LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megfogadom képviselő úr tanácsát, bár menekülésre fogta, és valóban tisztelettel igyekszem szólni. (Földesi Gyula elfoglalja a jegyzői széket. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ő a jegyző.) Igen, bocsánat, éppen tisztelni szeretném. Tudniillik valóban tisztelettel kell adóznom annak a körülbelül tíz kormánypárti képviselőnek, aki túszként itt maradt. (Dr. Józsa István: Nyolc.) Uraim, ha ez a törvény nem lenne szégyellnivaló, hanem dicsekednivaló lenne, akkor tévékamerák előtt vitatkoznánk, és önök hatvanan akarnának hozzászólni. De nem ez történik, mert pontosan tudják, hogy amit tesznek, az szégyellnivaló.
Hogy nem csorbul a választójog, mert bárki elmehet szavazni, persze, mindenkinek szabad lesz szavazni. Mindenkinek szabad, mondjuk, a jogi kar fizető helyein is továbbtanulni, csak nem mindenkinek sikerül. Mindenkinek szabad a Bahamákon nyaralni, képviselőként a feleségét tanácskozásra magával vinni, csak nem mindenkinek sikerül. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Szabadság és valóságos esély nem mindig esik egybe, és a törvényalkotónak éppen az a felelőssége, hogy a szabadság kihasználhatóságát, a szabadsággal való élést könnyebbé tegye. Most pedig nem ez történik.
Tetszettek itt emlegetni Amerikát, elhangzott már, hogy ott miért van szükség rá, de nem hangzott el még egy dolog. Ott szabadságmenetek sora vezetett ahhoz, hogy lazították a regisztrációs kötelezettséget, mert tudták, hogy mikor vezették be. Tetszenek tudni, hogy mikor? A déli államokban a rabszolga-felszabadítás után, mert nem akarták, hogy a feketék szavazzanak. Most is erről van szó. Önök nem akarják, hogy a megsértettek, a szociálisan megnyomorítottak szavazzanak, és ezért meghagyják a választójogot, csak éppen akadályfutássá teszik azt azoknak, akiknek úgyis koloncot kötöttek a lábára.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
