JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök nekiálltak júniusban költségvetést készíteni, akkor is elmondtuk, hogy ez így, ebben a formában már önmagában is kóklerség. De annál nagyobb baj, hogy ráadásul vágyálmokra alapozták ezt a költségvetést. 1,6 százalékos növekedést álmodtak, miközben már látszott az idei recesszió.
Önök tényleg azt gondolták, hogy a valóság tök mindegy? Ha valamiről sokszor elmondjuk, hogy márpedig ez úgy lesz, akkor az meg is valósul, mint a mesében? Nos, lehet, hogy a kormányüléseken, tisztelt államtitkár úr, így megy, de sem a GDP változására, sem a nyári költségvetésen tátongó 600 milliárdos lyukra ez a szómágia semmilyen hatást nem gyakorolt.
Most itt állunk megint, és nézegethetjük az Orbán-kormány sokadik megszorító csomagját. Az egyik blogon találóan írták, hogy lassan a kormány csomagolóüzemet nyithatna, hiszen a kormány érdemi gazdasági tervezés helyett jóformán már csak az efféle csomagok összeállításával van elfoglalva.
Ez a mostani csomag, mint cseppben a tengert mutatja meg az Orbán-kormány alapjaiban elhibázott gazdaságpolitikáját. Azt, hogy semmit nem tanultak. Hogy ugyanazt az elhibázott matolcsyzmust folytatják, ami a magyar gazdaságot recesszióba, a társadalmat lecsúszásba és reménytelenségbe taszította. Virtuális bevételekkel és megtakarításokkal számolnak, sakkozgatnak, ügyeskednek a számokkal, miközben érintetlenül hagyják a gondok gyökerét jelentő tételeket: az igazságtalan egykulcsos adót, a tőkejövedelmek számára fenntartott adókedvezményeket, a felülárazott közbeszerzéseket vagy a hivalkodó stadionberuházásokat.
A kormány hibáinak az árát most jelentős mértékben a tanárok, a szegények és a közért dolgozók fizetik meg. Azok a tanárok, akik számára az utóbbi évek egyetlen pozitív kormányzati intézkedése az lett volna, ha az életpályamodell részeként megemelik a bérüket. Ennek most búcsút mondhatnak, tisztelt képviselőtársaim, maradnak a terhek, amiket már bevezettek, óraszámnövekedés, leépítések, összevonások, káosz és bizonytalanság.
A pedagógusok fizetése 2010 óta reálértéken 15 százalékkal csökkent. Úgy tűnik, a kormány nem képes felfogni, hogy az oktatás, a közoktatás az ország jövője, és ha ezt lerombolja, akkor bármit tehet más területeken, adhat százmilliárdos támogatást autógyáraknak és más kedvezményezett cégeknek, nem fog tudni ez az ország felemelkedni.
(13.40)
A szegényeket sújtó segélyplafon a cinikus hatalmi gőg újabb megnyilvánulása.
Miután a közmunkabért levitték a nyomorszintre, most a segélyeket úgymond hozzáigazítják. Már most tudjuk, hogy az olyanokat is fog sújtani, akik például betegeket ápolnak, akik nem azért élnek segélyen, mert lusták, hanem azért, mert élethelyzetük miatt nem tehetnek mást. Mindebből ráadásul érdemi bevételük sem fog származni, tisztelt államtitkár úr.
A közszféra leépítése, a közért dolgozók kirugdosása 20 éve minden kormánynak a mániája. Önök, úgy tűnik, zavartalanul folytatják az eddigi gyakorlatot. Ahelyett, hogy a mindenkinek hasznos közszolgáltatások megerősítésén, színvonalának emelésén dolgoznának, a kormány most újabb forráskivonást hajt végre, a kényszernyugdíjazásokkal, a leépítésekkel sújtja a mindannyiunk közös ügyeit szolgáló közszférát. Pedig lenne más kézenfekvő út is, államtitkár úr, csak fel kellene hagyni a gőggel, azzal az elképzeléssel, hogy egyes társadalmi rétegeknek és haveroknak akkor is kedvezünk, ha az ország belerokkan. Első és legnyilvánvalóbb intézkedés az kellene hogy legyen, hogy nem vezetik ki a második adósságként működő félszuperbruttót, és egyszer s mindenkorra felhagynak a tisztán egykulcsos jövedelemadó erőltetésével. Ez nekifutás nélkül 100 milliárddal javítaná az egyenleget, így megőrizhető lenne például a pedagógus-életpályamodell fedezete. Az ára mindössze annyi, hogy Giró-Szász András nem fog 21 ezer forinttal több keresetet hazavinni, és kénytelen lesz talán egy kicsivel kevesebb konyakot inni. A magasabb jövedelműek jövedelmét tovább növelni, miközben megszorítanak, ez több mint igazságtalan, ez az alacsony jövedelműek arculcsapása, ez aljasság!
Nyilvánvalóan még jobb hatása lenne, és még igazságosabb lenne, ha visszahoznák a progresszív jövedelemadót, ahogyan azt az LMP javasolta, és alternatív költségvetési programjában, amelyet most szerdán be fogunk mutatni, ismét javasolni fogja.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Szerdán az A38 hajón bemutatjuk az önök alkalmatlan gazdaságpolitikájával szemben egy működőképes alternatívát tartalmazó költségvetési javaslatainkat. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Valamennyi tanácstalan kormánytagot, önt is, államtitkár úr, szeretettel látjuk.
Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)
