GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A 15 percem túl drága ahhoz, hogy foglalkozzam azzal, amit Ékes képviselő úr elmondott. Elnézést kérek, képviselő úr, én itt többször mosolyogtam, és későn jöttem rá, hogy az órámon kellett volna mérni, hogy a 15-ből sikerült közel 5 percet beszélnie a ’11. évi költségvetésről. De ha szerintem a pun háborúnál kezdte volna, akkor talán ötöt sem kellett volna erről beszélni. De majd fogok beszélni arról, mert ön megpróbálta. Kizárólag az államadósság körüli kérdéssel foglalkozott. Én megértem, önöknek el kell terelni a figyelmet arról az elhibázott gazdaságpolitikáról és adópolitikáról, amit bevezettek.
Szeretnék visszalépni, talán a legvégén… - fordítsuk visszafelé, a saját szövegemet is próbálom olyan sorrendben, hogy cáfoljam az ön gondolatait. Amikor ön azt mondja, hogy milyen munkanélküliséget örököltek, akkor a képviselő úrnak ugyanúgy tudnia kell, hogy első nagy elbocsátások a válság idején az exportra termelő nagyvállalatoknál voltak. Tehát semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy ez a kormány gazdaságpolitikájának a következménye, mert a válság következményeként az exportra termelő vállalkozások bocsátottak el több száz főt külön-külön, aminek nyilván a következménye lett az, hogy a hazai beszállítóknál is nyilván foglalkoztatáscsökkenés következett be.
Szeretném elmondani, hogy amikor azt mondjuk, hogy elhibázott adópolitika, itt a képviselő úr arról beszélt, hogy adót vetettek ki. Én azt mondom, hogy akkor kezdjük először a személyi jövedelemadóval. Az ország demokratizálódása óta legigazságtalanabb személyi jövedelemadó-rendszert sikerült bevezetniük, aminek a végeredménye az lett, hogy a szegények még szegényebbek lettek, a gazdagok meg még gazdagabbak lettek. De ezt fordítsuk meg, a fogyasztás, amiről beszélt Ékes képviselő úr is: ha a szegényeknél, a gyermeket nevelő dolgozó családoknál akár csak néhány ezer forinttal több maradhatott volna havonta, ők akkor azt biztos fogyasztásra költik, és biztos, hogy az növelte volna a hazai gazdaság teljesítményét. Ehelyett ők még szegényebbek lettek, mert még a szociális juttatásaikat is befagyasztották, és erre hadd mondjak példát. Nem nagyon akarok én elmenni ’13-ig, egy-egy mondattal fogok utalni. Emlékezzenek vissza, néhány héttel ezelőtt Harrach Péter itt a Házban állt fel és beszélt arról, hogy a gyereket nevelő munkavállalók lehetőleg kapják vissza valamilyen más adóból vagy járulékból azt az összeget, amit nem tudnak visszaigényelni. Mi ez, ha nem a beismerése annak, hogy elhibázott az egykulcsos, elhibázott a családi adókedvezmény a rendszerben? Mert a nagyjövedelműek több százezer forintot vehetnek igénybe, adóalapban mondjuk, egy háromgyerekes család akár 7,4 millió forintot egy évben, ezzel szemben a kis keresetű vagy a nemzetgazdasági átlag körül kereső család már a második gyereke után nem tudja igénybe venni a támogatást.
Arról nem is beszélve, hogy a miniszterelnök úr megígérte, hogy majd ’14. január 1-jétől ezt a kérdést megoldjuk. Vajon ezek a családok addig a gyerekeikkel mit csinálnak? Még tovább nő a gyerekszegénység? Tehát azt gondolom, hogy az adópolitika, amiről beszélt… - persze, kiemelte a bankokat. Azt gondolom, képviselőtársaim, kezdjünk erről beszélni tényleg ’11 kapcsán: bankok, távközlés, energiaszektor. Tessék már megnézni, hogy ennek mekkora részét fizeti meg az adófizető polgár! Tehát nem volt ez más, mint egy szemfényvesztés. Nagyon jól hangzott, hogy az Orbán-kormány majd a multikat meg ezt-azt megadóztat, ezzel szemben ezt áthárították. Így lehetett azt mondani, hogy nem megszorítás, mert a megszorítást valaki más végezte el. Közvetve hajtotta végre az állam ezt a megszorítást.
Még egy másik kérdés az IMF-hitel kapcsán. Képviselő úr azt mondta, hogy 20 milliárd euró, ebből 13,5 felhasználva. Akkor én megkérdezném: és hol a hat és fél? Mit tetszettek csinálni a hat és féllel? Tehát azt jelenti, hogy az előző kormány bizony az adósságok törlesztésére… - és akkor itt fogok kitérni arra, hogy kamatok és árfolyamok.
(12.10)
Az IMF-től felvett hitel egy rendkívül kedvező, a piacon akkor éppen tapasztalható kamathoz képest egy nagyon kedvező kamatozású hitel, tehát felelősen gondolkodott akkor a kormány, amikor egy kis kamatozású hitellel próbálta meg az államadósságot csökkenteni.
Tehát a pénz a Nemzeti Bank tartalékában volt. Önök tettek számtalan kísérletet arra, hogy hogyan juthatnak hozzá a Nemzeti Bank tartalékához is, de erről most nem beszélek, mert ez így nem része ennek a dolognak. Csak szeretném elmondani ennek kapcsán az árfolyamot. Gondolják végig! Szóval, furcsa és egyszerűen azt mondom, hogy már-már beteges rögeszme az árfolyam. Az árfolyam, tisztelt képviselőtársam, benne Szijjártó, Kósa úr és más kormányzati tényezők felelőtlen nyilatkozata következtében is, hihetetlenül romlott, és akkor van - nem tudok mást mondani - bőr a képén a kormánynak azt mondani, hogy az egyszeri kiadásokat vagy az árfolyamváltozást hagyjuk figyelmen kívül. Hát tessék már megmagyarázni ezt azoknak a devizaadósoknak, legyen az vállalkozás vagy magánszemély! És nem is kéne azzal számolni, ami a piaci kamat, hanem azt hagyjuk figyelmen kívül - de hát ez felelőtlenség!
De megyek tovább: azt mondja, hogy az egyszeri kiadásokat - erről még képviselőtársaim fognak beszélni - hagyjuk figyelmen kívül, és akkor annyi lenne az annyi. Képviselőtársaim, én annak idején azt tanultam a számvitelben meg a statisztikában, hogy ha ezt, akkor azt is, tehát ha az egyszeri kiadásokat leveszem, akkor az egyszeri bevételeket is ki kellene venni, mert akkor látjuk a valóságot. De önök nagyon trükkösen az egyszeri bevételeket - jelesül az, amiről Tukacs képviselő úr beszélt, a magánnyugdíjpénztárakból rekvirált vagyont - természetesen benne hagyták, de hogy a kiadásokat levenni, az igen.
Tehát én azt gondolom, hogy akárhogy közelítjük meg, az derül ki, hogy bizony az adósság a 81,3 százalékos örökséggel szemben 80,8 százalékra teljesült, miközben eltűnt 1407 milliárdnyi összeg a magánnyugdíjkasszákból elvett pénzből. Akárhogy számoljuk, ez körülbelül 5 százalék, tehát 5 százalékos csökkenésnek kellett volna bekövetkeznie, ezzel szemben a tervezethez képest 101,2 milliárd, a 2010. évihez képest pedig 914,5 milliárd forintos növekedés van, és az árfolyam - amiről akarnak vagy nem akarnak beszélni - közel 1200 milliárd forint. Tehát az 1400 milliárdos magán-nyugdíjpénztári elvétellel is 213 milliárd forintos megtakarítás van mindenképpen - emellett, hogy a GDP csökkent.
A képviselő úr beszélt a GDP-ről, szeretném visszaidézni. Önök a stabilizálás, tehát a Bajnai-kormány által végrehajtott stabilizálás eredményeként egy növekvő gazdaságot örököltek, ami mutatja azt, hogy 1,7 százalékra teljesült ugyan a 2011. év, de ez már 2,6-ról csökkent, tehát egyfolytában csökken. És itt megint hadd lépjek át 2012-re: azóta is csökken, sőt tartós recesszióban van az ország. Tehát ezt beállítani úgy, hogy önök átvették, megfordították és sikeresen kezelték, ez azért, azt hiszem, enyhén felelőtlenség.
Mondanám a következőt, a zárolásnak egy másik összefüggését, amiről Tukacs képviselő úr beszélt akkor, amikor azt mondta, hogy ez a költségvetés bizony alig másfél hónapot élt. Ékes képviselő úr ugyan beszélt az áfaörökségről, ami már sokkal régebbi, de azt gondolom, kellene erről beszélni, hogy ez mit jelentett a körbetartozások területén. Ez a zárolás mit jelentett? Az állam milyen kiadásokat nem teljesített vagy késve teljesített, és hozta ezzel rendkívül nehéz helyzetbe azokat a vállalkozásokat, akik állami megrendelésre dolgoztak?
Váltsunk néhány szót azért a foglalkoztatás kapcsán a közmunkáról is, mert azért ha tetszik, ha nem, ma már világosan látszik, hogy az önök munkahelyteremtése nem más, mint a közfoglalkoztatás, de a közfoglalkoztatásban a korábbi 60 ezer helyezett már 47 ezer forint, amit ezért kapni lehet. Nem akarom azt a vitát visszaidézni itt a Házban, ami akörül volt, hogy lehet-e 47 ezer forintból megélni vagy sem. Tessék végiggondolni, hogy 47 ezerből lehet-e családi kedvezményt érvényesíteni akár egyetlen gyerek után is!
Ahogy Ékes képviselő úr elmondta, bizony a 2011-es mérlegből az is megállapítható, hogy az államadósság-törlesztés szépen, fokozatosan csökken. Tehát ezt is nyugodtan el lehet majd számolni nyereségként 2011-ben és 2012-ben is, mert ez évről évre kisebb lesz - nem én mondtam, hanem a képviselő úr.
Kell hogy beszéljünk a 2011-es költségvetés kapcsán az állam működésével kapcsolatos kiadásokról, merthogy önök azt ígérték, hogy olcsóbb lesz az állam. Tisztelt képviselőtársaim, óriási átverés ezen a téren is! Tessék megszámolni! A minisztériumok száma ugyan kevesebb lett, de az államtitkárok, helyettes államtitkárok, a kormány tagjai, illetve a miniszteri biztosok száma majdnem a többszöröse az előző időszakénak, amikor több tárca volt, tehát a létszámuk jelentősen emelkedett. Azt gondolom, hogy ezt is mi, adófizetők fizetjük meg, ha tetszik, ha nem.
A külgazdasági folyamatokról is néhány szót hadd említsek! Itt most eredményként beszélt Ékes képviselő úr is arról, hogy exportnövekedés van. Tisztelt képviselőtársaim, önök 2010-ben exportnövekedést örököltek, tehát azt nem sikerült tönkretenniük. Az a vállalati kör, aki akkor exportált, ők most is exportálnak eredményesen és sikeresen.
Hadd tegyem hozzá a 2011-es beszámolóhoz a piac befolyásolását. Fogjuk tárgyalni, legalábbis hiszem, hogy már önök is látták, hogy Budai Gyula képviselő úr kartellezését hogyan próbálják utólag legálissá tenni. Tisztelt képviselőtársaim, ennek vannak nyertesei, akik extraprofitot tettek zsebre az államtitkár úr sikereses közreműködésével, és ezek nem a magyar kis- és közepes vállalkozások, nem a magyar agrártermelők.
A nyugdíjkérdés: önök egyfolytában beszélnek arról, hogy a Bajnai-kormány idején felfüggesztettük - nem megszüntettük, felfüggesztettük - a 13. havi nyugdíj kifizetését. Tisztelt képviselőtársaim, az nem volt más, mint visszaadtuk azt a nyugdíjat, amit önök 1998 és 2002 között elvettek a nyugdíjasoktól, tehát mi fokozatosan visszaadtuk, csak nem lehetett a rendszerbe más módon beépíteni, így lett belőle 13. havi nyugdíj - ezt függesztettük fel. De én hadd mondjam önöknek azt, hogy gondolják végig: terveztek egy inflációt, lett néhány tizeddel magasabb infláció, amit egy összegben ugyan kifizettek év végén, de a hatályos szabályok szerint ez már nem épült be a nyugdíjasok bázisába, tehát a nyugdíjasok már 2012-re arra a kisebb bázisra kapták meg a növekedést. Így ettől kezdve arról beszélni, hogy megőrzik a nyugdíjak reálértékét, egyszerűen hiteltelen.
Azt már nem is teszem hozzá, hogy az inflációt tessék már megvizsgálni, alapvető élelmiszerek, közszolgáltatások, mind-mind 10 százalék fölött növekedtek. Ezzel szemben most önök majd valamilyen kompenzációt fognak adni a nyugdíjasoknak. Azt már a sajtóból hallottuk, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár és az átlagos fogyasztói kosár között nincs különbség. Kérem tisztelettel, gondolják végig (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) - vagy önök nem találkoznak nyugdíjasokkal. Ezért számunkra egyszerűen elfogadhatatlan ez a zárszámadás, mert nem a valóságot tükrözi.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
(12.20)
