DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vitás, hogy ez a javaslat egy valós és rendkívül súlyos társadalmi problémára világít rá, és erre kíván megoldást találni. Megoldás az van, legalábbis egy jó erős részleges megoldás, ugyanis mi úgy gondoljuk, hogy amikor ennyire súlyos, elburjánzott, hosszú évtizedek óta kezeletlen problémát akarunk megoldani, akkor tényleg a dolgok mélyére kellene nyúlni, és egészen a gyökerekig hatoló megoldást kellene erre adni.
Mire gondolunk itt? Jó irányba hat a törvényjavaslat, valós problémát kezel, meglehetősen - főleg a Fidesztől szokatlan - drasztikus és radikális módszerekkel, ami ellen önmagában semmi kifogásunk, pont nekünk nincsenek kifogásaink a radikális megoldásokkal szemben, csak azért mégis meg kellene világítani egyéb oldalait ennek a javaslatnak.
Nem vitás tehát, hogy nagyon fontos lenne ennek a problémának a megoldása, csak akkor fölmerül a kérdés, hogy 2010. május 14-e óta - közel két és fél esztendő eltelt - miért most jutott eszükbe, miért most pattant ki akár Lázár János, akár mások fejéből ennek a fontossága, hogy hétfőről keddre ezt meg kell szavazni. Pontosan a problémának a súlyossága, a nagyságrendje, a fajsúlya miatt célszerű lett volna egy picivel több időkeretet biztosítani.
Felmerül több érdekes gondolat az emberben itt az elmúlt 22 év magyar belpolitikai, gazdasági meg a politikához kötődő gazdasági-pénzügyi viszonyait figyelgetve. Abban a részében mindenképpen pótcselekvés a javaslat, és azt szögezzük le, hogy nem hatol a gyökerekig, és egész egyszerűen föl sem merül önökben, hogy más törvényeket is módosítani kellene. Itt gondolok arra, majd a későbbiekben fogom kifejteni, amit a Jobbik már nagyon régóta, több mint két és fél éve hangsúlyoz, az ezt megelőző időszakban még parlamenten kívüli pártként is hangsúlyozott, hogy a legszegényebb rétegek esetében, a segélyekből élő tömegek esetében nem készpénzben vagy nem bankszámlára utalva, hanem szociális kártya formájában kellene bizonyos szociális vagy esetleg nem szociális típusú juttatásokat biztosítani.
(20.30)
Pontosan azért, mert a szociális kártyán szereplő összeget nem lehetne alkoholra, dohányárura és szerencsejátékra sem költeni. Ugyanis, ha a gyökeres megoldást, az igazi gyökeres megoldást nézzük, akkor egész egyszerűen nem kell pénzt adni, sem készpénz, sem bankszámlapénz formájában az embereknek, következésképp, ha nincs mit elkölteni, ha nincs a kezükben pénz, ha nem tudnak levenni a bankszámlájukról pénzt, akkor eleve kizárt, hogy a félkarú rablóba - vagy vidéken közismert nevén a zongorába - beledobálnák, elzongoráznák, vagy a félkarú rabló ezt elnyelné.
Jellemző egyébként, hogy nem kizárólagosan, de jelentős mértékben azért sajnos a legnagyobb hazai kisebbség körében kedvelt a pénzköltésnek ez a formája, és ahelyett, hogy a gyerek taníttatására, nevelésére és egyéb legális és társadalmilag hasznos célra fordítanák, bizony ezt a pénzt eljátsszák. Mégpedig ezt úgy szokták csinálni, hogy ahogy megkapják a segélyeket, körülbelül az első héten van pénz mindenre, akkor evés, ivás, muzsika, pénznyerő automatákba való korlátlan pénzdobálás, és a következő három hétben rendszeres szociális segélyért állnak sorba és egyéb legális vagy kevésbé legális módon próbálják kiegészíteni a félkarú rablók használata miatt megcsappant jövedelmüket. Éppen ezért lenne fontos a szociális kártya bevezetése, amit aztán végkép nem lehetne egyik napról a másikra letárgyalni.
Bár hogyha már feszegetjük az okokat, akkor azért felmerül az emberben mindenfajta rossz szándék nélkül meg mindenfajta belemagyarázás nélkül, hogy esetleg nem a Fidesz gazdasági holdudvara vagy a mögöttes erők belvillongásáról lenne szó, amikor mondjuk, a szerencsejáték-bizniszben érdekelt érdekcsoportot szeretne lenyomni egy kevésbé, ebben a szakmában még kevésbé érdekelt érdekcsoport, vagy esetleg valaki nem akarta megfizetni a szokásos mértékű ajándékot - hogy nagyon finoman fogalmazzak - bizonyos személyek vagy csoportok számára, és esetleg így próbálnak üzenni nekik, hogy legjobb lesz kiegyenlíteni a számlát.
Másfelől pedig nagyon érdekes, hogy amikor erről a problémáról beszélünk, akkor több jobbikos javaslatot egész egyszerűen figyelmen kívül hagytak, hiszen azzal, hogy továbbra is pénzt fognak kapni a szociálisan segélyezettek, a szociális segélyben részesülők, hogyha még ezáltal az ellenőrzés és az engedélyezés rendjének szigorítása miatt kisebb eséllyel tudják beledobálni a játékgépekbe a pénzüket, akkor gondoljunk arra, hogy mit fog eredményezni a javaslat. Egyfelől borítékolható, hogy az illegális játékbarlangok jelentősen meg fognak szaporodni, újabb jelentős rendőri erőket vagy akár titkosszolgálati erőket kell mozgósítani, hogy ezeket az illegális barlangokat, játékbarlangokat fel tudják számolni. Másrészt csak a szociális kártya jelent megoldást azért is, mert még mindig ott van az uzsorás, és sok esetben az uzsorával is szorosan összefügg, hiszen a szerencsejátékon eljátssza a pénzét, a gép elnyeri tőle a pénzt, aztán megy az uzsoráshoz, és bekerül egy olyan adósságspirálba, amiből még egy magasabb jövedelmű ember sem tudna kijönni.
És mi történt az uzsorabűncselekmények esetén? Én nem osztom Selmeczi Gabriella kincstári optimizmusát, ugyanis lehet, hogy van néhány kirakatügy, lehet, hogy a nullához képest történt valami elmozdulás az uzsorabűncselekmények felderítése ügyében, de igazán súlyos ítéletek nem születtek. Minimum két számjegyű ítéleteket érdemelnének, két számjegyű szabadságvesztéseket érdemelnének azok, akik a leghátrányosabb helyzetű emberekkel így élnek vissza. Másrészt nem fogadták el azt a javaslatunkat, hogy rögtön kapcsoljuk össze az uzsorabűncselekményekben elítéltek ügyének elbírálását egy vagyonosodási vizsgálattal. Sok esetben az uzsorát nem lehet bizonyítani, mert jellegéből adódóan nagyon nehéz, hiszen megfélemlítik a sértetteket, megfélemlítik a tanúkat, megdolgozzák a tanúkat, sok esetben, adott esetben korrumpálhatnak olyan személyeket, akik az igazság kiderítésében, az adott ügyek feltárásában eljárásra jogosultak. Éppen ezért lenne fontos - és újabb és újabb érv szól a szociális kártya mellett -, hogy egész egyszerűen az alapját, a pénzt, a pénzátadást, a készpénzforgalmat vagy a bankkártyahasználatot, a bankszámláról való pénzlevétel lehetőségét mint hadtápútvonalat vágjuk el azoktól, akik hajlamosak felelőtlen döntéseket hozni, azoktól, akik akár uzsorakölcsönt vennének fel káros szenvedélyük további gyakorlása, vagy ha úgy tetszik, a káros szenvedélyük kielégítése érdekében.
Ez tehát, bármennyire is jó irányba mutat, önmagában elégtelen lesz, önmagában kevés lesz, ha úgy tetszik, részben akár még pótcselekvésnek is lehetne minősíteni. Hogyha nem kapcsoljuk össze egy komplett megoldással, ha nem kapcsoljuk össze a szociális kártya bevezetésével - és ezt önök ugyanúgy halogatni fogják, mint ahogy ennek a javaslatnak a beterjesztését halogatták majdnem két és fél évig -, akkor megint rossz szokásukhoz híven csak az útnak az egynegyedét vagy jó esetben a felét fogjuk megtenni, mert nem oldottuk meg a problémát.
Ezek az emberek, higgyék el nekem, akik ilyen súlyos szenvedélybetegségben szenvednek, meg fogják találni illegális játékbarlangok meg egyéb megoldások, még inkább törvénytelen megoldások útján, hogy elszórják a pénzüket. Egy esetben nem tudják elszórni a pénzüket, ha nem adunk a kezükbe pénzt, meg ha nem utalunk pénzt a bankszámlájukra. Higgyék el, ez csak így fog menni, mert aki végignéz akár egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülésen, akkor azt látja, hogy amikor megérkeznek ezek az ellátások, akkor hosszú sorok kígyóznak a bankautomatáknál, hosszú sorok kígyóznak a posta előtt, vagy éppen a postást megállítják útközben, és a pénz egyből megy a nyerőgépbe, vagy a pénz egyből megy az uzsoráshoz. Sok esetben az uzsorás elveszi a bankkártyát, elkéri a bankkártya PIN kódját, és éppen olyan kamatra, ami akkor reggel vagy abban a pillanatban eszébe jut, elveszi a sértettektől, a károsultaktól azt az összeget. Tehát ennek a problémának más megoldása nem lehet, mint a szociális kártya bevezetése.
És végül, de nem utolsósorban, ha jól értesültem, akkor Lázár Jánosnak a sajtótájékoztatóján volt egy érdekes kijelentése, miszerint azért kell ennyire gyorsan, ilyen rohamtempóban letárgyalni ezt a törvényjavaslatot, mert esetleg bizonyos képviselők felpuhítanák módosító indítványaikkal ezt az egyébként tényleg jó irányba mutató törvényjavaslatot. Akkor kérdezem én, csak úgy a józan szatmári parasztember eszével, hogy most nem azt akarják tán mondani, hogy a saját képviselőikben sem bíznak, vagy adott esetben nem tudnák biztosítani a többséget ennek a javaslatnak a holnapi megszavazásához. Attól félnek esetleg, hogy bizonyos szerencsejátékban utazó, szerencsejáték-üzletben utazó lobbik megkörnyékeznek bizonyos képviselőket, képviselőcsoportokat annak érdekében, hogy kiheréljék - bocsánat a kifejezésért, kiheréljék - ezt a javaslatot? Mert hogyha ez történik, akkor ez félig-meddig egy teljes körű feltáró vagy beismerő vallomás, hogy a mai nap már odáig züllött és süllyedt a magyar politika - tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, nem veszi magára -, hogy egyes képviselőket nem is már kilóra vesznek meg, hanem mint az aranyat, grammra. Tényleg erről lenne szó?
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
