BÖDECS BARNA
BÖDECS BARNA
BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én egy szóval kezdeném: boszorkányüldözés. Ugyanis ez a szó nem itt és nem most hangzott el először, hanem ezt Göndör képviselő úrtól az első vizsgálóbizottsági ülés után hallottam a folyosón. Tehát itt nagyjából erre az ideológiai alapvetésre fűzi fel az MSZP képviselőcsoportja azt a munkát, amit ez a bizottság hat hónap alatt elvégzett. Nekik ennyi volt a véleményük erről az egészről, ez a politikai kommunikációjuk ezzel kapcsolatban.
Reorganizáció: ez a másik kulcsszó ebben a történetben. Reorganizáció alatt a gazdasági életben átszervezést értünk, olyan jellegű gazdasági átszervezést, amitől egy cég működése hatékonyabbá, kedvezőbb költségszerkezetűvé válik, ezáltal képessé arra, hogy adott esetben vagyonát gyarapítsa, képessé arra, hogy szolgáltatásait megfelelőbb színvonalon teljesítse. A reorganizáció viszont a szocialista szóértelmezésben ténylegesen vagyonvesztést és kifosztást jelentett; a Volánbuszt egyfajta privatizációs laboratóriumként működtették ebben a nyolcéves ciklusban.
Göndör képviselő úr számtalan esetben elmondta felszólalásában, hogy azok a bevételek, amelyekre az ingatlanértékesítésekből a Volánbusz szert tett, azok a céghez befolytak, és ezeket a bizottsági jelentés szerint is részben úgymond működési költségeire fordította. Igen ám, csak a vagyon nem a működési költségre fordított bevétel. Az ingatlanok eladásából befolyó bevétel működési költségre való fordítása a vagyon fokozatos eltűnését jelenti. A vagyon ugyanis tárgyi eszközökben testesül meg, aminek a másik oldalán saját vagyon, nemzeti vagyon avagy adott esetben kötelezettségek állnak. A Volánbusz ezekben az években tökéletesen lebontotta a saját vagyonát. Eladta tárgyi eszközeit, ingatlanjait, lecsökkentette autóbusz-állományát, leszűkítette szolgáltatását, átadta szolgáltatási területét az alvállalkozóknak, azaz a reorganizáció végeredményeként kaptunk egy vagyontalan és kisebb Volánbuszt. Ezt örökölte meg a jelenlegi kormány. Aztán majd beszédem vége felé arról is szólok, hogy mi történt ezután. Tehát igenis, a működési költségre fordítás az vagyonfelélés.
Nagyon keveset hallottunk ebben a vitában arról, hogy mi kényszeríthette a Volánbuszt erre a vagyonfelélésre, az ingatlanjai eladására, és ezt követően az így befolyó bevétel működési költségre fordítására. Nyilvánvalóan az, hogy ha a magyar állam mint tulajdonos adott esetben nem fizette ki azoknak a szolgáltatásoknak az árát, amit egyébként megrendelt ettől a társaságtól avagy amely szolgáltatások elvégzésére e társaságot kötelezte. Tehát egy köztulajdonban álló szervezet, amely közszolgáltatásokat lát el, akkor válik veszteségessé, és adott esetben akkor kényszerül vagyona felélésére, hogyha egyébként az akkor regnáló kormány a költségvetésben nem biztosítja azoknak a forrásoknak a megtérítését, amik egyébként a megrendelt szolgáltatások ellátásához szükségesek. A szocialista kormányzás esetén ez így volt. Aztán majd beszélünk arról, hogy hogyan van ma, mert most is hasonlóképpen van.
Tehát ki kellett volna fizetni ezeknek a szolgáltatásoknak az árát, az alapvető föltételét biztosítani kellett volna annak, hogy a Volánbusz ne élje fel a vagyonát, ne kényszerüljön a vagyona eladására. Akkor, amikor kialakul ez a kényszerhelyzet, a Volánbusz vezetésének még lett volna lehetősége arra, még ebben a politikai konstellációban is, hogy ha már egyszer rákényszerül bizonyos vagyonelemek értékesítésére, ha már egyszer rákényszerül arra, hogy szolgáltatási területét leszűkítve külső alvállalkozótól rendeljen meg szolgáltatásokat, hogy ezt akkor egyrészt költséghatékony módon tegye, másrészt olyan befektetőt hívjon ide be, amely kellően tőkeerős ahhoz, hogy az ezzel járó kockázatokat vállalni tudja, és az ehhez szükséges fejlesztéseket el tudja végezni.
Most a legnagyobb baj ebben a történetben az, hogy ez nem így történt, hanem megjelent egy olyan tulajdonosi kör, megjelent egy olyan földeríthetetlen cégháló, amelyik lényegében a köztulajdon leszívásában, az innen még elszármaztatható bevételek szivattyúzásában volt érdekelt, és tényleges, működtethető vagyonelemet ebbe nem hozott be. Erre nagyon jó példa ugye szintén a Taibóhoz köthető szentendrei buszpályaudvar-értékesítés, ahol csak a probléma egyik része volt az, hogy olyan módon került sor ennek a pályaudvarnak az eladására, hogy a bérlők kártalanítása gyakorlatilag teljes egészében felszívta az ezért a vagyonelemért kapott bevételt. A másik probléma viszont az volt, hogy a vevő gyakorlatilag egyetlenegy vállalt kötelezettségét sem teljesítette. Nem fejlesztette a pályaudvart, nem építette át, nem hozott oda olyan pluszszolgáltatásokat, ami által ez nyereségesen működtethető lett volna. Azaz nem újult meg a Volánbusz szentendrei autóbusz-állomása.
Aztán akkor megtörténik még erre az is, hogy ha már egyszer a vevő nem teljesíti szerződéses kötelmét, hogy ezzel kapcsolatban a Volánbusz nem érvényesíti a szerződéses garanciáit, nem vásárolja vissza a pályaudvart, és nem veszi azt újra köztulajdonba, illetőleg a vevővel szemben nem érvényesíti azokat a kötbéreket, azokat a szerződéses kellékeket, amik nem teljesítés esetére fönnállnának. Ez a szentendrei példa nagyon szépen igazolja azt, hogy ez a Taibo tulajdonképpen egy olyan fantomcégcsoport, amelyiknek valós befektetési szándéka, valós invesztíciós szándéka nem is volt.
(22.10)
Szóljunk pár szót ezekről a gumiabroncsokról is, ami ugyan csak egy kis tétel ebben a játékban, de azért nagyon fontos tétel, annak ellenére, hogy Göndör képviselő úr úgy gondolja, hogy az egészen természetes dolog, hogy a forgalomból kivont vagy selejtezett buszok után ezeket az abroncsokat vissza kell még vásárolni is.
Eleve a történet rendkívül pikáns. Képzeljük el azt, hogy vannak Volánbusz-tulajdonú autóbuszaink, és jön az a nagyszerű ötlet, hogy adjuk el a buszokra felszerelt és azokon futó gumiabroncsokat, aztán béreljük azokat vissza. Ez egy teljes abszurditás! Ez közgazdasági nonszensz, hogy olyan tartozékokat eladunk és visszabérlünk, amelyek egyébként már készleten is használatban vannak, amikor ennek gyakorlatilag közgazdasági előnye jószerivel csak a bérbeadó részére fog jelentkezni. És akkor megtörténik még az a nonszensz is, hogy a szerződésben nem szerepel az, hogy a Volánbusznak a használt, adott esetben szétfutott és selejtezésre váró abroncsokat valaha is még egyszer vissza kellene vásárolnia, ennek ellenére szerződést módosítanak, és visszavásárolják ezeket. Én úgy gondolom, hogy ez vállalhatatlan.
Nézzünk egy újabb gondolatot! Itt vannak az árfolyam-kockázati témák. Persze, nagyon szép elmondani azt, hogy adott esetben egy szerződésnek kelléke lenne akár az üzemanyagár-változás nyomon követése, akár adott esetben az árfolyamkockázat átvállalása. De ha ez nem történt meg az eredeti szerződésben, a pályázatot a Taibo vagy a későbbi vállalkozók úgy nyerték el, hogy ilyen kitétel ebben nem volt, akkor ők ezzel olyan kockázatot vállaltak, amit őnekik viselniük is kellett volna. A Volánbusz ennek ellenére megmentette ezeket a vállalkozókat.
A dolog pikantériája az egyébként, hogy az árfolyamkockázat mint olyan, nem is az üzemeltetéshez, hanem a buszokhoz, magukhoz a buszokhoz kötődik. Tehát olyan vagyonelemekhez, amelyek ezen magánvállalkozók tulajdonában állnak, és soha nem kerülnek köztulajdonba. Kérem szépen, itt említsük meg a devizahitelesek témáját. Ha a szocialista logika a gazdasági működés alapvető kelléke lenne, akkor az összes hitelező banknak sorban kellene állnia a devizahiteleseknél az összes árfolyamkockázat megtérítésére, és nem lenne a magyar lakosság ilyen abszurd helyzetben.
Csak hát, szocialista képviselőtársaim, a bankok más jellegű szerződést kötöttek a devizahitelesekkel, olyan szerződést kötöttek, ahol az árfolyamkockázat teljes egésze a hitelfelvevőt terheli, itt pedig a Volánbuszt terheli, holott a Volánbusz csak járatüzemeltetést kért, és nem buszokat vásárolt.
No, lépjünk tovább! Önök azt mondják, hogy itt politikai felelősség nem állapítható meg. Hát hogyne lenne már megállapítható politikai felelősség, függetlenül azoktól az összefüggésektől, amelyeket az előttem szóló képviselőtársaim feltártak, hiszen az, hogy egyáltalán ez az off-shore cégháló létrejöhetett, az az önök kormányzati működése alatt adott jogi környezetből következett. Önöknek is lehetőségük lett volna akkor, amikor a nagy üvegzsebes politikájuk mellett önök átláthatóságra, a közpénzek szabályszerű felhasználására, és a többi, és a többi, hivatkoztak politikai szinten, lehetőségük lett volna arra, hogy amikor ilyen jelenségek felütötték a fejüket, hogy önök ezeket csírájában elfojtsák, és a nyolcéves kormányzati ciklusuk alatt meghozzák azokat a törvényeket, amelyek ezeket a visszaéléseket kivédik. Önök ezt nem tették meg. Nem tette meg Kóka János, nem tette meg Veres János, és nem tette meg Gyurcsány Ferenc sem. Akkor önök most ne hivatkozzanak arra, hogy itt politikai felelősség nincsen!
Önök azt állítják, hogy nem okoztak kárt, és hogy itt a Volánbusznál ilyen nem történt. Azért engedjenek meg két esetet! Ugye itt volt az Andor utcai telephely értékesítése a maga 700 milliós, furcsa körülmények között, 4 hónapon belül keletkezett árrésével, vagy az előbb említett járatkiszervezésekkel kapcsolatos utólagos szerződésmódosítások több mint félmilliárdos tétele. Ezek igenis kárt jelentenek, de kárt jelent az is, hogy időközben a Volánbusznál lévő nemzeti vagyon egy jelentékeny része eltűnt, és a Volánbusz alapfeladatai egy részének elvégzésére alkalmatlanná vált. Nincsenek meg azok a saját vagyonelemei, amiből a teljes járathálózatot üzemeltetni tudná.
És akkor itt engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet a jelenlegi kormány felelősségére is. Október 5-én jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben, hogy a jelenlegi kormány kétéves működése után újabb három évre kiszervezi ugyanazokat az autóbuszjáratokat a Volánbusznál, amelyeket a szocialista kormányzat alatt King Longba, Kontakt Buszba, Color Toursba és a többibe kiszerveztek. Ugyanezek a járatok sok-sok millió járatkilométerrel újabb három évre kiszervezésre kerülnek. Kérem szépen, fideszes képviselőtársaim, fideszes kormány, volt önöknek két évük arra, hogy előkészítsék és megteremtsék annak a feltételeit, hogy a Volánbusz bármilyen külső finanszírozással avagy kormányzati segítséggel visszavegye ezeknek a járatoknak az üzemeltetését (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), saját kezébe vegye, és a közvagyon gyarapítása megkezdődjön! Úgy látszik, ez nem történt meg, hölgyeim és uraim. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
