VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm elnök úr, és egyben köszöntöm önt a pulpituson.
Ékes képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni. Amit én egy általános, generális problémának látok Magyarországon, az egyébként kormányfüggetlenül jelen volt a magyar exportpolitikában, az, hogy általában a politikusok mindig egy csúcsminőségű termékre törekedtek, amit nagyon könnyű kommunikálni, nagyon könnyű sikerként bemutatni. A világpiacon viszont elsősorban nem a csúcsminőségű termékekre van kereslet a közhiedelemmel ellentétben egyébként, hanem a jó ár-érték arányú termékekre.
A rendszerváltás előtti magyar ipari és mezőgazdasági termelésnek nem a csúcsminőség alapozta meg a sikerét, hanem nem kis részben egyébként a jó ár-érték arány. Ezért vették egyébként a KGST-országokon túl is a magyar ipar termékeit. Csak jelzem egyébként, hogy a megmaradt kevés volt szocialista mamutvállalat egyike, a Ganz a mai napig például az arab országokba szállít különböző szivattyúkat, azért, mert egy hand-made cég volt, jó ár-érték arányban termelnek, és ilyen módon aztán ez a fajta exporttevékenység a részükről garantált.
A magyar politika abban téved, hogy a politikusok szempontjai jelennek meg folyamatosan a külpiaci stratégia kialakításában, és mindig a legjobbra törekednek, mindig arra, hogy valami világszenzációt termeljen a magyar ipar. Ez a legtöbbször sajnos nem nekünk jön össze.
Képviselőtársam említette itt a papírgyárak sorsát. Tény, hogy ezen a területen is eltűnt jó néhány működő cég, de megjegyzem, egyébként vannak itt azért pozitív meg negatív példák is. Negatív példa a Szolnoki Papírgyár. Éppen a külföldi tulajdonosok marakodnak rajta. Megjegyzem, az egyik legjobb cellulózfeldolgozóként működik egyébként a papírgyárak között, már amikor éppen működik, de ez is külföldi kézbe került, ez sem magyar kézben van, nem Magyarország számára termel, nem a magyar tulajdonosok számára termel ilyen módon jövedelmet. Pozitív példa viszont például a Forest papírgyár Lábatlanban, 2010-ben a tulajdonosát, Bodrogai Ferencet az év üzletemberének választották. Abból lett egy sikeres brand.
Alapvetően azért, hogy sikeres brandeket tudjon Magyarország építeni, azért kellene a kormánynak valamit tennie. Most ez egy nagyon csekély hatású törvényjavaslat, ami itt van előttünk. Mitől lesz sikeres egy magyar márka? Ugye, a márkanév, maga az az érzelmi kötődés, amit a vevők kialakítanak egy adott termékkel, az adja el nagyon sokszor a terméket. Erről esett már kevesebb szó sajnos.
A meglévő magyar márkákat nem sikerült megőriznünk. Képviselőtársam helyesen fölhozta az Ikarus példáját. Nemhogy nincs külpiacra történő magyar buszgyártás, még a magyar piacon is - megjegyzem egyébként, hogy éppen az önök új főpolgármester-jelöltjének irányításával - a BKK-nál külföldi buszokat vásárolnak. Adminisztratív eszközökkel kizárták a magyar gyártókat a szóba jöhető cégek közül, ezért kerülnek be külföldi buszok Budapestre.
Ez is egy olyan eset lenne, ahol lehetőséget lehetne teremteni a magyar ipar számára arra, hogy megerősödjön, a saját hazai piacát elfoglalhassa, aztán erre a potenciálra alapozva meg kell próbálni kilépni a külpiacokra. Úgy, ha még a magyar piacon sem a magyar gyártók nyernek, így nagyon nehéz lesz ipari potenciált építeni. Ez volt az első felszólalásom tárgya pont, hogy nemcsak az exportra, hanem az import kiváltására alkalmas termékek előállítására is koncentrálnia kellene a magyar gazdaságpolitikának. Sajnos ez még mindig nem jött össze.
Képviselőtársam fölhozta a mezőgazdasági termékek exportját. Megjegyzem egyébként, azért erre már most is van példa, de ez is rendkívül féloldalasan működik. Gondoljunk csak arra, hogy Magyarország burgonyából több éven át importra szorult, nem termett annyi Magyarországon burgonyából, mint amennyit egyébként kellett volna a belföldi szükségletek kielégítésére termelni. Ez is egy olyan betegség jellegű tünete a magyar gazdaságnak, ami abból fakad, hogy az Európai Unió részei vagyunk, kvótákat kap Magyarország arra, hogy mit termelhet és mennyit; nyilvánvaló, hogy nem ez felel meg az érdekeinknek, Magyarország sokkal inkább agrárország lenne, mint egyébként amilyen most lett.
Nagyon fontosnak tartom azt elmondani, hogy akkor, amikor ezek a törvénymódosításban is érintett szervezetek megpróbálnak befektetőt hozni Magyarországra, ezt hogyan teszik. Hát egyszerűen úgy, hogy nem a befektetők nyelvét beszélik. Most őszintén, uraim, ha megkérdezem önöktől, hogy ki emlékszik arra, hogy mondjuk, az Economistban, a Wall Street Journalban, azokban a lapokban, amiket a nagybefektetők olvasnak, naponta ezeket az újságokat forgatják, mikor jelent meg utoljára egy magyar hirdetés arról, hogy mi most külpiacra lépünk, van egy honlapcím, és adott esetben a honlapcímen, mondjuk, egy gépipari befektető tájékozódni tudna arról, hogy mit érdemes Magyarországra hozni, milyen vegyes vállalat alapítására van lehetőség.
(15.10)
Nem beszéljük ezeknek a befektetőknek a nyelvét, van helyette egy - már elnézést a kifejezésért, pestiesen szólva - bénázás, eljön Magyarországra úgy egy adott befektető társaság, hogy nem tesznek le projekttervet a számukra. Nem mutatják be az adott mikrokörnyezetet, mit lehetne itt befektetni, milyen kompetenciák vannak jelen, milyen képzettségű, milyen korú a lakosság, nincs projektmenedzsment. Megjegyzem, egyébként jó példa erre, ahogy most a közbeszerzések folynak, ahogy építik az utakat, vasutakat; jellemző hiány, hogy az államnál nincs meg a projektmenedzsment-szemlélet, nem tudja a saját kiadásait ellenőrizni, még naprakész képük sincs arról, hogy mennyit költenek a különböző beruházásokra.
Ezek volnának azok a lépések, ami tudom, hogy szakmai aprómunka, de azt a versenyszférában csinálják. Az a szaktudás, ami ahhoz kellene, hogy az állami szinten is működjenek ezek a dolgok, rendelkezésre áll az országon belül, csak valahogy a kormányhoz nem jut el, mert most azt kell mondjam - elnézést, akit ez bánt a kormányoldali politikusok közül -, hogy kontraszelektálódott a magyar politikai elit. Abszolút az van, hogy mindenki védi a kis szemétdombját, a jó szakembereket nem veszik föl nagyon sokszor, mert nehogy esetleg veszélyeztesse a kevésbé tehetséges emberek pozícióját, s ezért aztán úgy állunk, ahogy állunk most a magyar import és export ügyében; sajnos egyre inkább negatív lesz az egyenlegünk.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
