IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt úgy tekint erre a törvényjavaslatra, abban a szellemben, hogy fölfogásunk szerint az ország lakosságának ellátását és a gazdaság működését biztosító alapvető infrastruktúrák védelme az egyik legelemibb nemzeti érdek. E rendszerek jelentős részének komplexitására jellemző, hogy összeurópai, sőt globális mértékben összefonódtak, így a védelmük összehangolása az Európai Unió szintjén is megoldandó feladat.
Álláspontunk szerint a 2080/2008. kormányhatározat mellékleteként kihirdetett Zöld könyv világosan kijelöli a védelem megszervezésének elveit, ezért a most benyújtott törvényjavaslatot is ebből a szemszögből értékeljük. A Zöld könyvben megfogalmazott kritikus infrastruktúra-védelem egy új típusú biztonsági szemléletet takar, amely a biztonsági hiányosságok kiküszöbölésére összpontosítva kiegészíti a fennálló ágazati biztonsági intézkedéseket és szabályozási struktúrákat.
Konkrétan a benyújtott törvényjavaslatot tanulmányozva az a véleményünk, hogy sajnálatos módon a törvényjavaslat megszövegezői teljességgel figyelmen kívül hagyták a 2008-ban megfogalmazott program alapját az együttműködésre és a partnerségre. A törvényjavaslat csak az üzemeltetők kötelezettségeiről, ellenőrzéséről, bírságolásáról rendelkezik, miközben mélyen hallgat arról, hogy az üzemeltetők milyen állami segítségre, közreműködésre számíthatnak a kritikus infrastruktúrák védelmének megszervezésében.
(16.50)
Bár magának a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó nemzeti program egészének törvénybe foglalása nyilvánvalóan szükségtelen, azonban véleményünk szerint a beterjesztett javaslatnál szélesebb körű, az állam alapvető szervezési feladatait és az ösztönző, támogató programok alapjait tartalmazó törvényi szabályozás megteremtése lenne indokolt.
A felvázolt hatósági szervezetrendszert sem tartjuk megfelelőnek. A törvényjavaslat rendelkezik külön javaslattevő szervről, külön kijelölő hatóságról, miközben más hatóság felel a helyszíni ellenőrzések lebonyolításáért, és végső soron minden ellenőrzést az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság koordinál.
Az előterjesztő által javasolt eljárási szabályok és hatósági szervezetrendszer elkenik a felelősségi viszonyokat, és még a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény rendelkezéseivel is ellentétesek. A tisztánlátást nagyban nehezíti, hogy a törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg nem készültek el a végrehajtási rendeletek szabályozási koncepciói, és így a konkrét eljárási és szervezeti kérdésekre a bizottsági ülésen a kormány képviselői nem tudtak választ adni.
Aggályosnak tartjuk továbbá, hogy a hatóságok az üzemben tartóknak a potenciális veszély mértékéhez igazodó, de közelebbről meg nem határozott feltételeket írnak elő. Ezzel szemben a 2008-ban elfogadott program elveinek megfelelően a védelemnek az üzemeltető által kidolgozott biztonsági terven kell alapulnia, nem pedig a hatóság által megszabott feltételeken. Ezért álláspontunk szerint az a helyes szabályozási irány, ha az üzemeltetőket megfelelő színvonalú biztonsági tervek elkészítéséhez segítjük hozzá, majd ezek végrehajtását és aktualizálását követlejük meg.
Mindezek szellemében több módosító javaslatot is benyújtottunk, amelyekben tisztább, átláthatóbb felelősségi viszonyok megteremtése érdekében fogalmaztunk meg javaslatokat. E szakaszok megnyitásával biztosítani akarjuk annak lehetőségét, hogy a parlamenti vita során a jelzett hiányosságok, ha a szándék erre megvan, kiküszöbölhetőek legyenek. A törvényjavaslatot a zárószavazásnál abban az esetben fogjuk majd támogatni, ha a módosítások eredményeként az megfelel majd a 2008-ban megfogalmazott program célkitűzéseinek és szellemének.
Köszönöm a figyelmet.
