GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én most teljesen megnyugodtam, mert amikor nem szavaztam meg ezt az országgyűlési határozati javaslatot, akkor is az volt bennem, figyelemmel a lezajlott vitára, hogy ez egyfajta politikai boszorkányüldözés, ezt most Tessely képviselő úr száz százalékban visszaigazolta, mert a felhasznált idejének több mint egyharmadát a pénzügyminiszterrel, a volt miniszterelnökökkel töltötte ki különböző kifejezésekkel. Én ezeket nem akarom minősíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor sem és most sem tudok azonosulni, és miután Tessely képviselő úr azt mondta, hogy kíváncsi lesz, hogy mire, a 20 percem is kevés arra, hogy képviselő úr, elmondjam, és nekem kétségbeejtő, hogy a bizottság szakértői, akik az elnök úr kezébe nyújtották az első tervezetet és egyéb anyagokat, hogyan követhettek el olyan szakmai bakikat, amelyek itt le vannak írva, olyan belső ellentmondásokat, amelyek egyszerűen felháborítóak.
Szeretném azt elmondani, igen, én amellett érveltem akkor is, és hiszem, hogy emlékszik rá ön is és Manninger elnök úr is, hogy ha a reorganizációról beszélünk, akkor igenis nézzük meg, hogy mi történt azért, hogy működőképesség legyen, hogy hatékonyság legyen, és a műszaki tartalom csökkentésének mik a lehetőségei, mik a feltételei, és biztosíthatók-e egy jövőbeni fejlesztés feltételei, miközben a piac pozícióit meg kellene tartani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az anyagban le van írva, hogy a Volán létrehozta a vagyongazdálkodási irodát, és mindaz, amit ön elmondott, tessék csak belegondolni, szó szerint így szerepel az anyagban, ez az iroda felmérte az ingatlanokat és benne tételesen: Szabolcs utca, érdi intermodális pályaudvar, a déli üzemegység telephely-korszerűsítése, Szentendre, Erzsébet tér. Tehát azok a tételek, amelyek itt szerepelnek, 90 százaléka szerepelt már eleve a reorganizációt követően létrejött vagyongazdálkodási iroda programjában. Igen, én meg vagyok győződve arról, hogy akkor, amikor egy cég belátja, hogy nem tud nyereségesen működni, akkor csinál egy belső mérleget, és megállapítja, hogy melyek azok a felesleges eszközök, amitől meg kell szabadulnia, és mi az, amire a hosszú távú működés során szüksége van.
A másik ilyen kérdés, hogy az értékesítésből egy egyszeri bevételhez jutott, amit a bérleti szerződéseken keresztül átváltott arra az esetre, hogy folyamatosan tudja finanszírozni a működését és a fejlesztését. S miközben a jelentés azt mondja, hogy felélte az egész bevételt, szeretném önöket emlékeztetni, hogy van az anyagnak egy olyan oldala, és egy pillanat alatt megpróbálom megkeresni, amikor azt mondja, hogy beruházásokra és a működés költségeire fordította. Most vagy ez az igaz a jelentésben, vagy az, ami a végén van, hogy egyszerűen felélte. Tehát a belső koherenciaproblémákat, egyszerűen azt gondolom, és a bizottság záróülésén, amikor a különvéleményünk mellett kardoskodtam, ezekre próbáltam hivatkozni. Szeretném elmondani: az a kérdésem, amit feltettem akkor nem az elnök úrnak, hanem a szakértőnek, hogy minek minősül egy autóbusz selejtezése, a válasz az volt, hogy nem áll módjában a szakértőnek válaszolni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy autóbuszt selejteznek, az azt jelenti, hogy kivonják a forgalomból. Akkor most tessék elolvasni a jelentésnek azt a pontját, ami a gumiabroncsokra vonatkozik. Egyértelműen a szerződésben az van fogalmazva, hogy amennyiben kivonnak a forgalomból eszközöket, akkor annak a gumiját meg kell vásárolni. A selejtezés kivonás.
Aztán mondom a következőt. Előszeretettel használják és használta most is Manninger bizottsági elnök úr a vagyonvesztés kérdését. Tisztelt Képviselőtársaim! Tessék megnézni a 43. oldalon, a 46. oldalon: az 5,5 milliárdos vagyonértékesítés szerepel mint vagyonvesztés. De miközben ha tételesen végignézzük, megint csak az esetek 80 százalékában le van írva az anyagban, hogy arányban áll az értékbecslés és az érte kapott vételár. Tehát a vételár bekerült a társaságba. Tehát az, hogy értékesítettek, semmi körülmények között nem nevezhető vagyonvesztésnek, tehát alapvetően közgazdasági, számviteli probléma, amit azt hiszem, nem lehet felvállalni olyan valakinek, aki egy picit is jártas a számviteli kérdésekben.
Szeretnék beszélni egy másik kérdésről. A jelentés az elején arról beszél, hogy nem vizsgálta a 2002. májusi értékesítéseket. Rendben van, megint visszatérek, ezért is mondtam, hogy kizárólag politikai boszorkányüldözés, mert tisztelt képviselőtársaim, gondolják végig, akkor még nem is volt reorganizációs program, de történt értékesítés. Nem egy, hanem kettő.
Mondom a következőt. A Tesco-parkolót egyik helyen mint rossz üzletet, rossz bérletet említi az anyag, ezzel szemben az anyag végén az szerepel, hogy feltehetőleg indokolhatják egyéb speciális, a bizottság által nem ismert körülmények. Akkor ennek miért nem néztünk utána? Nagyon-nagyon sok ilyen hipotézis van az anyagban, amikor azt mondja, hogy feltételezhető.
Aztán menjünk tovább! Tessék csak megnézni, amikor azt mondja, és Tessely képviselő úr is használta ezt a kifejezést, a vagyonértékelés. Egy adott helyen azt mondja, hogy évente értékeltette. Én azt hiszem, hogy ha ezt nem tette volna, most azt hánytorgatnánk fel, hogy csináltatott egy vagyonértékelést, és rá három év múlva meg eladta, és a kettő nincs egymással összhangban. Tehát ha valaki valamit értékesíteni akar, akkor azt gondolom, hogy ezt felelősen teszi.
Aztán a másik: ahogy a vevőkről szó esik, a jelentés egyértelműen leírja, hogy a vásárlásokban Magyarországon bejegyzett cégek vásároltak, a kérdés, hogy a mögöttük lévő tulajdoni szerkezet milyen, és a bizottság tevékenységének döntő többségét ez tette ki, hogy ezeknek a cégeknek a mögöttes tulajdoni szerkezetét vizsgálta, amire akkor nem volt törvény, szóval még azt mondom, hogy a mai viszonyok között igen, most már van rá törvény, tehát kell, hogy ezt valaki megvizsgálja, de az, hogy ha valaki megvásárol valamit, és aztán megint mondom azt, amit Tessely képviselő úr is használt, hogy miért vette meg, mert nem kezdett semmit az ingatlannal. Képviselő úr, ingatlanbefektető társaság vette meg. Megvehette egyszerűen azért, mert számított arra, hogy az értéke majd megnő, és eladja haszonnal. Magyarországon a mai napig számtalan ingatlanfejlesztő vállalkozás van, köztük jó néhány, aki nagyon nagy haszonnal dolgozik, és tisztes osztalékot tud fizetni a tulajdonosoknak.
Mondom a következőt szintén. Azt vizsgálta a bizottság, és szerepel az anyagban, hogy az adott vevő kitől kapott hitelt, kitől vett hitelt. Ha én el akarok adni valamit, akkor engem egy érdekel, hogy lehetőleg kapjak érte annyi pénzt, amennyiért el akarom adni, amennyit a vagyonértékelés meghatározott, próbáljak aszerinti értéket elérni, de hogy az illetőnek erre honnan van pénze, hogy korábban megspórolta vagy bankhitelt vesz fel, most azt gondolom, mondok egy durva példát, hogy ha valaki egy családi házat épít, legfeljebb azért kérdezi meg a vállalkozó, hogy honnan lesz a forrás, hogy biztos legyen abban, hogy a végén a munkáját majd kifizetik.
(20.50)
De őt is az érdekli, hogy a teljesítéskor ki legyen fizetve, itt pedig ez egyértelműen megvalósult.
Az már csak ad absurdum, amikor ilyen megállapítás szerepel az anyagban, hogy a valóság és a tervezet eltér egymástól. Hát persze, egy üzleti tervben szerepel, hogy a forgalomban hány millió forint bevételt akarok elérni, mondjuk, értékesítésből, de ha nem tudok annyit, akkor az nem teljesült. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak próbálják azt a picit parallel gondolkodást venni, hogy a 2011. évi zárszámadásban, ami nem olyan régen volt itt előttünk, az államháztartás hiánya a 2,8-szorosa a korábbinak. Még a módosított tervhez viszonyítva is több mint százmilliárdos eltérés van. Akkor azonnal le kéne fejezni a miniszterelnököt vagy a pénzügyminisztert? Nem, az élet ilyen. A gazdasági körülmények változnak, és ennek függvényében nyilván a magatartást is változtatni kell. Ha nem változtatnák, akkor lenne komoly probléma.
A másik ilyen sarkalatos kérdés az árfolyam vagy üzemanyagár kérdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy teljesen természetes, ha egy vállalkozás egy olyan szolgáltatást vesz igénybe, ahol a költségek döntő hányada az üzemanyagáron alapszik, akkor törekszik arra, hogy kikösse a szerződésben, hogy az inflációt meghaladó mértékű eltéréseket kompenzálja, vagy azt, hogy az árfolyam bizonyos nagyságú változása fölött ezt egyenlítsék ki. Hadd mondjam azt önöknek, gondolják végig, csak az önök kormányzása alatt hány százalékkal romlott a forint árfolyama, és ezt persze hogy egyetlen vállalkozás sem lelkesen fizeti ki, hanem megpróbál valamilyen formában garanciákat találni.
Aztán egy újabb adalék arra, hogy felélték a forrásokat - és ezt a jelentésben ugyan nem találom meg, holott a bizottsági jegyzőkönyvben benne van -, hogy a Volán-buszok élettartama 12 év fölötti időtartamról 7,5 évre csökkent. Képviselőtársaim, mi ez, ha nem pozitív változás? Tehát megtörtént, de nyilván mert ezt Pekli Ferenc volt vezérigazgató mondta, ezért ezt a szakértők már nem találták érdekesnek.
Aztán később, mert azt mondom, hogy azért bekerült egy olyan, hogy a fiatalabb buszpark igen, de kínai eredetű, és forgalomba sem állíthatták volna. Tessék már mondani, hogy ez mennyiben a Volán feladata!? Ez a közlekedési hatóságé. A közlekedési hatóságnak kell megmondani, hogy forgalomba helyezhető vagy sem, az nem a Voláné.
A víziókról már csak még egy plusz, hogy amikor azt mondja a jelentés, hogy a Volánbusz csődje esetén ez a kiszervezett rész és annak tulajdonosai a teljes közszolgáltatást átvették volna, azt gondolom, hogy még sok-sok más víziót lehetne fölállítani, de ezzel már nem fárasztom önöket tovább.
Talán még belefér az időmbe, elnök úr, elnézést kérek, de szeretném szó szerint ismertetni a szocialista frakció két képviselőjének a különvéleményét, amely a jelentésben van. A szentendrei telephely, a Szabolcs utcai, Andor utcai telephely értékesítése és ennek körülményei vizsgálata kapcsán a bizottság nem tárt fel olyan bizonyíthatóan felmerülő visszaélést, amely a rögzített ingatlanok értékesítése során felvetődött volna, és amely a közpénzek felhasználása szempontjából a Volánbusz Zrt.-nek - és áttételesen a magyar államnak - kárt okozott volna. Az értékesítések jogi és közgazdasági körülményeit, annak jogkövetkezményeit a bizottság tételesen nem vizsgálta.
A Volánbusz szentendrei, a gödöllői, érdi műszaki telepe visszabérlése kapcsán megint csak a bizottság nem tárt fel olyan bizonyíthatóan felmerülő visszaélést, amely a rögzített ingatlanok értékesítése során felvetődött volna, amely a közpénzek felhasználása szempontjából a Volánbusz Zrt.-nek - és áttételesen a magyar államnak - kárt okozott volna. A bizottság ezt sem vizsgálta tételesen.
A részt vevő értékbecsléssel kapcsolatban információk, tények nem alapoznak meg olyan visszaélést, amelynek valamely jogi relevanciája lenne, kivéve - és ezt hangsúlyozom a jegyzőkönyv számára is -, hogy azokkal a feljelentésekkel, amelyek élők, amit az ügyészség, rendőrség kell majd elvégezzen, egyetértünk, azokat mi sem vitatjuk, mert azt mondjuk, hogy ott lehet majd arra számítani, hogy az igazságszolgáltatásban komoly, hozzáértő szakértők fogják összehasonlítani az adatokat. Amellett, hogy van egy aggályom, és a mai napon - ez már csak az élet iróniája - Tállai államtitkár úr használta itt, nem is messzebbre, mint mindössze egy évre visszamenőleg, hogy utólag könnyű megmagyarázni. Tisztelt Hölgyek, tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Urak! Ebben a bizottságban ez történt, hogy mintegy tíz éven belüli időtartamról próbálunk vagy próbált meg a bizottság a mai tudásunk szerint valamilyen ítéletet mondani.
A következő: a gazdasági társaságokkal a reorganizációs program során tulajdonjogok megszerzésére, beruházások megvalósítására irányuló szerződések megkötésének körülményei. Amiért ez hangsúlyozom, hogy miután van az anyagban egy olyan szerződés, amely 2012. december 31-én jár le, és van egy olyan megállapítás, ami egyszerűen komolytalan, hogy az eladónak látni kellett volna, hogy a vevő nem képes azt a beruházást teljesíteni, ami a szerződésben van. Azt gondolom, hogy a jelenlegi ügyvezetés feladata, hogy tudja majd, hogy ezt hogyan folytatja, és milyen megoldást keres arra az esetre, hogy megoldást találjon.
A vagyonvesztés kérdését nem ismétlem, mert azt egy más összefüggésben már elmondtam, és azt ilyen szempontból teljesen komolytalannak tartom.
A következő a költséghatékonyság és a gazdaság kérdése. Az érintett ingatlanok visszabérlésének hatékonyságára vonatkozóan - megvizsgálva a hivatkozott bérleti szerződéseket - megállapítható, hogy az akkori gazdasági körülmények között jogi és gazdasági szempontból megfelelő szerződéseket kötött - ezt a mondatot úgy emeltük át az anyagból - a Volánbusz Zrt. Ennek ellenkezőjére a bizottsági meghallgatások során nem került elő bizonyíték. A bizottság nem elemezte azt a közgazdasági összefüggést, hogy az akkori költségvetési helyzetben a forráshoz jutás az ingatlanértékesítésből befolyt bevétel, amely fedezetet nyújtott a gépjárműpark cseréjére is. A bizottság meggyőződhetett arról, hogy a járműpark életkora - és erre már hivatkoztam - csökkent, konkrétan mekkora összeggel.
Talán a végén néhány mondat a politikai felelősségről. Azt gondolom, hogy ezt is érdemes górcső alá venni. Miközben minden egyes tételnél meg a részösszefoglalásnál is arra hivatkozik a jelentés, hogy a problémák egy része az alapító okiratból és a Volánon belüli szabályzatból adódik, ennek ellenére azt mondja, hogy ezt látni kellett volna a pénzügyminiszternek, sőt még a miniszterelnöknek is. Azt gondolom, hogy ez egy - azért hagytam a végére - újabb bizonyítéka annak, hogy itt bizony nem más, mint egyfajta politikai boszorkányüldözés történt, tehát ezért mi ezt a jelentést elfogadni semmi körülmények között nem tudjuk.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Dr. Józsa István tapsol.)
