TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az az igazság, hogy lehetett volna ebből akár egy szellemileg nagyon inspiratív vita is, az a baj, hogy önök nem arról beszélnek, ami a valóság. És tudják, mi az igazi szomorúság, ami engem valódi szomorúsággal tölt el? Az, hogy önök kategorizálnak, jelzőkkel látnak el magyar állampolgárokat. Szeretném mondani, hogy a vérlázító az, amit önök csinálnak, de az, hogy aktív választópolgárt akarok, felelős állampolgárt akarok, uraim, ebben - nem ebben, mert még ez nem, de még lehet sajnos, de - a XX. században ezek a mondatok visszaköszönnek. Sajnos, emlékszem a végére is, emlékszem a végére is, és tudják mit, lehet, hogy én csak ’70-ben születtem, és nem tudok arról, amiről Kőszegi képviselőtársam beszél, de egy dolog biztos: ha az állam meg akarja mondani az állampolgárainak, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ők boldogak lehessenek, és nem önmagát korlátozza azért, hogy boldogok lehessenek az állampolgárai, akkor nagy baj van.
Önök meg akarják mondani, hogy hogyan éljenek az emberek, az emberek meg szeretnének élni adott keretek között, hogy mások szabadságát ne sértsék. Önök most a döntés szabadságát veszik el az emberektől, ezt nem akarják megérteni? Jön nekem itt példákkal bármelyikőjük, hogy elmehet majd ide meg oda? Önök elvesznek valamit az emberektől. Sok mindent elvettek már, amiről vitatkozhatunk, most azt veszik el, ami veleszületett joga, és önöknek nincs ehhez joguk. (Kőszegi Zoltán a fejét fogja.) Ne a fejét fogja, képviselőtársam! Majd fogja fogni a fejét, de mindannyian fogjuk fogni, mert a politika veszíti el a legitimitását azzal, amit most önök csinálnak, ezt kellene megérteniük. Könyörgöm, értsék már meg!
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
