SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Gazdasági Versenyhivatal a Lehet Más a Politika véleménye szerint alapvetően jól működő része a hazai intézményrendszernek, szakmai munkájával szemben kritika ritkán fogalmazható meg. Ebből az is következik, hogy általánosságban most is elfogadhatónak tartjuk ezt a jelentést, bár jobban örülnénk neki, ha a GVH aktívabb lenne, amikor a jogalkotó számára tesz javaslatokat, és még jobban örülnénk, ha ennél is aktívabb lenne, amikor magát a jogalkotót és a kormányzatot kellene figyelmeztetnie, bírálnia azért, mert az adott esetben versenyt korlátozó, illetve a hazai vagy európai uniós versenyszabályokkal ellentétes módon változtat meglévő szabályokon.
Az elmúlt években azt látjuk, hogy a GVH csendes jogalkalmazóvá vált, és egyre kevésbé tűnik akár a kormánnyal szemben is kritikus intézménynek, és ez sajnálatos. Természetesen a Lehet Más a Politika is csak olyan versenyt tart elfogadhatónak vagy támogat, ami tisztességes, kiegyensúlyozott, és természetesen az is nagyon fontos, hogy korrekt és egyenlő feltételeken alapuljon.
De ha már itt megemlítettem azt, hogy a jogalkotó számára is javaslatokat kell tenni, szeretnék utalni arra, ami a mezőgazdasági bizottsági vitán is elhangzott, amikor ezt a jelentést vitatta a bizottság, hogy itt számos esetben felmerült az - és most itt a parlamenti vitában is -, hogy bizonyos “magyar termék” megjelölésekkel kapcsolatban a magyar termékek helyzete, az üzletekben ezeknek a hozzáférhetősége a fogyasztók számára sajnos nem jól működik ma Magyarországon. Nagyon sokszor ezek a magyar termékek nem elérhetők, nem jutnak el a fogyasztókhoz, adott esetben a magyar termelők, sajnos látjuk azt, hogy hátrányban is vannak akár a külföldi termékekkel szemben.
Viszont arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a GVH csak meglévő jogszabályok, törvények alapján tud működni. Tehát amíg a parlament, önök, mi, jogalkotók nem hoznak olyan szabályokat vagy törvényeket, amelyek alapján ők eljárhatnak, büntethetnek, eljárásokat folytathatnak, addig ezt hiába kérjük rajtuk számon. Elhangzott az, hogy most már szerencsére van hungarikumtörvényünk, ezt csak nemrég fogadta el a parlament, van egy magyartermék-rendelet, ez is nemrég van hatályban. Tehát azt gondolom, hogy a GVH-nak nyilvánvalóan időre van szüksége ahhoz, hogy ezeket az új rendelkezéseket alkalmazni tudja, ráadásul a mezőgazdasági bizottság vitájában hangzott el, hogy ezek a jogszabályok adott esetben egy év türelmi időt is írnak elő bizonyos ilyen magyar termék vonatkozású szabályok tekintetében, tehát tulajdonképpen az, hogy a GVH már eljárásokat vagy legalábbis vizsgálatokat indított ebben a témában, az tulajdonképpen egy üdvözlendő dolog. Tehát azt gondolom, valóban nagyon fontos a magyar termékek helyzetére és erre az egész problematikára odafigyelni, de a GVH keze meg van kötve abban az értelemben, hogy jogszabályok alapján tud eljárni.
(19.50)
A másik nagyon fontos említendő dolog itt, ha már a GVH és a kormány képviselői közötti konzultációról vagy eszmecseréről van szó: én azt gondolom, az is nagyon üdvös lenne, ha a kormány vagy a kormánypárti képviselők olyan törvényeket szeretnének alkotni vagy módosítani, amelyeknek adott esetben versenyjogi relevanciája van, akkor szerintem kifejezetten pozitív lenne, ha ez esetben konzultálnának a GVH-val. Ugye nem olyan régen - és ez előkerült a mezőgazdasági bizottság ülésén is csak így említés szintjén - volt itt a parlament előtt Pócs János képviselőtársamtól a szakmaközi szervezetekről szóló törvény módosítása. Itt gyakorlatilag nem nagyon sikerült a GVH-val konzultálni ebben a kérdésben, és egy olyan jogszabálytervezet született, amely tulajdonképpen a nagy áruházláncokat védte a termelők helyett, és ráadásul erősen versenykorlátozó, és tulajdonképpen a kormányzatnak egy ilyen nyári kartelljét próbálta utólag hitelesíteni. Ezt mi már akkor is elmondtuk, hogy ezzel mennyire nem értünk egyet, és azt gondoljuk, hogy ez az a fajta versenyellenesség, ami ráadásul nem is valósítja meg azt a kitűzött célt, amit egyébként deklarált, és nem a termelőket védi, hanem az áruházláncokat, azzal, hogy a vásárlási árakat maximalizálta - ugye ez az elhíresült dinnyekartell -, és azt semmi nem biztosította, hogy a termelőnél több bevétel vagy több pénz maradjon. Tehát én azt gondolom, hogy amennyiben a versenyt bizonyos indokolt esetekben korlátozzuk, akkor azt nem így kell, hanem mindenképpen úgy, hogy az adott esetben az általunk kedvezményezett csoportok legyenek előnyben, és természetesen maradjunk összhangban a megfelelő törvényekkel és az EU-s szabályokkal is.
Úgy általában egyébként szeretném elmondani, hogy a kartellek elleni fellépés valóban nagyon fontos, nemcsak a dinnyekartell, hanem más esetekben is, és ezt egyébként a GVH az informátori díj bevezetésével is hangsúlyozza. Reméljük, hogy ez így is marad, hiszen óriási gazdasági károkat okoznak ezek a kartellek.
Szeretnénk arra is felhívni a figyelmet, hogy a dinnyeárusok mellett ezeknek az egyik leggyakoribb előfordulási terepe a közbeszerzések. A Lehet Más a Politika egyébként már számos ügyben megszólalt a nyilvánosság előtt, számos törvényjavaslatot, módosító javaslatokat adtunk be különböző törvényekhez, amelyek mind a közbeszerzések átláthatóságát javították volna. Mondanom sem kell, ezek süket fülekre találtak, ezzel nem értünk el eredményt.
A közbeszerzési mutyik, az előre leosztott pályázatok, a kiíráskor eldöntött baráti nyertesek, ezek mind-mind olyan ügyek, amelyeket a GVH-nak hivatalból vizsgálnia kellene. A verseny, annak átláthatósága és tisztasága a közbeszerzéseknél kiemelten fontos, hiszen itt közpénz elköltéséről van szó. Ennek ma Magyarországon a leghalványabb jeleit sem látjuk, ezért itt is szeretném ezt hangsúlyozni, hogy arra szólítjuk fel a Versenyhivatalt, hogy kezelje kiemelt területnek a közbeszerzések versenyjogi kérdéseit.
Jogsértések megállapítása után, különösen a fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos ügyek esetében, amikor már lezárult az eljárás, akkor jó volna erősíteni a fogyasztók tájékoztatását. Érdemes lenne megfontolni valamiféle fogyasztói hírek rovat keretein belül országos napilapokban vagy a közszolgálati médiában ezeket az eseteket közzétenni, ugyanis az elektronikus közzététel csak egy szűk réteget ér el, és azt gondolom, nagyon fontos, hogy a fogyasztók informált döntéseket hozhassanak, akkor tudjuk elérni, hogy azokat a termékeket, adott esetben akár magyar termékeket is vásárolják, ha információt kapnak arról, hogy adott esetben ők mikor voltak megtévesztve. Tehát nagyon fontos lenne a tájékoztatás ebben az esetben.
Idekapcsolódik az is, hogy a versenykultúra mellett a fogyasztói kultúra fejlesztése ügyében is nagyobb szerepet vállalhatna a GVH. Létezik egy “Mindennapi pénzügyeink” sorozat a PSZÁF és az MNB támogatásával, ez a nyomtatott és az elektronikus sajtóban is megy már egy ideje, valami hasonlót készíthetne a GVH is.
A Gazdasági Versenyhivatal kérelem, vagyis panasz esetén, illetve hivatalból indít ugyebár vizsgálatot, és szorgalmazzuk, hogy a GVH évről évre vizsgáljon meg bizonyos ágazatokat konkrét ügytől függetlenül, egyfajta tematikus jelleggel, amely tematika meghatározásáról folytasson konzultációt az illetékes minisztériummal vagy parlamenti bizottságokkal.
És ha már itt tartunk, akkor meg is kérdezném, hogy a 2013. évre vonatkozóan lesz-e, terveznek-e valamiféle kiemelten kezelt területet vagy ágazatot a GVH részéről.
Egyébként az is nagyon fontos, ugye az előbb az áruházláncokat említettem, de sajátos módon jelentkezik a versenyhatósági, versenyfelügyeleti területen a vidéki kisebb településeken élők erősebb kiszolgáltatottsága. Egy kis faluban élő fogyasztó sokkal kiszolgáltatottabb lehet, mint egy megyeszékhelyen vagy fővárosban élő, hiszen sokkal kisebb a választék, kevesebb hely van, ahol ő vásárolhat. Feltenném a kérdést, hogy mit lehet tenni a vidéken, kisebb településeken élők érdekében, van-e arra valamiféle ötlet vagy lehetőség, akár kapacitás, hogy mondjuk, egy néhány száz fős faluban működő egyetlen élelmiszerbolt esetében is lehessen vizsgálni a fogyasztók megtévesztését vagy a tisztességtelen árazást vagy egyéb ilyen magatartások előfordulását.
Természetesen más törvényjavaslat vitája során a Lehet Más a Politika már nagyon sokszor hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a helyi kiskereskedelem, rendkívül fontos a helyi piacok fejlesztése, létesítése, tehát nyilvánvalóan az a hosszú távú célunk, hogy a kistelepüléseken adott esetben széles választékban elérhetők legyenek a termékek, és a saját termékeiket is tudják forgalmazni. És itt visszatérnék arra, amit már említett több képviselőtársam, a belső piac jelentőségére. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy azzal párhuzamosan, hogy intézkedéseket vezetünk be, addig is érdemes lenne megvizsgálni egy-egy ilyen, adott esetben visszaélésekre sajnos okot adó helyzetet, és mondom, a kistelepüléseken élő fogyasztók ilyen értelemben a választás csekélysége miatt jóval kiszolgáltatottabbak.
A 2011-es zárszámadásból kiderül, hogy a Versenyhivatal 10 százalékkal kevesebb támogatást kapott a költségvetésből a 2010-eshez képest. Ezzel kapcsolatban szeretnénk azt megkérdezni, hogy okozott-e ez a forráscsökkenés bármilyen fennakadást a Versenyhivatal működésében.
Ennek kapcsán merül az is fel, hogy miközben a jelentés részletesen bemutatja az egyes eljárásokat, addig hiányzik a szervezeti teljesítmény értékelése. A szervezeti teljesítményről nehéz bármit is mondani, ha csak arról szól a jelentés, hogy mit csinált a szervezet, de semmi nincs arról, hogy ezt mihez képest kellene értékelnünk, nem tudjuk, hogy lehetett volna jobb is vagy már így is erőn felüli, amit letettek az asztalra. Érdemes lenne megfontolni - és ez adott esetben a GVH e jelentésén is túlmutathat -, hogy bizonyos teljesítményértékeléshez használható mutatók kerüljenek bevezetésre, és aztán legyenek közzétéve a közhivatalokban, közösségi háttérintézményekben.
Ide tartozik egyébként az is, hogy fontosnak tartanánk, hogy a GVH vizsgálataiban és eljárásaiban nőjön az élelmiszer-kiskereskedelem, illetve a termelők és a nagyáruházak közötti gazdasági kapcsolatrendszer aránya, ugyanis elhangzott az is, hogy a termelők jelenleg súlyosan kiszolgáltatottak a nagy áruházláncokkal szemben. De persze ez az, ami kapacitáskérdést is adott esetben felvethet a GVH részéről.
Összességében még annyit szeretnék elmondani, hogy alapvetően jónak tartjuk a Gazdasági Versenyhivatal működését, bár valósnak látunk számos olyan problémát, ami felmerült itt a vitában és a bizottságban is a magyar termékek helyzetével kapcsolatban, de azt gondoljuk, ahhoz, hogy a GVH adott esetben el tudjon járni bizonyos ügyekben, amelyek hozzá tartoznak, ahhoz kell a megfelelő jogszabályi háttér, és hogy ennek semmiképpen sem az az útja, hogy kormánypárti képviselők önkényesen olyan törvénymódosító javaslatokat nyújtsanak be, amelyek végső soron tulajdonképpen az áruházláncokat védik és az áruházláncok közötti megállapodást sürgetik ahelyett, hogy a termelőket hoznák valóban előnyösebb helyzetbe. Erre természetesen más utak-módok vannak, említeném például a szövetkezés és ezáltal az érdekvédelem elősegítését, de ez nem szorosan ennek a jelentésnek a témája. Tehát fontosnak tartjuk a GVH tevékenységét és ennek függetlenségét is, és azt is, hogy adott esetben a kormánynak a visszatetsző intézkedéseit is kritizálják meg a megfelelő alkalommal.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)
