BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm megtisztelő, megkülönböztetett figyelmességét. Őszintén szólva nagyra értékelem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a 2011. évi zárszámadási törvény tárgyalása nagyon fontos kérdés, hiszen ilyenkor egy kicsit hátranézünk, és a tapasztalatokat, amelyek bizonyára 2011-ben is előfordultak, 2012, 2013 és a jövő vonatkozásában értékelni lehet. Igaz, ma, 2012-ben tárgyaljuk a 2011. évi zárszámadást, és ilyenkor, ahogy az imént előttem szólónál is, bár nem igazán tartom kekeckedésnek, hogy megemlítem, bocsássanak meg érte, hogy szóba hozom, sok minden szóba kerül. Hiszen az általános vita lényege az, hogy bármely gazdaságpolitikai, politikai nézetnek, véleménynek szabad itt elhangoznia.
Ha már ezt megteheti más is, kérem, engedjék meg, hogy én is egy picikét visszatekintsek. Nem azért, mert a múltat szeretném felidézni, óvakodnék tőle, hogy mondjuk, Magyarország történelmének utóbbi évtizedeit visszaemlegesse valaki, és túlságosan sokat foglalatoskodjon vele, mert ha eddig nem vonta le a tanulságokat, ezután már még nehezebb lesz, hiszen sok minden átértékelődött. De azért engedjenek meg annyit, hogy a 2011. évi állami költségvetés és gazdálkodás sem előzmények nélküli.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Valamilyen oknak okozata, következménye az a gazdálkodás, amelyet meg kellett valósítani a tisztelt Háznak a 2011. évi költségvetési törvényben. Tehát voltak determinációi, ahogy mondják ezt intelligensen. És akkor most ezekről a determinációkról, a következményekről, az okozatokról és az okokról szeretnék néhány szót elmondani, már csak azért is, mert 2011-ben sikerült túlélnünk azokat a körülményeket, amelyeket megörököltünk. Sikerült túlélnünk a világ különböző pénzügyi és gazdasági válságainak hullámait. Nem teljesen sodortak el magukkal, és ez, úgy gondolom, jelentős eredménye a tisztelt Háznak, hogy igyekezett valamelyest letompítani azokat a pénzügyi és gazdasági negatív hatásokat, amelyek az országot és Európát egyáltalán érték.
Azért maradjunk annál, hogy 2011-ben úgy kellett megvalósítani az állami pénzgazdálkodást a költségvetési törvény kapcsán, úgy kellett megvalósítani az ország működését, hogy súlyos terhek, súlyos örökség nyomasztott az országot 2011-ben. Melyek ezek a súlyos örökségek, amelyek, úgy gondolom, kevés mozgásteret hagytak a 2011. évi gazdálkodásban, kevés forrást, magyarul pénzt hagytak arra vonatkozólag, hogy 2011-ben több minden jobban sikeredjék, és jobban élhessünk, ahogy szerettük volna. Úgy gondolom, nagyon fontos volt, és nagyon meghatározta a mi 2011. évi életünket a mértéktelen adósságállomány, az eladósodottság. Ugyanakkor jelentős terhet jelentett számunkra a kamatteher, amelyet minden évben az újbóli államkötvény-kibocsátásokkal le kellett számítolni, és fizetni kellett.
És ne feledjék el azt, hogy ördögi módon a korábban fölvett IMF-hitel törlesztése is 2011-12-13-14-re korlátozódik. Úgyhogy, amit korábban elköltöttek, azt most vissza kell fizetnie az országnak, az állami költségvetésnek. És akkor nemcsak az állam adósodott el, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hanem a reálszféra is. Mégpedig a cégeink. Ezenkívül a helyi közszolgáltatók, az önkormányzatok. Ha kívánják, szívesen belemegyek, de úgy gondolom, mindenki előtt nyilvánvaló abbéli megjegyzésem, hogy súlyos teher nyomta a 2011. évet az állam oldaláról, ami kibeszéltünk, a cégek oldaláról és az önkormányzatok oldaláról. Súlyos előzmények és terhek nyomták a 2011. évi életünket.
Hiszen egy költségvetési év a lehetőségeket biztosítja az életünkhöz, épp ezért az életünk minőségét rontották a korábbi előzmények. És akkor nem szabad egy olyan fontos kérdésről megfeledkezni, a lakosság helyzetéről, a banki károsultak, a lakosság eladósodottságáról és kiszolgáltatottságáról, amelyben jelentős, és úgy gondolom, fontos lépéseket sikerült a 2011. évi költségvetésben és a törvényhozásban elérnie a tisztelt Háznak, amelyek némi mentőövet biztosítottak a lakossági devizakárosultaknak, banki károsultaknak.
És akkor beszélnünk kell 2011-et illetően olyan világgazdasági jelenségekről, mint a piacok beszűkülése, a hitelezés válsága, a munkanélküliség, a szegénység. És 2011-ben sem sikerült megváltoztatni az alacsony béreket, hiszen ebben 10-20 éves korábbi bűnök vannak, hogy nem sikerült a magyarországi béreket felzárkóztatni. És ez nemcsak a nyugdíjak összegére vonatkozik, a minimálbérre, hanem egyáltalán és egyébként is az orvosok, az oktatást és sok egyéb más, nagyon fontos munkát végzők bére megalázó.
No, ezek a körülmények vették körül 2011. évi létünket, életünket. És akkor nem szabad elmenni amellett sem, amit Ékes képviselőtársam elkezdett mondani, és én is szeretném ismételten elmondani, hogy konszolidálni kellett többek között olyan fontos ellátórendszereket, mint a MÁV, fel kellett tőkésíteni a Fejlesztési Bankot, és a megyei önkormányzatokat ki kellett húzni az adósságcsapdából, hiszen a működésük teljesen ellehetetlenült. Ugye, most nem akarok visszafelé mutogatni, de azért magát a tényt el kell mondani, hogy valami oka volt annak, hogy a megyei önkormányzatok így eladósodtak, a MÁV így eladósodott, és a Fejlesztési Bank kasszája kiürült.
Nos tehát, tényleg nagyon nagy volt az örökség és a teher, súlyos terhek voltak 2011-ben, és emellett kellett megélni. Nézzük akkor még az ellátórendszereket, amelyek a költségvetésből kapnak bevételeket, mégpedig a reálszféra befizetéseiből, az adókból. Mindenki előtt tiszta és nyilvánvaló, hogy elavult rendszere van az oktatásnak, a felsőoktatásnak, az egészségügynek, a tömegközlekedésnek és az önkormányzati rendszernek. Ezen belül 2011-ben a megyei önkormányzatok helyzete volt fojtogató. Csak egy példát hadd emeljek ki. Ha egy megyei önkormányzati intézmény nem tudta kifizetni a gázszámlát, az komoly gondot jelent, hiszen ellátási problémák keletkeztek. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a kölcsönnek, a hitelnek, az eladósodottságnak ára van, és a pénzügyi válság mentén a hitelezési válság nagyon erőteljes volt. Magas volt a pénz ára, és a gazdasági válságból való kilábalás istenigazából Európában sem sikerült.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2011-ben talpon kellett maradnia az országnak, a súlyos terhei mentén, talpon kellett maradni, és túl kellett élni mindazt, amit hagytak hagyatékul. Ezért a kormány és a tisztelt Ház valójában eszköztelen volt. Eszköztelen volt, hiszen morzsákat kellett összesöprögetni az asztalról, hogy hétköznapi gondjainkat enyhítsük, és eszköztelenné vált sok minden eltökélt szándékunk, intézkedésünk, hiszen nem volt hozzá megfelelő mennyiségű pénz. Ugyanis meg kellett felelni az államadósság, a hiány csökkentésének, ugyanakkor a költségvetési egyensúlyt is tartani kellett, és azoknak a szektoroknak a számára, amelyek már totális válságban voltak, mentőövet kellett biztosítani az állami költségvetésnek. Szóval, nem szokványos eszközökhöz nyúlt a kormány 2011-ben, különböző adók vonatkozásában és különböző intézkedések kapcsán, amikről még szólni szeretnék.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már az államadósságot emlegettem, hadd mondjam el önöknek, hogy eredményként könyvelhető el, hogy 2011-ben az államadósság rátája 80,8 százalékra mérséklődött. Ez ugyan magasabb a vártnál, mint ahogy szerettük volna és szándékoltuk, de az ok az árfolyamgyengülésben tapasztalható meg, hiszen fontos megjegyezni, hogy hazánk komoly árfolyamkockázattal kell szembenézzen, amelynek oka, hogy az MSZP kormányzása 2008 és 2010 januárja között a központi költségvetés bruttó devizaadósság-állományát több mint 95 százalékkal, azaz 4557 milliárd forintról 8890 milliárd forintra emelte.
(12.30)
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A devizaeladósodottsági mérték ilyen változása, amely megduplázódott valójában, kitetté tehette az országot a devizaárfolyam változását illetően, amelyek, azért jó, ha tudjuk, hogy sok esetben a piac által manipuláltak is, hisz vannak különböző hitelminősítő intézmények, amelyek nagyon nagy előszeretettel próbálnak különböző előnyökhöz juttatva különböző manipulatív cselekményeket a tőzsdéken elérni.
Hadd mondjak el egy másik dolgot, mégpedig pontosan a lakosság eladósodottságát illetően. Két adat. 2004-2010 között a lakáscélú devizaalapú hitelek állománya - most tessenek figyelni - 143 milliárd forintról 2818 milliárd forintra emelkedett. Iszonyú!
Amikor a lakosság devizában adósodik el, teljesen kitetté, kiszolgáltatottá válik, hamis terméket kaptak a bankoktól, és ez ügyben sajnos semmit nem tettek. Ez a devizakitettség az életvitelt is aláásta, lehetetlenné tette 2011-ben is sok család megélhetését, és ezért kellett a kormánynak védőhálót a végtörlesztés kapcsán is biztosítania.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudjuk nagyon jól, hogy az állami költségvetés a bevételekből kell hogy fedezze kiadásait. A kismértékű hiány, amely jó, hogyha 2,8 és 3 százalék alatt van akkortájt még, szintén azért növelheti egyik oldalról az államadósság mértékét, de ugyanakkor, hogy ha a bevételek, azaz a GDP növekedése jó trendet mutat, akkor lehetőség van ennek kigazdálkodására.
Ha a GDP növekedését szóba hoztam, kérem, engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, hogy Magyarországon a GDP növekedése 2006-tól kezdve rohamosan csökkent, 2009-ben átcsapott mínusz 6,8 százalékra, igaz, ekkor Európában az átlag mínusz 4,3 százalék volt, 2010-ben 1,3 százalékkal növekedett, és 2011-ben pedig 1,6-tal, holott Európában 1,5 százalékos volt az átlag GDP-emelkedés. Az Ecostat forrását vettem elő e tekintetben.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A zárszámadás egy fontos kérdés, és úgy gondolom, a tisztelt Háznak fontos számba venni azokat a történéseket, amelyek 2011-ben a költségvetés táján és kapcsán keletkeztek. Viszont mindenféleképpen meg kell néznünk azt, hogy milyen ok-okozati összefüggésben van az előzmény, az előző évek gazdálkodása, annak mértéke és annak hibái mennyiben nyomorították meg a 2011. évi lehetőségeket; még egyszer elmondom: megnyomorították a 2011. évi lehetőségeinket. Ebben a nyomorúságos pénzügyi helyzetben talpon maradni, túlélni és mentőövet nyújtani azokra a fontos területekre, amelyre az állami költségvetésnek feladata és lehetősége nyílik, úgy gondolom, ezt megtette a 2011. évi költségvetés.
Nem tanulság nélküli 2011, úgy gondolom, az egész országnak a 2011-es gazdálkodás vonatkozásában és nekünk, minden állampolgárnak komoly következtetéseket kell levonni a pénzvilággal kapcsolatosan és további teendőinket illetően.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Még engedjenek meg egy megjegyzést, de inkább talán mellőzöm is, mert úgy gondolom, hogy kekeckedésnek minősítenék ellenzéki képviselőtársaim.
A magánnyugdíjpénztárral kapcsolatban százszor elmondtuk mindazt, amit mondani kellett ebben a kérdésben, amik tények, ezzel szemben halljuk a hazugságok további áradatát.
Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vegyék elő a jelentést a magánnyugdíjpénztárakról, ebben feketén fehéren áll az, hogy hogyan rabolták ki ott is a magyar állampolgárokat, nemcsak a devizahitelekkel, nemcsak az államadósággal, hanem a magánnyugdíjak pénzösszegével is.
De nagyon bízom abban, hogy vége, mégpedig annak vége, hogy felelőtlenül lehet gazdálkodnia egy országnak, hisz felelősek vagyunk mindannyian. Úgy gondolom, 2011 szűkült lehetőségek közt, de a felelős gazdálkodás éve volt Magyarországon, mindamellett tudva azt, hogy rengeteg munka maradt még el, rengeteg feladatunk van, és rengeteg konfliktust, rengeteg ellátatlanságot és meg nem oldott ügyet rendbe kell tennünk, hisz a pénzügyekben az átláthatóság, a transzparencia és a következetes pénzgazdálkodás nagyon fontos követelmény.
Tisztelt Ház! Javaslom a zárszámadási törvény elfogadását kedves mindannyiuknak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)
