolc év mellett az elmúlt két év értékelése sem, hiszen ami az elmúlt két évben zajlott, az egy állami, kormányzati méretű kísérlet, laboratóriumi kísérlet volt arra, hogy hogyan tudná, vagy hogyan tudhatná a magyar gazdaság az államadósságot kinőni. Egy elképesztő méretű társadalmi erőfeszítést követelt meg a kormány és kényszerített ki megszorító gazdaságpolitikával arra, abból a célból, hogy az államadósságból kinőjünk.
És mondjuk ki több mint két év távlatában, hogy nem sikerült. 2010 óta nominálisan nőtt az államadósság, és a következő évek kilátásai még egyre inkább baljósabbak. A várva várt gazdasági növekedés pedig nemcsak hogy egyre gyengébb lett, hanem most már recesszióba fordult a magyar gazdaság. Az is jelzésértékű, hogy a mindig optimista Matolcsy György miniszter úr is, akinek egyetlenegy saját előrejelzése nem teljesült még, meglepetésnek nevezte a gazdasági növekedést, meglepetésnek nevezte annak a lehetséges bekövetkeztét 2013-ra.
És azt is mondjuk ki, hogy a Fidesz az elődjeihez hasonló módon, hasonló vehemenciával és hasonló érvrendszerrel söpörte le rendszeresen az asztalról az adósságkönnyítés felvetését. Pedig egyes információk szerint ez a mostani kormányváltás idején is fennmaradt; valamilyen ok miatt mégiscsak lekerült az asztalról. Ez pedig engem nagyon emlékeztet az Antall-kormány idejére, amikor jön egy kormány, amely a társadalom változás iránti akaratából kormányra kerül, történelmi lehetőséget kap, és ezt a történelmi lehetőséget eljátssza. Mondjuk ki, hogy az államadósság kezelésének kérdésében, minden felszíni vitája ellenére, igazából ugyanaz a politika jellemzi mind a Fideszt, mind az MSZP-t. Ez pedig nem más, mint a társadalom megszorítása árán is hordani a magyar emberek pénzét az adósságszolgálat lyukas hordójába. A különbség mi? Az egyik vödörrel hordja a vizet, a másik pedig slaggal önti bele. Hogy ezek közül melyik a jobb Magyarország számára, ezt a vitát a Jobbik átengedi önöknek, MSZP-s és fideszes képviselőtársaim.
Elsősorban, amit a Jobbik mindenképpen fontosnak tart megvizsgálni, hogy az adósságpályánk fenntartható-e vagy fenntarthatatlan. A Jobbik álláspontja az, hogy fenntarthatatlan. Nem fogok most erőlködni azzal, hogy saját érveket hozzak erre, mert azt már számtalanszor elmondtuk, de úgy tűnik, hogy ez süket fülekre talál, de ha nem hisznek nekünk, talán majd hisznek másnak.
Ezért összegyűjtöttem néhány olyan nemzetközi szervezetnek, intézetnek a megnyilatkozását, ami ezt támasztja alá. Itt van a Morgan Stanley, a globális pénzügyi szolgáltatócsoport londoni elemző stábja, az egy évtizedre előretekintő adósságfenntarthatósági modell számítása: szerintük ahhoz, hogy a magyar államadósság nagyjából szinten maradjon - itt a “szinten maradás” fontos szó - a következő tíz évben az kell, hogy ebben a periódusban minden évben - a “minden évben” megint egy fontos szó - a gazdasági növekedés minimum 1,5 százalékos, a deficit mindössze 3 százalékos, a forint-euró árfolyam 260 forint, az állampapírok kamata pedig 5,5 százalék legyen. Ha ezekből bármelyik - és itt a “bármelyik” megint egy fontos szó - nem teljesül, akkor az államadósság elszáll.
Tehát ezeket a számokat megnézve az látható, hogy ezek közül óriási társadalmi pusztítás árán maximum a 3 százalékos deficit tartható, de ha komolyan vesszük a Morgan Stanley figyelmeztetését, hogyha bármelyik nem teljesül, már elszáll az államadósság, akkor úgy tűnik, hogy ez az áldozat ebben az esetben teljesen értelmetlen az államadósság pályafenntartása szempontjából. De ha nem hiszünk a Morgan Stanleynek, akkor talán hisznek az OECD-nek, amelyik azt mondja, hogy még a legkedvezőbb gazdasági forgatókönyvek esetén is, ami egészen valószínűtlen, de még ebben az esetben is legalább 25 százalék esélye van annak, hogy a GDP-arányos államadósság a kritikusnak tekinthető 90 százalékos szint fölé csússzon. Ez egyébként az OECD magyarországi éves jelentéséből származó mondat.
Egészen furcsa, hogy egy jobbikos képviselő az Európai Bizottságot idézi, de ebben az esetben mégis adekvát, ugyanis az Európai Bizottság a következőt mondja: “A növekedési és a költségvetési prognózisokból a jelenlegi kamatszintekkel számolva együttesen az jön ki, hogy növekedni fog az államadósság, ami a jelenlegi 80 százalék körüli szintről 2020-ra a GDP 100 százalékát is elérheti.” - 2012. szeptember.
És aztán jön még egy elemzés, és talán ez a legérdekesebb - és milyen furcsa, hogy ez nem nagyon kapott Magyarországon a hazai sajtóban publicitást -, a Capital Economics rangos londoni elemző cég elemzése. Ez a cég sorba vette a lehetőségeket Magyarországon az adósságprobléma megoldására, és egészen nagy nyitottsággal tette ezt, azzal a fajta nyitottsággal, amivel egyébként a kormánynak is hozzá kellene állnia a kérdéshez. És elmondja, hogy négy lehetőség van az adósságprobléma megoldására: az első az infláció felpörgetése; a második a gyors gazdasági növekedés, kinőjük az adósságot, ugye; a harmadik a további megszorítások; a negyedik pedig az adósság újratárgyalása. Tehát ez is egy lehetőség.
(11.30)
A cég elemzője rámutat, hogy az első út, tehát az infláció felpörgetése azért nem működik Magyarországon, mert a deviza alapú adósság nagy tömege ezt nem teszi lehetővé. A gyors gazdasági növekedésen keresztüli út pedig egyszerűen azért nem járható, mert a gazdaságban nincs ilyenfajta várakozás, lehetőség és potenciál. Arról is beszél az elemző, hogy ez a magyarországi helyzet, mármint a gyenge gazdasági növekedés, a magas adósságterhek, a magánszektor adósságterhei, a kevés új munkahely fokozódó társadalmi elégedetlenségekhez vezet, amely a további megszorítások politikáját sem teszi lehetővé, tehát a harmadik út is bezárult. És akkor most figyeljenek, és figyeljen a miniszter úr is, mivel zárja az elemzését az elemző cég Londonban, idézem szó szerint: “Mivel már öt éve a költségvetési megszorítások, illetve a magas adóterhek visszafizetésének útján jár a magyar gazdaság, mindez oda vezethet, hogy a 2014-es választásokra készülve a gazdaságpolitikai döntéshozók egyre inkább nyitottá válhatnak az adósságkezelés alternatív megoldásaira.”
Mindezeket a nemzetközi, tehát Jobbik-elfogultsággal egyáltalán nem vádolható elemzéseket olvasva azt látjuk, hogy az adósságpályát leginkább befolyásoló tényezők, a gazdasági növekedés, az állampapírok kamata, az államháztartási hiány prognózisait figyelembe véve Magyarországon illúzió abban hinni, hogy az államadósság kinőhető. Egyszerűen nem tudjuk kinőni, ahhoz olyan magas éves gazdasági növekedés kellene évtizeden keresztül vagy akár évtizedeken keresztül, amit teljesen képtelenség feltételezni. Ez a valószínűtlenség, miniszter úr! És nemcsak valószínűtlenség ezzel hitegetni a magyar társadalmat, hanem, azt gondolom, felelőtlenség is. Felelőtlenség is, mert ezzel a problémát egyre inkább magunk előtt görgetjük, egyre súlyosabbá tesszük, míg előbb-utóbb ebből még nagyobb baj lehet, és hadd idézzem Görögország példáját. Görögország kapcsán éppen az önökhöz közel álló Századvég Gazdaságkutató Intézet írt egy elemzést, amelyben fehéren-feketén leírta: ha két évvel ezelőtt a mostanra valósággá vált adósságkönnyítést Görögországgal megteszik, akkor nemcsak hogy Görögország, talán egész Európa elkerülhette volna a válság ilyetén elmélyülését, mondja ezt az önökhöz közel álló Századvég Gazdaságkutató Intézet. Tehát amikor önök azzal vádolnak bennünket a felvetéseink kapcsán, hogy a görög útra akarjuk téríteni Magyarországot, akkor az igazság az, miniszter úr, hogy mi szeretnénk a görög útról önöket letéríteni.
Vannak tévképzetek, állandó tabuk, állandó dogmák, amelyekkel le kell számolni. Az egyik ilyen az, hogy el lehet inflálni az adósságot. Ez nem igaz, erről már, ugye, beszéltem, nem lehet, túlzottan nagy a devizában jegyzett adósság részaránya. De rendszerint hallani szoktuk az ilyen felvetések során, hogy nem lehet tudni, kinek tartozunk; jó lenne, jó lenne, de nem tudjuk, hogy kinek tartozunk. Ez is egy kifogás. Görögországnál is megtalálták gyakorlatilag az összes jelentősebb hitelezőt. Létezik egyébként egy külön nemzetközi szervezet, az International Institute of Finance, amely összefogja a nagyobb magánhitelezőket, s a görög adósságelengedésnél is ők képviseltek körülbelül 450 magánhitelezőt, és tárgyaltak azok nevében. Tehát ez nem lehet kifogás. A harmadik kifogás az szokott lenni, hogy attól leszünk népszerűbbek, hitelesebbek a nemzetközi közvélemény, a pénzpiacok szemében, ha még a gondolatát is visszautasítjuk az államadósság újratárgyalásának. Ez is egy hazugság, ezt 20 éve hallgatjuk, és soha semmilyen eredményt nem értünk el vele, maximum azt, hogy fizethetünk, mint a katonatiszt.
A negyedik ilyen ellenérv, amit sikerült még összegyűjtenem - bizonyára a miniszter úr még tud egypárat, ha átgondolja, ebben nagyon jók -, azt, hogy kis országoknak lehetetlen adósságkönnyítést elérni. Ez is, ha megnézzük azt, hogy milyen országok kaptak adósságkönnyítést akár az elmúlt egy-két évben, akkor látjuk, hogy nem igaz. Tehát a lényeg: az adósságpálya Magyarországon fenntarthatatlan, és én is egyetértek a londoni elemző céggel, alternatív megoldások iránt is nyitottnak kell lenni. Hivatkozási alap egyébként volna rá. Az nem hivatkozási alap persze, hogy sajnos rossz kormányaink voltak, kapjunk adósságkönnyítést. Arra viszont tudunk hivatkozni, hogy az adósság egy részének öröksége az előző diktatórikus rendszerből öröklődött át, ez igenis hivatkozási alap lehet; mint ahogy az is hivatkozási alap lehetne, ha a fenntarthatóságunk, a fenntarthatatlanság elemzését végre a kormány elvégezné, és tudná igazolni a hitelezők felé. És bármilyen furcsa, de ebbe a helyzetbe kerültünk, az elmúlt 22 évnek az a permanens fizetési vágya és tette akár szintén hivatkozási alap lehet arra nézve, hogy Magyarország jó adós, Magyarország szeretné visszafizetni az adósságát, de egyszerűen a jelen pillanatban az adósságpálya fenntarthatatlan. Tehát hitelesek vagyunk ebben, sajnos nagyon hitelesítettek bennünket az elmúlt kormányzatok, itt lenne az idő, hogy ebből a hitelességből végre profitáljunk is.
Mit értünk adósságkönnyítésen? Nem egy típusban gondolkodunk, nagyon sok típus van: futamidő-hosszabbítás, fizetési moratórium, kamatcsökkentés, a tőketartozás csökkentése, extrém esetben a teljes körű hitelmegtagadás, erről egyébként a Jobbik nem beszélt; ez a legvégső szituáció, ilyen ritkán fordul elő. Egyébként pont azoknál szokott előfordulni, akik nem hajlandóak látni, figyelembe venni az idők jeleit, és mennek, mennek, amíg előbb-utóbb beleütköznek a falba, a valóság falába.
A fentiek változatos kombinációját alkalmazták már számtalanszor a világban, a lényeg nagyjából ugyanaz: a hitelezők engedményt tesznek azért, hogy az adott ország gazdasága talpra tudjon állni, és ebből következően a beindult növekedés révén legalább a hitel egy fennmaradó részét vagy akár a hitel egészét vissza tudja fizetni az eladósodott ország. És nem lenne példátlan ezt az adósságkönnyítést kérnünk, hiszen ilyen az elmúlt időszakban is történt; Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország nevét hadd említsem meg tisztelt képviselőtársaimnak, és nemcsak európai országok, hanem a fenti országokon túl Európán kívüli országok is kaptak már adósságkönnyítést. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy minden olyan ország, amelynek jelentős adósságproblémája van, folyamatosan újratárgyalja az adósságát, folyamatosan új és új engedményeket próbál elérni, kiharcolni, és a legtöbbnek sikerül is.
Hogy mi a módszer? A közös bennük az, ebből is többféle van, és a Jobbik ezt az utat támogatja, hogy tárgyalni kell, tehát semmilyen egyoldalú, váratlan lépést nem szabad megkockáztatni. Tehát ilyenkor, kérem önt, miniszter úr és a Fidesz-KDNP szónokait is, hogy amikor ezt a kérdést felvetjük, ne forgassák már ki a szavainkat! A Jobbik egyetlenegyszer nem beszélt arról, hogy egyoldalúan, váratlanul tagadjuk meg az államadósságot; folyamatosan az államadósság újratárgyalásáról beszéltünk, nyugodtan vissza lehet nézni. Kérem, amikor erre reagálnak, a saját szavaikat adják vissza, és nem azt, amit önök bele szeretnének magyarázni politikai célokból.
Mik a módok? Az elmúlt években a bajba került nyugat-európai kormányok általában a német kormánnyal tárgyaltak az adósság könnyítéséről, a németeken keresztül próbálták elérni ezeket a könnyítéseket, ez is lehet egy lehetséges út. De van teljesen piacalapokkal rendelkező út is, azaz más kormány bevonása nélkül lehet tárgyalásokat folytatni a hitelezőkkel. Számos, kifejezetten szuverén adósságok átrendezésére specializálódott nemzetközi profi cég létezik adósságkönnyítési projektekre, és hadd mondjam el önnek, miniszter úr, hogy ez ügyben egyébként a Jobbik már feltérképezte a lehetőségeket. Ha érdekli a miniszter urat, nagyon szívesen beszámolunk ennek az eredményeiről. Kevesen tudják egyébként azt is, hogy az IMF-en keresztül is van lehetőség az adósságkönnyítésre, létezik egy szuverén adósságátrendezési mechanizmus. De ami a közös és ami a lényeg, hogy nekünk kell kérni, nekünk kell tenni valamit, nem fognak helyettünk ebben lépni.
Összefoglalásképpen annyit tudok mondani, és azt szeretném elmondani, hogy az adósságpályánk fenntarthatatlan. Az adósság rendezésére való igényünk kockázatos, ezt elismerjük, de egyrészt jogos, másrészt pedig kivitelezhető. És a harmadik: az önök politikája, az adósságtörlesztésre vonatkozó folyamatos és fenntartott politika viszont kivérezteti a társadalmat, és előbb-utóbb elő fogja idézni a csődhelyzetet. Egy kivéreztetett társadalommal nem lehet fenntartani semmilyen adósságpályát!
Én arra kérem tisztelettel önöket, mind a fideszes, mind az MSZP-s képviselőtársainkat, hogy fejezzék be ezt a gyermekes és gyermeteg egymásra mutogatást, az elmúlt 8 évezés kontra elmúlt 2 évezést, hanem felelősségük és feladatuk tudatában kezdjenek el végre gondolkodni az adósságkönnyítésen, az adósságrendezés alternatív megoldásain, ahogyan azt nemzetközi cégek is javasolják, nemcsak a Jobbik. Minél előbb, annál jobb; minél később, annál rosszabb.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
