VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Seszták Képviselőtársam! Mindketten elsőciklusos képviselők vagyunk, de én már itt több általános vitában részt vettem, és akkor az volt az általános tapasztalat, hogy ilyenkor összefüggéseket is fel lehet villantani, meg lehet mutatni, hogy azért sok dolog függ össze más közpolitikai javaslatokkal. Ha szorosan mindig a törvényszöveghez ragaszkodunk, akkor nem tudunk újat mondani, nem lehet abból kiindulni, hogy mindig csak az adott betűket kell tekinteni.
De hogy az érdemi mondanivalóra is rátérjek: egyrészt képviselőtársam mondta, hej, de csuda jó, hogy itt a félszuperbruttót végleg kivezeti a rendszerből a kormányzat, és mennyire egyszerűbb lesz így minden. Valóban egyszerűbb lesz, de sokkal többen kevesebbet fognak hazavinni. Nem elég, hogy többet visznek haza azok, akik jól járnak, hanem akiknek most van ez a bizonyos kompenzáció, ami önök szerint azért ez egy nagyon egyszerű rendszer, ettől a kompenzációtól el kell hogy essenek, hiszen nincsen egyszerűen félszuperbruttó, amelyhez arányosítani kell, vagy pedig akkor a kompenzáció ideológiai alapja szűnik meg. Itt van az államtitkár úr, válaszoljon már erre, mert a kompenzációra nem tér ki a törvényjavaslat, de maga a kompenzáció valamilyen szinten a félszuperbruttóhoz van kötve.
A munkahelyi étkeztetés kapcsán elmondta a képviselőtársam, ha már egyszer ott vannak a munkahelyen, akkor egyenek is. Igen, ez nagyon jó volna, de, hogy pont azoknál a vállalatoknál van munkahelyi étkező, amelyek nagyvállalatok, és pont ez a törvényi változtatás megint azokat a vállalatokat hozza jó helyzetbe, amelyek már amúgy is nagyok, és jól tudnak helytállni a piacon, de azok a magyar kis- és középvállalkozások, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy egy éttermet nyissanak a saját vállalkozásuknál, nem tudják ezt a kedvezményt igénybe venni. Önök megint a nagyvállalatoknak kedveznek, ahelyett, hogy a kis magyar vállalatokat hoznák helyzetbe.
Köszönöm a figyelmet.
