ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Bár kétségkívül ezeket a kurucos erős kifejezéseket használja, továbbra sem vagyok hajlandó megkérdőjelezni az ön jó szándékát. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.)
És valóban, indokoltnak látom azt a kérdést, hogy vajon 2010-ben a választások után nem kellett volna-e teljes egészében felborítani az európai uniós pénzek szétosztásával foglalkozó intézményrendszert. Régen volt, de azért, ha már szóba hozta, elmondom, hogy a kormány több alkalommal is tárgyalta ezt a kérdést, és megnéztük, mert láttuk, hogy disznóól vagy az intézményrendszer rossz, sorolhatnám tovább, hogy hogyan lehetne ésszerűbben átalakítani.
Még azt is láttuk, hogy számos olyan nagyprojekt, úgy mondják ezt, hogy nagypályázat fut, amelynek a hasznossága nemzetgazdasági szempontból legalábbis kérdéses. És akkor hosszú tárgyalásokat folytattunk Brüsszellel, és a következőt állapítottuk meg. Ha ezt az intézményrendszert átalakítjuk, tehát nem személyeket cserélünk, hanem az intézményrendszert átalakítjuk úgy, hogy értelmes legyen, ha átcsoportosítjuk a forrásokat úgy, ahogy a választások utáni gazdaságpolitika azt megkövetelte volna, akkor az a kockázat állt volna elő, sőt valószínűleg nem kockázat, hanem szinte biztosan veszteség, hogy nem tudtuk volna Brüsszellel akkreditáltatni a felállított új intézményrendszert, és bennmaradtak volna a források, vissza kellett volna utalnunk Brüsszelnek. Egy nagyon nehéz helyzetben volt a kormány akkor.
És akkor úgy döntöttünk, még Fellegi Tamás minisztersége alatt, hogy megpróbáljuk ezt a mostani rendszert valahogy adjusztálgatni, foldozgatni, toldozgatni, valahogy javítani a hatékonyságán, de már újat felállítani nem tudunk. Én pedig már nem tudtam mást tenni, és ezt tettem. Világossá tettem a kormányon belül, különösen a fejlesztési miniszter, de minden kormánytag előtt, hogy azt várom el, hogy a pénzügyi ciklus végére egyetlen forintot se kelljen visszaadni Brüsszelnek, hanem minden forrást, amely Magyarország rendelkezésére áll, ki kell fizetni; 100 százalékot várok el. Megjegyzem, ha ez sikerülne, amiért most még mindig harcolunk, ez egyedülálló lenne az Európai Unióban, de ez nem ok arra, hogy kisebb célt tűzzünk ki magunk elé. Ezt a politikát folytatjuk azóta is.
Nem tudok mást tenni, mint kérem önt, a kurucos rohamok után, amikor lehiggad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), akkor támogassa a gazdaságpolitikánkat. Köszönöm szépen. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
