SPALLER ENDRE
SPALLER ENDRE
SPALLER ENDRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Ott kezdeném, ahol Göndör képviselőtársam abbahagyta. Talán ugyanezt a hasonlatot használta a bizottsági ülésen is, hogy itt politikai boszorkányüldözés zajlik. Én pedig azt mondom, hogy itt egy olyan eseményről van szó, amit politikai boszorkánykonyhákban találtak ki, tehát ennyiben a boszorkányok valahol léteznek. Hogy hol léteznek, azt megpróbálom egy picit megvilágítani. Ugyanis ez a bizottság és ez az egész történet egy picit többről szól annál, mint amit képviselőtársam elmondott. Nyilván nagyon érdekes, hogy a gumiabroncsokkal mi a helyzet, de azért itt mégiscsak 5,5 milliárd forintról van szó, amiben a gumiabroncsok egy pici tétel. Erkölcsről és jogról van szó.
Azt a kérdés, hogy azok a dolgok, amelyeket mi erkölcsileg kifogásolhatónak tartunk, és amelyekről mindjárt beszélek, az vajon jogilag üldözhető-e, üldözendő-e. Merthogy ami itt történt, az nem más, mint hogy egy vezérigazgató és az általa vezetett cég elkezdett bizonyos ingatlanokat, javítóbázist és bizonyos járatokat úgy eladogatni, hogy azok a végén egy kézbe kerültek, egy tulajdonosi kör számára lettek eladva. Az értékesítésről, beszélve, képviselőtársam azt mondta, hogy ő itt vagyonvesztést nem lát. Megismételném: az Andor utca esetében volt egy vevő, aki megvette iksz összegért, majd nem sokkal később 700, azaz hetesszázmillió forinttal drágábban adta tovább. Hogy ez a reorganizációnak egy milyen speciális formája, és hogy ez vagyonnyerés vagy vagyonvesztés volt-e, én azt inkább a tisztelt Házra bíznám. Ezek szerint a szocialisták szerint ez nem minősül semmiképpen sem vagyonvesztésnek. Azt is említette képviselőtársam, hogy a saját különvéleményük szerint bizonyított hátrány nincs. Akkor az a kérdésem, hogy ez a 700 millió forint bizonyított hátrány-e vagy bizonyítatlan. Azt gondolom, hogy ennek a pénznek jobb lett volna talán az adóforintjaink között megmaradnia.
Ha már politikai motivációkat keresünk és keressük ezeket a bizonyos politikai boszorkányokat, akkor nagyon érdekes, hogy az egyik pályázaton a Wallis fejléce szerepel. Mint utóbb kiderült, az egy győztes pályázat volt, egy senki által nem ismert off-shore cég vette meg, és ebbe az off-shore cégbe valami úton-módon Bajnai Gordon akkori cége, a Wallis fejléce került oda. Hogy hogyan, azt nem tudjuk; remélem, hogy a Milla-tüntetésen ezt is szóba tudja hozni.
Amikor arról beszélünk, hogy a többi ingatlant és a többi lehetőséget, például a járatkiszervezést értékén adták-e el vagy sem, akkor azt kell végiggondolnunk, hogy önmagában egy gyár - vegyünk például egy csokigyárat, de vehetnék bármilyen más gyárat is -, egy ingatlan vagy önmagában egy gépsor, önmagában egy piaci értékesítési lehetőség, önmagában egy márkanév, külön-külön ezek az elemek mennyit érnek, és mennyit ér az egész egyben. Erre nem kaptunk sohase választ, és erre a reorganizációs program sem tért ki, és nem volt semmiféle becslés, amely megbecsülte volna, hogy ha ezt az egészet egyben adják el, ahogy végül is összeállt - majd be fogom mutatni - ez egy tulajdonosi körben, akkor mennyivel ért volna többet ez az egész. Természetesen többet ért volna, hiszen, még egyszer mondom, gyakorlatilag a Volánbusz egy működő részét adták el ugyanannak az egy darab cégnek.
Akkor nézzük, hogy milyen cégekről és milyen ingatlanokról beszélünk! Csak a kamera kedvéért mutatom, hogy ez egy elég bonyolult cégháló, amit megpróbálok röviden ismertetni. Először is volt egy Kontakt-Busz Kft., amelynek a tulajdonosa egy Taibo nevű cég volt, aztán volt egy Color Tours Kft., ennek a tulajdonosa is az eladást követően egy Ariol Investment nevű cég, aztán volt egy T&J Busz Projekt Kft., ennek a tulajdonosa is egy Taibo nevű cég, aztán volt egy Neobusz Kft., ez például egy javítóbázist vitt el, annak a tulajdonosa is egy Taibo nevű cég, aztán volt egy Magna-Tools Kft., ez például a szentendrei telephelyet vitte el, annak a tulajdonosa is a Taibo nevű cég. Ilyen módon ezek az elemek, ezek a kiszervezett járatok, az ingatlanok meg a javítóbázis szépen egy tulajdonba került, ennek a Taibo nevű cégnek a tulajdonába. Az összes olyan dolog, ami nem a Taibóhoz került, olyan off-shore cégekhez került, amelyek kezelője, kvázi az ügyvezető igazgatója egy Experta nevű off-shore kezelő cég, amelyiknek hogy, hogy nem az egyik igazgatója, aki a közép-kelet-európai régióval foglalkozik, éppen egy magyar úriember. Amikor ezt megnézzük, feltehetjük a kérdést, hogy ha ezt úgyis mind a Taibo vette meg, vajon ha egyben adták volna el, akkor nem ért volna-e többet. Még egyszer mondom, mivel egyben működött ez a cég már akkor is, szerintem ez egyben igenis többet ért volna.
S akkor felmerül az a kérdés, amit képviselőtársam is említett, és próbálta menteni a menthetetlent, de azért beszéljünk erről egy szó erejéig. Üzemanyag-kompenzáció történt, tehát magyarul, ahogy emelkedett az üzemanyag ára, úgy szépen megtoldották a szerződés szerint járó összeget ezzel a kompenzációval. Ezzel alapjában nincs baj, mert ilyen valóban előfordul, hiszen egy buszos cégnek tényleg ez az egyik legnagyobb költsége. Ezt kiköti egy szerződésben, és ha az inflációnak megfelelően ez emelkedik vagy kompenzálódik valamifajta áremelkedés, ha nem is az egész, de valóban lehet ennek a kockázatát valamelyest viselnie a Volán-társaságnak. Ha! És itt van egy apró részlet, amit képviselőtársam szerényen nem foglalt bele a beszédébe, és ez arról szól, hogy az eredeti pályázatban ez a feltétel nem volt benne. S pontosan azért, mert ez egy komoly kockázat, gondolhatjuk azt, hogy ha ezt belefoglalták volna az eredeti kiírásba, akkor talán nemcsak ezek a cégek jelentkeztek volna, hanem mások is, és akkor a végén talán nem állt volna ez az egész össze egybe. Persze Pekli Ferenc számára végzetes lett volna, ha ez nem marad így egyben, és hogy miért, arról majd a későbbiekben beszélek.
Ami viszont már sokkal kevésbé védhető az üzemanyag-kompenzáció mellett, az a lízingdíjak árfolyamváltozás miatti emelkedésének az átvállalása. Ez így bonyolult. A dolog nagyjából arról szólt, hogy ugyanez a társaság vásárolt vagy lízingelt buszokat egy ugyanebben a céghálóban lévő társaságtól, a King Long buszokat a King Long Kft.-től, amennyire ezt nekünk sikerült felderíteni, és ahogy ez a lízingdíj elkezdett emelkedni, merthogy a svájci frank és az euró árfolyama megváltozott, úgy ezt ráhárították a Volánbuszra, és a Volánbusz az adófizetők pénzéből ezt szépen kifizette.
Az a kérdés, hogy akkor ezek után ezek a cégek mégis milyen kockázatot vállaltak. Ha sem az üzemanyag árának emelkedéséből, se az árfolyamváltozásból fakadó kockázatot nem vállalták, akkor mégis milyen kockázatot vállaltak? Vagy ez egy olyan profit, ami minden kockázat nélkül jön? Azt gondolom, a magyar vállalkozások nagyon örülnének, ha ilyen lehetőségük lenne. Érdekes, hogy a piacon ilyen lehetőségeket nem találunk, ezt valami miatt mindig csak az állam tudja biztosítani az adófizetők pénzén. És hogy ezt vajon miért biztosította, arról még lesz szó.
Szerettük volna megtudni, hogy ez hogyan történhetett így, vajon miért engedte ezt a Volánbusz vezetése. De egy csomó vendég nem jött el, például nem jött el Géressy Ilona, aki Pekli Ferenc volt felesége. S hogy hogyan jönnek ide a Pekli család különböző tagjai, azt ezeknek a cégeknek a története mutatja be. Az történt, hogy Pekli Ferenc 2010-ben eltávozott a Volánbusz éléről a magánszférába, vagy nem tudom pontosan, hogy milyen cég élére, de az a lényeg, hogy a Volánbusztól eljött, és azt látjuk, hogy akkor az összes cég, amelyeket eddig felsoroltam, tulajdonosi szerkezete megváltozott. 2010 nyarán, kora őszén egy csapásra mindegyik cégnek megváltozott a tulajdonosi struktúrája.
(21.10)
Mindegyik úgy alakult, hogy egy Tempo-Busz nevű cég lett az egyik tulajdonos, a Tempo-Busz tulajdonosának a tulajdonosa egy Aratus Investment, amely ugyanannak az Experta nevű cégnek a kezelésében áll, ennek a luxemburgi cégnek, amely kezelte az összes többi off-shore céget is. Tehát itt tulajdonképpen cégek közötti átrendeződés történhetett, és a másik tulajdonos minden esetben Ipacs László úr volt. Ez már önmagában is meglepő, hogy hogy van ez, hogy egyszer csak egy cég meg egy magánszemély be tudja magát vásárolni a Volánbusz teljes reorganizációs programjába, és ráadásul pont akkor, amikor a cég vezérigazgatóját leváltják.
Erre a kérdésre a választ az adja meg, hogyha megnézzük, hogy tulajdonképpen ki is Ipacs László. Ipacs Lászlóról annyit lehet tudni, hogy ugyanarra a lakcímre van bejelentve a cégadatok szerint, mint Géressy Ilona, Pekli Ferenc volt felesége, és amelyen a család gyermekei is élnek. Ebből mi azt a következtetést vontuk le, meghívtuk Ipacs László urat, hogy akkor mondja ki helyettünk azt, amire ez alapján mindenki gondol, hogy itt egy családról van szó, konkrétan a Pekli családról lehet beszélni. Tehát hogy jöjjön el, és mondja el, hogy ők valóban egy család, és hogy sikerült-e a Pekli család egyik felének eladnia a másik felének ezt az egész cégbirodalmat, vagy pontosan hogy jön ő a képbe, hogy jött neki egyszer csak a nagy gondolat 2010 nyarán, a válság közepén, amikor elvileg az üzemanyag-kompenzáció és a lízingdíjak árfolyamváltozás miatti kompenzációja sújtotta ezeket a cégeket, amikor senyvedtek a devizaválságtól és a megugrott üzemanyagáraktól, akkor hogy jön egy magánszemélynek, aki ráadásul családban is van, az az ötlete, hogy akkor az összes céget megveszi. Nem tudom, hogy Luxemburgban neki milyen kapcsolatrendszere van ezzel a nagy Experta nevű céggel, hogy ezt mindet el is tudja érni. Azt kell mondjam, sajnos Ipacs László nem jött el a bizottsági ülésre, habár többször hívtuk.
Ennél egy picit jobb a helyzet Géressy Ilona esetében, aki legalább egy levelet küldött maga helyett, és abban írta le, hogy ő nem fog eljönni, aminek örültünk. De talán még jobban örültünk volna annak, hogyha eljött volna, és elmondta volna, hogy akkor ők most tulajdonképpen egy család vagy nem egy család, hogy van az, hogy akárkit meghívtunk a cégek mostani vezetői közül, mindegyik így vagy úgy, de találkozott Géressy Ilonával ugyanabban az irodában, ahol Ipacs László is ült, és úgy tűnt, hogy ők ott valami kollégák, amin nem kell meglepődni, hiszen ők egyébként húsz éve üzlettársak is amellett, hogy egy család.
Az különösen - hogy mondjam - fölveti esetleg az összeférhetetlenség gyanúját, hogy 2011-ben Pekli Ferenc úr bizony üzlettársává vált ennek a bizonyos Ipacs Lászlónak, ami azt a képzetet veti föl bennünk - de még egyszer mondom, hogy ha eljöttek volna, akkor ezt a kérdést föl tudtuk volna tenni nekik -, hogy ez nem egyfajta fizetség volt-e azért, mert sikerült a Volánbuszt annyira reorganizálni, hogy családon belül maradjon.
A kérdésem tehát ezek után az, hogy vajon itt valóban egy reorganizációról beszélhetünk-e, itt valóban arról van-e szó, hogy a köz érdekében a Volán-buszok életének a megfiatalítása, a hatékony működés és nem tudom, mi motiválta ezt a reorganizációt, vagy egy ilyen idegen szót használtak arra, hogy egy család egyik tagja kivigye a család másik tagjának ezeket a lehetőségeket.
Igen, a tervezet és a valóság: azt mondta Göndör képviselőtársam, hogy van úgy, hogy a tervezet és a valóság nem passzol, de most látunk egy olyan céghálót, amiből úgy tűnik, hogy a tervezet és a valóság mégiscsak passzol, tehát ennyiben én vitatkoznék önnel.
Azt a kérdést viszont feltettem önnek a bizottsági ülésen, és itt most fölteszem a Ház nyilvánossága előtt is, hogy milyen miniszter az és milyen miniszterelnök az, milyen cégvezető az, aki látja folyamatosan - még ha nem is tudott róla, tegyük fel, hogy nem is tudott róla, bár én ezt azért nagyon nehezen tudom elképzelni, de tegyük fel, nem tudott róla -, hogy egyik céget a másik után, egyik lehetőséget a másik után ugyanaz a tulajdonosi kör veszi meg, és nem fog gyanút. Milyen miniszter az, aki hagyja, hogy ez a cégstruktúra összeálljon? Milyen kormányfő az, aki nem tudja, hogy az ő kormányában, az általa vezetett országban a közpénzből ilyen dolgok történnek?
Képviselőtársam, én azt gondolom, hogy ez teljes mértékben védhetetlen. Az MSZP-nek végre el kell döntenie, hogy ezeket az embereket mossa tisztára vagy saját magát. A kettő együtt nem fog menni, képviselőtársam.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.)
