PÓCS JÁNOS
PÓCS JÁNOS
PÓCS JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Köszönöm a lehetőséget. Csak néhány pontban szeretnék reagálni, mert úgy érzem, hogy néhány képviselőtársam nem értette meg az előterjesztés lényegét.
Magyar Zoltán képviselő úrnak szeretném jelezni azzal a felvetésével szemben, hogy ez az előterjesztés pusztán a brüsszeli igényeknek próbál megfelelni: ha megnézi az előterjesztést és az előterjesztő szándékát, vagy egyáltalán azokat az eseményeket, amelyek nyáron a magyar gazdák érdekét védték, akkor igazán értenie kellene, hogy ez az előterjesztés éppen hogy nem a brüsszeli elvárásoknak felel meg, hanem a magyar gazdák elvárásának.
Göndör Képviselő Úr! Hát elég nehéz vitatkozni, no nem a képviselő úrral, hanem azzal a szemlélettel, amit képvisel. Én megértem, hogy a képviselő úr csak abban a szemléletben tud gondolkodni, hogy ő mit vár a magyar polgároktól. Én abban a szemléletben szeretnék gondolkodni, hogy mit várnak az emberek a magyar kormánytól, tehát pont fordítva. A mezőgazdaságból élő emberek, a gazdák azt várják a magyar kormánytól, hogy végre védje már valaki az ő érdeküket, a magyar kormány, a magyar miniszter végre képviselje már az ő érdeküket, mert az elmúlt húsz évben erre nem volt példa. Hogy ki kire számíthat, az államtitkár számíthat a képviselőre vagy fordítva, nos úgy gondolom, az az egészséges, ha egymásra számíthatunk, ahogy a gazdák is számíthatnak ránk. Én büszke vagyok arra, ha az államtitkár úr számít rám; ő is tudja, hogy számíthat rám, ahogy a magyar gazdák is számítanak a magyar kormányra.
Képviselő úr azt mondta, hogy a szégyen megesett. Képviselő úr, az ön számára lehet, hogy szégyen az, hogy az elmúlt húsz év alatt még nem látott arra gyakorlatot, hogy a magyar kormányban a magyar miniszter vagy a magyar államtitkár kiállt a gazdák érdekében, megvédte a gazdák érdekét, és megállította azt a folyamatot, ami évtizedek alatt folyamatos volt, hogy elsősorban az árutermelő kertészeti kultúra területén évről évre folyamatosan csökkent a termelői kedv. A múltkori vitában is elmondtam, hogy ebben az évben nagyon sok kertészeti kultúrában a vetőmag-forgalmazó cégek már visszaigazolták, hogy sokkal többet kívánnak vetni, mint az előző évben, mert érzik, hogy megéri, az érdekeik védve vannak. A magyar gazdák ezt várják tőlünk.
Egyszerűen nem is értem azt a kérdést, amit a legutóbbi vita alkalmával is felhozott, hogy ki volt ennek a haszonélvezője, ki tette zsebre az extraprofitot. Képviselő úr, én megértem, hogy önök csak abban tudnak gondolkodni, hogy kinek a zsebében van a pénz. Van egy olyan mondás, hogy nehéz elhinni valakiről, hogy igazat mond, ha tudjuk, hogy a helyében hazudnánk. Önök minden szándék, minden cselekedet mögé profitot képzelnek a zsebünkben. Higgye el, van, aki nem a saját zsebével foglalkozik, hanem a választók zsebével. Ez a törvényjavaslat erről szól. Én megértem, hogy ezt nem fogja fel a szocialista tábor, hiszen évtizedeken át pont ez ellen dolgoztak. Az ellen dolgoztak, amiről a földtörvény is szól, hogy Magyarországon a mezőgazdaságból élő embereket el kell lehetetleníteni, az árutermelőket el kell lehetetleníteni, be kell engedni az országba a szemetet, a bizonytalan eredetű élelmiszert, át kell csomagolni magyar címkére, hogyha valaki arra fogékony, hogy magyar árut akar venni, akkor ennek legalább a látszata biztosítva legyen. Önök ezt szolgálták. Megértem, hogy ezt a szemléletet nem értik és nem tudják elfogadni. Biztos vagyok benne, hogy a lakosság, a gazdák, a mezőgazdaságból élő emberek ezt értik, elfogadják és respektálják.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
