VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten Matolcsy miniszter úr bejelentette a kiigazításokat, ami, azt gondolom, egy választóvonal, egy választóvonalhoz érkezett az önök kormányzása. Már nem arról van szó csupán, hogy önök az ellenzékkel, az ellenzéki pártokkal kerülnek ellentmondásba, az ellenkező oldalra, hanem most már saját magukkal kerülnek napi szinten folyamatos ellentmondásokba, tragikomikus helyzetek sora alakul ki.
Matolcsy György személyéről, munkásságáról most már lassan “pozitívumként” csak annyit lehet elmondani, hogy képes mindent megszorítani, ami mozog. Lassan egy ilyen gazdaságpolitikai Chuck Norrisszá válik, aki reptében a legyet is megszorítja, de nem akarok ezzel most viccelődni, ugyanis egyáltalán nem vicces a téma. Ez ugyanis nem egy kiigazítás. Tehát hiába mindenféle kommunikációs trükk, kommunikációs igyekezet, ide most már száz Habony Árpád is kevés, ez nem más, mint megszorítás! Mondhatnánk persze azt, hogy 1990 óta a magyar társadalom hozzászokhatott volna, hiszen évente voltak megszorítások, csak az a baj, hogy 2008 óta ez már nemcsak évente jött, hanem negyedévente, amióta meg önök vannak kormányon, most meg már lassan havonta vannak újabb és újabb megszorítások.
Azt is el kell mondani, hogy önök azt a szemétdombot, a megszorítások szemétdombját, amit Gyurcsánytól és Bajnaitól örököltek, egyáltalán nem takarították el, erre a szemétdombra építkeztek, ezt helyben hagyták, és ezekre tették az újabb és újabb megszorításokat a magyar társadalom nyakába. És még a stílus is hasonló. Emlékezzünk vissza Gyurcsány Ferenc legsötétebb időszakára, amikor a miniszterelnök hétről hétre előállt egy nagy világmentő tervvel, amit azután a következő héten a saját világmegváltó tervével rombolt le. Önök is nagyjából ugyanezt csinálják most. Elmondja a miniszter úr, és elmondják a kormány képviselői, hogy ez most már tényleg az utolsó, most már becsszó, tuti, ez az utolsó ilyen megszorítás.
Csak ki hiszi ezt el önöknek, államtitkár úr? Ki hiszi el a miniszterének ezeket az ígéreteket? Azok a pedagógusok, akiknek néhány napja Hoffmann Rózsa még azt mondta, hogy mindenképpen meg fog maradni a pedagógusbér-rendezés? Vagy azok a kórházak, amelyek ugyan nincsenek állami fenntartásban, de ugyanazt a munkát végzik a dolgozóik, mégsem kaptak béremelést? A gyöngyösi, a várpalotai, a nagyatádi, a siklósi kórházak majd önöknek talán hinni fognak, miniszter úr, államtitkár úr?
Matolcsy Györgyre azért érdemes most már tényleg csak figyelni, mert amire ő azt mondja, hogy lesz, az nem lesz, amire azt mondja, hogy nem lesz, az biztos, hogy lesz. S itt az ideje lassan, hogy beismerjük, az önök gazdaságpolitikája megbukott, és ennek már 2010-ben számtalan jelét lehetett látni. Számtalanszor felhívtuk a figyelmet, és hányszor elmondtuk itt a parlamentben, hogy a keleti fordulat lehet az egyetlen kitörési pont, és önök a szó szoros értelmében elbaltázták ezt a lehetőséget. Ennek az eredménye az, hogy most az IMF és az EU halálos ölelésébe sodródik ez a kormány.
(13.50)
Ezen a héten csütörtökön például miniszterelnök úr egyfajta Canossa-járást fog tenni Merkel asszonynál, bebizonyítva, hogy eminens diák, képes megszorítani a magyar társadalmat, hiszen itt van az aktuális megszorító csomag. Csak ebben az egészben az a legszomorúbb most már, államtitkár úr, hogy igazándiból mindegy is, hogy lesz-e IMF-megszorítás vagy nem, ugyanis az, amit önök csinálnak két és fél éve permanens megszorításként, nagyjából ugyanaz, mint amit az IMF csinálna. Önök azokat a megszorításokat, amiket az IMF kérne, kicsit más sorrendben, kicsit másképpen, máshogyan, de ugyanúgy szépen fokozatosan megvalósítják. Nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy a Fidesz és az MSZP között a valódi különbség csupán annyi, hogy míg az MSZP IMF-fel szeret megszorítani, addig önök ezt IMF nélkül is megteszik. Az egész csomag legfontosabb és legtragikusabb része az, hogy megint nem történik semmiféle gazdaságélénkítés, megint megyünk ebben az ördögi spirálban egyre lejjebb és lejjebb, gyengül a gazdaság, lanyhul a gazdaság, és majd jön megint az újabb megszorító csomag.
És talán felfigyeltek a tévénézők is arra, hogy az MSZP a kritikáját elmondja, de érdemi válasza, programja nincs. Mi nem ilyenek vagyunk! Emlékezzenek vissza, 2010-ben hányszor elmondtuk már a Jobbik elképzelését arról, hogy hogyan kellene kiigazítani a kormány politikáját. Többször mosolyogtak rajta. Csak az a probléma, hogy amit önök tündérmesékként és nem tudom milyen gazdasági programokként megálmodtak, az mind romokban hever, a mi javaslataink pedig még mindig állnak. Emlékezzen vissza, államtitkár úr, azt mondtuk, hogy tárgyaljuk újra az államadósságot, kérjünk valami kis szusszanásnyi szünetet, hogy a magyar gazdaságot rendbe rakjuk. Ezt több európai ország is elérte, önök pedig elkezdték a lyukas hordóba hordani a vizet. És mit értünk el vele? Azt, hogy az elmúlt két évben 2800 milliárd forinttal nőtt az államadósság állománya.
Azt is mondtuk, hogy a magánnyugdíjpénztárakból megszerzett ezermilliárdokat ne ebbe a lyukas hordóba tömjük. Azt mondtuk, hogy fordítsuk a devizahitelesek megsegítésére, mert ez a probléma nem fog megoldódni azokon az intézkedéseken keresztül, amelyeket önök foganatosítottak. És nem oldódott meg. Azt is mondtuk, hogy ebből a pénzből, ebből az 1400 milliárdból, amit önök szinte kidobtak az ablakon, munkahelyeket lehetne teremteni a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, a feldolgozóiparban, de nem ezt tették. Most már nem ott tartunk, hogy 1 millió új munkahely jön létre, hanem ott, hogy összesen lesz talán 1 millió munkahely Magyarországon. Azt is mondtuk, hogy az egykulcsos adó helyett progresszív adóval segítsük a szegényebb rétegeket. Ebben sem hallgattak ránk. Beszéltünk a keleti fordulatról, Oroszországról, Törökországról. Hol vannak most ezek a kapcsolatok?
Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Lassan meg kéne kímélni a magyar társadalmat ettől a további két évtől, és előrehozott választást kellene tartani.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
