DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A J/8574. számú vizsgálóbizottsági jelentés, azt gondolom, egy nagyon fontos és hasznos anyag az Országgyűlés előtt. Egy olyan vizsgálóbizottsági munkának vagyunk a végén, ami pontosan azt bizonyítja, hogy szükség van vizsgálóbizottságokra a Magyar Országgyűlésben.
A vizsgálóbizottsági jelentés legfontosabb megállapításaival egyetértünk, azt osztjuk, ugyanakkor van egy előzetes problémánk, ami nem a vizsgálóbizottság munkájával, illetve a jelentés tartalmával függ össze, és emiatt egész biztos, hogy az igen gombot nem fogja tudni az LMP frakciója megnyomni. A vizsgálóbizottság intézménye egy alapvető eszköz az Országgyűlés kezében arra, hogy a végrehajtó hatalmat, a kormányzatot, illetve a kormányzat által felügyelt közszolgáltatókat, köztulajdonú cégek tevékenységét, a kormányzati felelősség alá tartozó közvagyon sorsát valamiképpen vizsgálja.
Teljesen természetes, hogy az Országgyűlés 2010. májusi nyitánya után önök, kormánypárti képviselők számos olyan vizsgálóbizottságot kezdeményeztek, amelyek a megelőző kormányzati ciklus felelőtlen, janicsár gazdálkodását, illetve a korrupciógyanús ügyleteket kívánták feltárni. Ugyanakkor eltelt két év, eltelt két és fél év, és a vizsgálóbizottság intézményét ma már egyre inkább arra kellene használni, hogy az Országgyűlés hatékonyan tudja ellenőrizni az Orbán-kormány tevékenységét. Az elmúlt hónapokban és a mai napon is önök nyíltan az Országgyűlés arcába vágták, vagy ha úgy tetszik, a magyar polgárok arcába vágták, hogy önöknek kizárólag addig van szükségük vizsgálóbizottságokra, ameddig azzal a korábbi kormányt lehet vizsgálni. Önök úgy gondolják, hogy az Orbán-kormány tevékenységét illetően nincs szükség parlamenti ellenőrzésre, nincs szükség vizsgálóbizottságokra, mi meg azt gondoljuk, hogy velünk ezt nem fogják játszani. Ha önök gyakorlatilag halálra ítélték itt az elmúlt hetekben a vizsgálóbizottság intézményét, akkor az LMP frakciója akkor sem tud asszisztálni egy vizsgálóbizottsági jelentés elfogadásához, amelyik az elmúlt ciklust vizsgálja, ha egyébként a jelentés tartalmával egyetértünk, illetve magát a vizsgálóbizottsági működést üdvözölni is tudnánk.
A vizsgálóbizottság működésének van még egy fontos tanulsága, ami némiképpen független a vizsgálat tárgyától, és az előttem szóló képviselő erről már szólt. Kevéssé hatékony úgy a parlament ellenőrző funkciója, illetve a vizsgálóbizottsági működés, hogyha semmiféle szankciója nincs annak, hogy egy beidézett magyar állampolgár egész egyszerűen arcába röhög a vizsgálóbizottságnak, nem jelenik meg, illetve nem teljesíti azt a nyilatkozattételi kötelezettségét, ami, azt gondolom, dolga lenne minden magyar állampolgárnak, akit a vizsgálóbizottság a színe elé idéz. Nem önkéntes együttműködésről van szó, nem arról van szó, hogy valakinek van-e kedve befáradni a Magyar Országgyűlés épületébe. Én azt gondolom, ez egy állampolgári kötelezettség, és ennek érvényt kell szerezni, nem büntetőjogi eszközökkel, hiszen addig, amíg egy büntető- vagy éppen polgári bírósági tárgyaláson való részt nem vételnek nem büntetőjogi szankciója van, nyilvánvaló, hogy nem a büntetőjogi szankció a megfelelő eszköz arra, hogy a vizsgálóbizottság előtti megjelenést kikényszerítsük.
(21.40)
Az viszont biztos, hogy az Országgyűlésnek haladéktalanul kellene tennie valamit annak érdekében, ha egyáltalán még a kormányoldalnak szüksége van arra, hogy vizsgálóbizottság működjön ebben az országban, hogy ne kénye-kedve szerint dönthesse el bárki, hogy hajlandó-e egy országgyűlési vizsgálóbizottság színe elé járulni. Szeretném felidézni azt, hogy vannak azért olyan demokráciák a világon, például az Amerikai Egyesült Államok, ahol adott esetben egy elnök, egy hivatalban lévő elnök sem kockáztathatja azt meg, amit itt különböző volt cégvezetők vagy éppen volt kormányzati tisztviselők, volt miniszterelnök Magyarországon megkockáztathat, hogy egész egyszerűen negligál egy vizsgálóbizottsági eljárást. Az Amerikai Egyesült Államokban egy vizsgálóbizottság, egy kongresszusi vizsgálóbizottság előtti megjelenés legalább olyan súlyú, mint Magyarországon, mondjuk, egy ügyészségi vizsgálat, egy ügyészségi kihallgatás vagy egy büntetőbírósági tárgyalás.
Feladata az Országgyűlésnek, hogy a vizsgálóbizottsági intézmény tekintélyét helyreállítsa. Ennek egyik útja az, hogy a kormánypárti képviselők nem térnek ki cinikus módon az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottsági határozati javaslatok elől, nem játszik macska-egér játékot a kormánypárt az ellenzéki pártokkal akkor, amikor saját maga ellenzéki időszaka alatt a legkülönbözőbb vizsgálóbizottsági javaslatokkal állt elő, és az elmúlt két évben is, mint például az előttünk fekvő jelentés is bizonyítja, a korábbi kormányzati ciklust illetően nem fukarkodtak önök vizsgálóbizottsági határozati javaslatok elfogadásával. Tehát vizsgálóbizottsági jelentésről egyrészt akkor van értelme beszélnünk, ha tisztességesen és őszintén, nem pedig ezzel a cinizmussal viselkedik a kormányoldal, és hajlandó a saját kormánya tevékenységét is vizsgálóbizottsági munka alá vetni.
A másik út ahhoz, hogy a vizsgálóbizottságok tekintélyét vissza tudjuk adni, az pedig az, ha megteremtjük a törvényi eszközöket arra, hogy ne jusson eszébe soha többé senkinek, sem volt, bukott állami cégvezetőnek, sem bukott miniszterelnöknek, hogy kitérjen a vizsgálóbizottság előtti megjelenés kötelezettsége alól. Szégyen-gyalázat, hogy ma simán meg lehet ezt tenni a Magyar Országgyűlés vizsgálóbizottságaival, és utána természetesen bátran lehet tetszelegni a demokrata jelmezben.
Ami a jelentés tartalmát, a vizsgálat legfontosabb megállapításait illeti, amelyben feltárták az ingatlanok értékesítésével és a járatkiszervezéssel érintett magántársaságok tulajdonosi hátterének és személyek összefonódását, ezt természetesen fontosnak tartjuk, az LMP frakciója üdvözli. Habár vannak arra utaló jelek, hogy a céges szálak a volt vezérigazgató ismerősi, családi köreihez vezetnek, de egyértelműen nem bizonyított ilyen irányú összefonódás. Az viszont igen, hogy a Volánbusz a felsorolt ingatlanügyletek kapcsán szerződést kötött cégek összefonódó cégháló szereplői, és nem egymástól független szereplők, ami egy valódi versenyeztetést feltételezett volna.
Ráadásul a valódi tulajdonosok kiléte végig homályban marad, hiszen mindegyik cég off-shore hátterű, azaz nem bizonyítható egyértelmű korrupció, visszaélés. Itt jegyzem meg, hogy emiatt is fontosak az idéntől hatályos új közpénzügyi szabályok off-shore hátterű cégek kapcsán, ami az alaptörvénybe és a nemzeti vagyonról szóló törvénybe is bekerült.
A Szocialista Párt különvéleménye, ami röviden abban foglalható össze, hogy a bizottság nem tárt fel bizonyított visszaéléseket, kevéssé tartható. Tudniillik igaz, hogy a bizottság nem tárt fel bizonyított visszaéléseket, viszont egyrészt ebben az ügyben születtek mások által büntetőfeljelentések, és én azt gondolom, várjuk meg, hogy az igazságszolgáltatás a végén mire jut.
Viszont, és ezt is azért érdemes tisztázni, főleg az elmúlt két év tapasztalatai alapján, hogy a vizsgálóbizottság feladata, célja nem is feltétlenül a visszaélések feltárása és bizonyítása, hanem például olyan rossz kormányzati gyakorlatok, példák, amiket legközelebb el lehet kerülni. Éppen ezért lett volna fontos, hogy akár a Jobbik által javasolt oligarcha-vizsgálóbizottsági javaslatot, akár a szocialisták által javasolt földmutyi-vizsgálóbizottsági javaslatot, vagy például éppen a ma tárgyalt, tárgysorozatba kért LMP-s javaslatot a nemzeti vasúttársasággal kapcsolatban tárgyalja meg a kormánytöbbség, illetve tárgyalja meg az Országgyűlés. Pontosan azért lenne fontos ezeket az ellenzéki vizsgálóbizottsági kezdeményezéseket befogadni, mert nem pusztán az a feladat vagy nem elsősorban az a feladata egy vizsgálóbizottságnak, hogy nyomozó hatóságot játsszon, hanem hogy a rossz kormányzati gyakorlatokra mutasson rá.
Fájlaljuk azt, hogy a vizsgálóbizottság nem fogalmaz meg külön javaslatot az off-shore hátterű cégek működésével kapcsolatban, figyelemmel arra, hogy az alaptörvény kifejezetten foglalkozik azzal, hogy nem részesülhetnek központi költségvetésből támogatásban olyan szervezetek, amelyek tulajdonosi szerkezete nem átlátható. Viszont szeretnék arra rámutatni, hogy önmagában az alaptörvény 39. cikke, illetve a nemzeti vagyontörvény idevonatkozó rendelkezései nem zárják ki a szerződéskötést off-shore hátterű cégekkel. Tehát az lehet, hogy történt kísérlet az off-shore lovagok kiűzésére, mondjuk, a közbeszerzési pályázatok nyertesi köréből, de azok a szabályok, amiket a kormánytöbbség megalkotott az elmúlt két évben, mégsem elégségesek arra, hogy a közpénzek környékéről is elzavarjuk a különböző off-shore lovagokat.
Említettük korábban, szintén egy LMP-s kezdeményezés volt, hogy az alvállalkozói hálókat is tegyük nyilvánossá. Magyarul, az egy dolog, hogy közbeszerzési pályázatot nem nyerhet olyan cég, amelyiknek a tulajdonosi szerkezete nem átlátható, viszont jelen pillanatban semmi nem zárja azt ki, hogy egy közbeszerzésen nyertes, egyébként átlátható cég utána szépen egy olyan alvállalkozói hálót növesszen, ahol a közpénz akadálytalanul tud off-shore cégekhez elvándorolni.
A másik probléma, hogy miután a szerződéskötés az off-shore hátterű cégekkel nem tiltott a köztulajdonban álló cégek, tehát például a Volánbusz vagy a nemzeti vasúttársaság esetében, ezért szintén nincs jelenleg törvényi gátja annak, hogy különböző kiszervezésekkel, különböző kötelmi kapcsolatokkal a közvagyon, a közpénz ne vándoroljon gyanús off-shore társaságokhoz. Magyarul összefoglalva, az az LMP problémája, hogy két év után az alaptörvény 39. cikke ellenére továbbra is minden lehetőség adott arra, hogy a pénzszivattyú tovább vigye ki a jövedelmet Magyarországról. Nincs kellő biztosíték arra, hogy a pénzszivattyú befejezze működését, és a nemzeti vagyon, illetve a Magyarországon megtermelt jövedelem ne áramoljon ki tovább brutális mértékben különböző off-shore cégekhez.
Szeretném arra is emlékeztetni önöket, hogy az alaptörvény 39. cikkének hatálybalépését követően például egy önök számára kedves társaság, és közbeszerzési pályázatokat rendszeresen megnyerő társaság, a Közgép Zrt. megnevezte például a tulajdonosát, hiszen erre köteles egy közbeszerzésen indult társaság, de nem a nyilvánosság felé, hanem csak az állam felé. Mi azt szeretnénk, hogy azok a cégek, amelyek akár köztulajdonban álló vállalatokkal lépnek tartós szerződéses kapcsolatra, akár közbeszerzéseken indulnak el, ezek tulajdonosi háttere ne csak állami szervek, hanem a nyilvánosság felé is legyen teljesen transzparens, átlátható.
És hát igen, a Volánbusz-vizsgálóbizottság példája mutatja azt, hogy pontosan erre lehetne használni a vizsgálóbizottság intézményét, tehát szakmai alapon föltárni egy-egy gyanús ügyletet, és ebből levonni a következtetéseket a későbbi jogalkotás számára. Éppen ezért azt tudom önöknek mondani, hogy kifejezetten a jó kormányzást szolgálná az, ha akár az LMP által javasolt nemzeti vasúttársasági, akár a jobbikos oligarcha-, akár a szocialista földmutyi-vizsgálóbizottságot elfogadnák, hiszen ezek a vizsgálóbizottsági javaslatok pontosan azt célozzák, hogy a jogszabályi környezetet vizsgáljuk meg.
(21.50)
Nézzük meg, hogy milyen jogszabályi környezet az, amelyik a nemzeti vagyon elherdálásához vezethet, ahogyan ez a Volánbusz Zrt. esetében is történt; milyen jogszabályi környezet az, amelyik lehetővé teszi például a gazdák kisemmizését; milyen jogszabályi környezet az, amelyik lehetővé teszi, hogy egy, a kormánypártokhoz közel álló cég rendszeresen megnyerjen minden olyan pályázatot, amelyen elindul. Pontosan a vizsgálóbizottsági intézmény az, amely megerősíthetné a magyar emberek bizalmát a közhatalmi intézményekben, az Országgyűlésben, illetve a kormányban.
És fontos tanulsága ennek a vizsgálóbizottsági munkának az is, hogy az elmúlt húsz évben a köztulajdonban álló, illetve közszolgáltató cégekkel kapcsolatos kormányzati politikát belengte az a demagóg szöveg, hogy az állam rossz gazda, és éppen ezért a közszolgáltató cégektől, az állami vagyonelemektől lehetőleg meg kell szabadulni. Fordulatra lenne szükség, egy olyan irányba kellene elmozdulni, ahol Magyarország be tudja azt bizonyítani, hogy a közösségi tulajdonban álló cégeket igenis lehet hatékonyan, a közösség érdekében működtetni. A vizsgálóbizottsági munka, a vizsgálóbizottsági intézmény pontosan arra jó, hogy azt is bemutassuk, hogy milyen garanciákkal lehetne egyébként a nemzeti vagyont, a közszolgáltatásokat megvédeni a különböző kormányok körül lebzselő oligarcháktól, milyen jogi eszközök segíthetnek minket ahhoz, hogy - szemben az elmúlt húsz év keserű tapasztalataival - megvédjük a közösségi vagyont attól, hogy egész egyszerűen fényes nappal széthordják.
Az elmúlt húsz évben arra láttunk nagyon sok tapasztalatot, hogy a politikai bolhacirkusz mögött szabadon szét lehetett hordani a közösség vagyonát, meg lehetett fosztani a közösségeket ebben az országban azoktól az eszközöktől, attól az infrastruktúrától, ami egyébként a közösségek fennmaradását szolgálja. Az egész Volánbusz Zrt.-történet arra tanulság, hogy ahhoz, hogy Magyarország egy összetartó társadalom legyen, ahhoz, hogy Magyarországon a közszolgáltatások mindenki számára egyenlően hozzáférhetők legyenek, ezért olyan jogszabályi környezetet kellene kialakítani, ahol nem lehetséges a közszolgáltató cégek vagyonát elvándoroltatni különböző gyanús hátterű cégekben, olyan kormányzati ellenőrzés kellene a közszolgáltatások felett, ami biztosítja egyrészt ezeknek a cégeknek a transzparens, átlátható működését, és biztosítja azt is, hogy húsz év után a közösségi tulajdonban álló cégeket valóban a köz szolgálatában lehessen - úgy, ahogy az egyébként más demokráciákban is tapasztalható - nyereségesen működtetni.
A Lehet Más a Politika elkötelezett abban, hogy az alapvető közszolgáltatásokat biztosító cégeket lehetőleg közösségi tulajdonban kell hagyni, de a közösségi tulajdon nem jelent felhatalmazást arra, hogy a mindenkori kormányzat kegyéből széthordják a közöst. A közösségi tulajdont akkor lehet hatékonyan működtetni a közösség érdekében, ha világos szabályok vannak az átláthatóságra, ha világos korlátai vannak annak, hogy a gazdasági életben tobzódhassanak az off-shore cégek. Szeretném elmondani azt is, hogy a polgári törvénykönyv vitája során az LMP frakciója be fog nyújtani olyan módosító javaslatokat, amelyek nem egyszerűen a közpénzek környékéről kívánják elűzni az off-shore lovagokat, hanem szeretnénk azt is elérni, hogy általában az üzleti forgalomban visszaszoruljanak az ilyen gyanús hátterű cégek, amely cégek tevékenysége azt eredményezte, hogy gyakorlatilag az államadósság felét kitevő mértékben lehetett ebből az országból jövedelmet kipumpálni a megelőző két évtizedben.
Összefoglalva szeretném azt megerősíteni, hogy miközben a vizsgálóbizottság munkáját, illetve a jelentést fontosnak tartjuk, azért nem tudunk igennel szavazni erre a jelentésre, mert addig, amíg önök szabotálják azt, hogy az Országgyűlés a továbbiakban a vizsgálóbizottsági tevékenységet a jelenlegi kormányzat ellenőrzésére fordítsa, addig nem áll módunkban semmilyen vizsgálóbizottsági jelentést megszavazni. És szeretném arra is felhívni a figyelmüket, hogy túl azon, hogy a vizsgálóbizottsági munka alapvetően éppen a jövőre szólóan a jó, hatékony és a közösség érdekében való kormányzást és jogalkotást szolgálná, ahhoz, hogy a vizsgálóbizottsági tevékenység hatékony legyen, egy olyan jogalkotási lépésre is szükség lenne a Magyar Országgyűlésben, amelyik elejét veszi annak, hogy pofátlan módon magyar állampolgárok szemébe röhöghessenek bármilyen parlamenti vizsgálóbizottságnak.
Köszönöm szépen.
