GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Juhász Elnök Úr! Először engedje meg, mert azért egy beszámolóhoz hozzátartozik a forma, a küllem, az áttekinthetőség - kiváló, köszönöm szépen.
A másik a tartalom. Jól áttekinthető, látható, kiemelések vannak, tehát aki csak felületesen akarja átnézni, számára is rejt és jelent nagyon hasznos információkat. Kérem, ne bántódjon meg, én vissza fogok hivatkozni, mert sokáig azt gondoltuk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az egyetlen szervezet, amelyet talán a politika nem foglal el úgy, mint az elődei, akik több cikluson keresztül ezt a pozíciót betöltötték és eredményesen működtek. De köszönöm önnek, hogy ön is visszahivatkozik a korábbi jogszabályokra, jelesül az informátori díj jogintézményére, amely működik, és azt gondolom, ezt kell nekünk, jogalkotóknak is erősíteni az állampolgárokban is, hogy igen, ez a hivatal magától is talál, de eredendően bejelentések alapján tud megmozdulni.
Amivel nekem bajom van, és kérem elnök urat, hogy tekintsen el attól, nem ismételném meg, hogy hány eljárás és milyen eljárás volt, tehát a tartalmával egyetértünk, támogatjuk, elfogadásra ajánljuk. De kell hogy beszéljek néhány dologról, mert - miközben a 2011-es beszámolóról beszélünk - óhatatlanul szóba jönnek a jelenlegi történések, és ezeket egy-egy ponton kapcsolom a beszámolóhoz vagy akár elnök úr szóbeli kiegészítéséhez.
Mélyen egyetértek azzal, amit Kupcsok képviselő úr mond, hogy bizony a gazdasági válság idején vagy azt követően különösen nagy szerepe van a Gazdasági Versenyhivatalnak, mert egyre többen éreznek késztetést arra, hogy valamilyen formában próbálják a versenyt korlátozni. És itt hadd mondjam azt, és tudom, hogy Pócs képviselő úrral itt már külön vitánk lesz, de bízom benne, hogy a mai vita meggyőzi a képviselő urat arról - én most már a múltkori, a dinnyekartelltörvény kapcsán és a ma elmondottak alapján azt mondom -, hogy képviselő úr, önnek alapvető problémái vannak a Gazdasági Versenyhivatal feladatait illetően.
Úgy, ahogy ön előtt bármelyik megszólaló külön kiemelte a három közül, akár a versenyfelügyeletet vagy a versenykultúra-fejlesztést, a versenypártolást. A versenypártolást rettentő fontosnak tartom. Bármennyire is fogja ön rám sütni, hogy liberális gondolkodás, kénytelen vagyok erről hosszabban beszélni. Amikor a hivatal a versenyt pártolja - és ennek a hivatalnak ez a feladata, nem az, hogy kiegyenlítsen esélyeket, hanem pártolja a versenyt -, hosszú távon ez jelenthet mindannyiunk számára eredményt. És ezt szeretném hangsúlyozni, hogy hosszú távon ennek a hivatalnak azt kell segíteni, hogy a fogyasztók - mi, akik mindannyian azok vagyunk - hosszú távon nyertesei legyünk a termelő-kereskedő vagy termelő-fogyasztó versenynek. Ezt csak úgy lehet, ha van egy tényleg a kormánytól független, az Országgyűlésnek felelős szervezet, amelynek nem ad fel senki politikai megrendelést, és tényleg azon őrködik, hogy alacsonyabb legyen az ár, a piaci szereplők egyre hatékonyabban dolgozzanak, és a fogyasztói jólétnek ez lehet a forrása.
Abban a pillanatban, ha valaki belelép - és nekem ezért tetszik, amikor elnök úr tételesen megemlíti, hogy a kartellügy az, ami megbocsáthatatlan, sőt elmegy egészen olyan messzire is, hogy ennek akár már büntetőjogi következményei is kellene hogy legyenek -, szóval, képviselő úr, ha belesodródunk abba, mint amit önök tettek ezzel a dinnyekartelltörvénnyel, az azt jelenti, hogy megerősítik azt, ami a közvéleményben van, hogy a jelenlegi kormányzó többség kísérletet tesz többedszer arra, hogy politikai nyomást vagy megrendelést adjon egy, az Országgyűléstől, a kormánytól független hivatalnak. És ezt ön itt most is megerősítette, és én viszontlátom vagy visszaköszön a dolog, amikor az elnök úr azt mondja, hogy bizony számos törvényt nem kapnak meg véleményezésre, vagy csak nagyon rövid idővel.
Az orbáni rendeleti kormányzás, amikor nem a kormány, hanem a képviselők nyújtanak be törvényt - ezt a Házban már nagyon sokszor elmondtuk, de ma rettentően időszerű -, ez vezet oda, hogy így, mint képviselő úr is, benyújthat egy olyan indítványt, hogy egy Országgyűlésnek alárendelt szervezet egyik napról a másikra köteles egy kormánytagtól engedélyt kérni, felhatalmazást kérni a tevékenységének az elvégzésére. Tehát ez nem más, ez politikai megrendelés. Ha ezen a pályán megyünk tovább, tönkretesszük, képviselőtársaim, azt a szervezetet, amely jogalkalmazó. Az általunk alkotott jogszabályokat neki alkalmazni kell.
Az, hogy az államigazgatásban vagy különböző más szervezeteknél nem jól működnek, akkor arról külön vitatkozzunk, például az ön problémája szerintem kifejezetten fogyasztóvédelmi kérdés, nem pedig gazdasági versenyhivatali kérdés.
(19.10)
Ha valakik rosszul működnek, tehát beengedik a rossz minőségű terméket a magyar piacra, az nem a Versenyhivatal feladata, azt valaki másnak kell, de akkor más törvényeket kell módosítani, nem pedig a Gazdasági Versenyhivatalról szóló törvényt.
Tehát azt gondolom, hogy igenis nem helyes, és már előrevetíti azt, hogy 2013-ban a 2012-es beszámolóról bizony ilyen összefüggésben is kell majd vitatkoznunk, mert ahogy látom, a gazdasági bizottság tett egy kísérletet arra, hogy ezt a dinnyekartell- vagy Budai Gyulát mentesítő törvényjavaslatot megpróbálja elfogadható formába hozni, amit önök mint mezőgazdasági bizottság egy az egyben elutasítottak.
Tehát hiszem, hogy a kormánypárti padsorokban is ülnek olyan képviselők, akik rájöttek, hogy nem lehet ezt a szervezetet semmi körülmények között a kormány alárendeltségébe hozni, és nem véletlenül a gazdasági bizottság is szó szerint azt mondja, hogy érdek a termelés hatékonyságának növelése, a termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása - erre majd külön visszatérek -, a piacok stabilitása és a hozzáférhetőség biztosítása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor azt mondom, hogy a termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása - igen, ez egy fontos kérdés. Tehát meg kell állapodnunk arról ebben a Házban, és egy vitát le kell majd folytatnunk - ez itt már szóba jött, és Kupcsok képviselő úrnak kifejezetten köszönöm, hogy egészen tényszerűen fölemlítette, hogy a magyar termékre, a hungarikumokra vonatkozó törvényjavaslatok 2011 őszén léptek hatályba. Tehát ennek nyilván van egy kifutási ideje, van egy türelmi ideje. És ahogy ön azt mondta, én is ebben bízom, hogy az, amit látunk a boltok polcán, hogy jelenleg még megtévesztő, azok egy kifutó tendenciát követnek már, és nem pedig azt, hogy újraindulnak ezek a fogyasztókat átverő magatartási formák.
De ahogy mondtam, a fogyasztó abban érdekelt, hogy minél olcsóbban szerezhessen be jó minőségű terméket. Nincs köztünk vita abban, és ebben is egyetértek elnök úrral, amit a beszámolóban megállapít, hogy ma már az, hogy magyar termék, ennek nagyon komoly mögöttes tartalma van. Itt most a minőségre, tehát a pozitív dolgokra gondolok, nem akarom én ezt hosszasan felsorolni. Tehát aki megtéveszti a fogyasztót, az bizony visszaél azzal a helyzettel, hogy mi, a jogalkotók már törvényt alkottunk olyan célból, hogy valójában az a vásárló, aki magyar terméket vásárol, számíthasson arra, hogy minőséget vásárol és munkahelyeket teremt.
Azért hagytam utoljára a munkahelyeket, mert meggyőződésem, hogy a magyar termelőket és így az agráriumot - amit nem vitatok, hogy különleges helyzetben van és speciális, akár időjárási és sok minden más okból segíteni kell, de azt nem a Gazdasági Versenyhivatalnak kell, ezt más csatornákon kell megoldani. Azt gondolom, hogy nem ennek a beszámolónak a tárgya, de ha itt most, akik itt vagyunk a teremben, ha csak a külföldi tapasztalatainkat összegeznénk, pillanatok alatt kiderülne, hogy mennyi minden lehetőség van, csak érdekes módon ezeket látjuk a határon túl, de nem alkalmazzuk itthon. Ön pedig megteszi, hogy egy hivatal vezetőjén ezt számon kéri, akinek, mint ahogy mondtam, a jogalkalmazás minden körülmények között a feladata.
Az, hogy vannak a törvényeink között koherenciaproblémák, bizony ez is a magyar termék kapcsán, de mivel új, én természetesnek tartom, hogy vannak ellentmondások, de a feladatunk az, hogy ezeket minél hamarabb kiküszöböljük, mert ha valaki bírósághoz fordul, és joghézag van, akkor nem fogják tudni megnyerni a pert, hiába jár el a hivatal, mert azt fogják mondani, hogy itt lyuk van, tehát közlekedhettek rajt’ azok, akik szabálytalanul akartak eljárni.
Óhatatlanul belekeveredik ebbe a beszámolóba a gazdaságpolitikai helyzet. Egyszer már érintettük a gazdasági válság kérdését, de ahogy képviselő úr mondta, hogy a belső fogyasztás... Ha visszagondolnak, a tegnapi vitanapon erről több képviselő ejtett szót. De a belső fogyasztáshoz, és hiába akar a fogyasztó magyar jó minőségű magyar terméket vásárolni, ha nincs hozzá megfelelő anyagi háttere, nincs hozzá megfelelő jövedelme.
Azért nem folytatom, mert ez sem ide tartozik, csak annyiban, hogy hiába akarjuk azt, hogy ne vásároljon gyengébb minőségű, urambocsá! importból származó terméket, ha a nettó jövedelme csökken, ha az infláció 6 százalékot meghaladóan növekszik, tehát hihetetlen hosszú az a sor, ami mind abba az irányba mutat, hogy az életszínvonala romlik, és közben szeretne jó minőségű terméket vásárolni. Tehát belekényszerül abba, ezzel mintegy segíti azt, hogy ezek az áruházláncok bizony behozzanak olcsóbb minőségű terméket.
A másik, hogy utoljára teszek egy kísérletet. A múltkor Pócs képviselő úr a fejemhez vágta, hogy őt azért választották meg, hogy képviselje a termelőket. Én meg azt gondolom, hogy azért választottak meg bennünket, hogy az emberek hosszú távú jólétét biztosítsuk. És én meg vagyok győződve, hogy lesz az ön környezetében olyan valaki, aki a matematikai alapműveleteknek annyira a birtokában van, hogy elmondja önnek, nem a saját termelőtársai fogják azt mondani, hogy az a kartell, amit létrehoztak, az másoknak sokkal több extraprofitot teremtett, mint azoknak a termelőknek, akinek ön nagyon tisztességesen próbálja az érdekét védeni. Tehát nem az a bajom, hogy védi őket, csak hihetetlen rossz megoldást alkalmaztak, másokat többletjövedelemhez juttattak, és utána azt mondják, hogy ezt bizony nem vizsgálhatja meg senki.
Tehát menlevelet adnak egy olyan kartellügyben, amire azt mondom, hogy ezt követően gondolják végig, ha ezt a kartellügyet el kell engednie a Versenyhivatalnak, akkor holnapután hogy fogja megvédeni a cipészeket, a szemüveggyártókat vagy bárki mást.
Tehát, ha egyszer versenypiac van, akkor versenypiac van. Ha ez a hivatal arra jött létre, hogy versenyfelügyelet és versenypártolás, akkor neki ezt kell tennie. És nem szabad ebben béklyót kötni rá, főleg úgy nem, hogy ezt a jogosítványt a kormány kezébe teszi le valaki.
Befejezésül még egyszer megerősítem, elnök úr, köszönjük ezt a beszámolót, színvonalas, tartalmas, tehát aki akar, tényleg akár az egyes eseteknek is utánanézhet.
Befejezésül azt mondanám és arra bátorítanám képviselőtársamat, miközben azt mondom, hogy fogadjuk el, hogy igen, amikor valaki belebotlik egy problémába, akkor ne röstelljük felvenni a telefont és elmondani a hivatalnak, mert a létrehozott új ügyfélszolgálat biztosítja azt a lehetőséget, hogy azt mondják, hogy ez az ügy nem ügy, nem idetartozik, hanem máshova. De tovább lehet menni, de ne várjuk azt, hogy hallgatunk, várunk némán, és egy év múlva, mondjuk, az elnök úr fejéhez vágjuk, hogy nem történt semmi.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
