DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ha számba vesszük a kormány eddigi intézkedéseit, amelyek a fiatalok életét érintették, akkor világossá válik az, hogy a fiatalok leginkább a bizakodásra okot adó jövőkép miatt fontolgatják a tömeges kivándorlást, és pontosan ennek hiánya miatt tervezik azt, hogy külföldön maradnak, nem fognak tudni hazajönni. Mert ugyan mire jöjjenek ők haza? A felsőoktatás kapui bezárultak, nincs munkahely. És hogyan alapítsanak családot ilyen körülmények között, milyen jövőt teremtettek nekik önök kormányon?
A reményteli jövőkép hiánya miatt nem vállalja a felsőoktatási felvételit az a 17 ezer hiányzó elsőéves hallgató, akik nem merik felvenni a diákhitelt a tandíj kifizetésére. A kormány ugyanis hiába nem hívja tandíjnak ezt a költséget, a hallgatókat ilyen egyszerűen nem lehet becsapni. Ilyen munkaerő-piaci kilátások mellett ugyan hogyan mernék felvállalni ezt a sokmilliós hitelt? 20 százalékkal kevesebb elsőéves hallgató kezd el tanulni ősztől az önök rossz oktatáspolitikája miatt.
(15.30)
És hogyha ezt tovább folytatjuk, akkor mi vár a diplomás pályakezdőkre, és egyáltalán mi vár a fiatalokra a munkaerőpiacon? Több mint 25 százalékuknak nincsen munkája, megélhetést biztosító, válságálló, biztos munkahelye. Ilyen körülmények között hogyan tudnák felvállalni azt, hogy felveszik a diákhitelt, és a saját önálló életük megkezdését pedig megalapozzák?
Pedig önök már a válság ismeretében ígérték azt 2010-ben, hogy “az egymillió új munkahely másik részét a frissen végzett, sokszor több idegen nyelvet is beszélő fiatalok elhelyezkedésének megkönnyítésére kell a vállalkozásoknak megteremteniük”. Mit tettek önök ezért kormányon? Hogy áll ez az ígéret, tisztelt államtitkár úr?
De hiányzik a vonzó jövőkép, amikor a fiatalok családalapításáról és gyermekvállalásáról beszélünk, pedig a Fidesz 2010-es választási programja szerint “meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a fiatalok bátran merjék vállalni a kívánt, tervezett gyermekeiket”. Mi lett ezekkel az ígéretekkel? Önök teljesen hibás választ adtak a válságra, rengeteg ember egzisztenciája alapjában rendült meg az önök rossz kormányzása miatt. Hogyan vállaljanak ezek a családok gyermeket, újabb gyermeket ön szerint? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)
Az eddigi kormányzati intézkedések csupán szépségtapaszt jelentenek, az alapproblémára mindezek nem adnak választ. Kérdezem…
