GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ünnepélyesen kijelentem, hogy nem veszem fel azt a kesztyűt, amivel Babák képviselő úr el akarta terelni a figyelmet arról, ami éppen itt párbeszédként kialakult köztünk, és én tudom azt, hogy Révész Máriusznak most kiemelt feladata is a családokkal és a gyerekekkel való foglalkozás.
Tisztelt Képviselő Úr! Szóval, a gondom az, és ön egy félmondattal elejtette, hogy plafont kellene talán bevezetni a családi kedvezményben (Révész Máriusz: Én ilyet nem mondtam!), de mi akkor erre a veszélyre felhívtuk a figyelmet, hogy ez milyen mérhetetlenül igazságtalan. Képviselő úr, újra mondom, ön késve érkezett, a miniszterelnök úr 2014. január 1-jére ígérte meg ennek a hibának a kijavítását. Képviselő úr, ön azt mondja, hogy a kiskeresetű nem fizet adót. Valóban! Gondoljon bele abba a 84-85 ezer forint havi nettó minimálbért kereső családba, ha a kettőt összeadja, jó szándékkal is legfeljebb 170 ezer forint. Tényleg nem fizetnek adót, de nevelnek két gyereket, és nem fizet adót, nem kap kedvezményt. Ezzel szemben tessék mérni azt, aki mondjuk, évi 7,4 millió forintos adóalap-jóváírást vesz igénybe. Ennek az adóvonzata, képviselő úr, több mint 1,2 millió forint évente, ami azt jelenti, hogy a magas keresetű családban csak adójóváírással havi több mint 100 ezer forint marad a borítékban, szemben azzal a családdal, amelyik tényleg rászorulna, ahol szükség lenne rá, mert ők is akarják a gyereket taníttatni, nevelni, urambocsá! még felsőoktatásig is eljuttatni. Esélyük sincs rá!