ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Elöljáróban szeretném különösen a kormánypárti képviselőknek a figyelmét felhívni arra, hogy higgyék el, amikor jobbikosok szólnak hozzá valamihez, vagy tesznek javaslatot, vagy netántán kritikát alkalmaznak, akkor semmiféle sunyi háttérgondolat nem jelenik meg. Nekünk ez az ország a hazánk, és legalább olyan fontos ennek a nemzetnek a sorsa a mi számunkra, mint az önök számára, ha nem fontosabb. Tehát ne vegyék ezt zokon, és ne próbálják ezt valamilyen - hogy mondjam - mindenképpen romboló jellegű észrevételnek tekinteni
Hogy a tárgyra térjek, a költségvetéseknek általában, és a 2011. évi költségvetésnek is van egy gazdaságpolitikai vetülete, hiszen a költségvetés egyben azt is megmutatja, vagy azt is prezentálja, hogy milyen gazdaságpolitikai elképzelések fűződnek az adott év költségvetéséhez. Az önök 2011. évi költségvetésének egyik alapmotívuma volt az, hogy ez egy expanziós költségvetés, amelyiknek az a feladata, hogy folyamatokat indítson el. Milyen folyamatokat? Amikre önök hivatkoztak, az az, hogy a fogyasztás növelése, a beruházások növelése, a GDP növelése és az államadósság megfelelő szintre való csökkentése.
Annak idején, amikor ehhez a költségvetéshez én hozzászóltam, a tervezetéhez, akkor elmondtam azt - és ehhez nem kellett különösebb közgazdasági éleslátás -, hogy ebből a költségvetésből önök legfeljebb - és ez a legjobb eset - az adósságkezelést fogják valamilyen módon, illetve az adósságállomány mértékét megoldani, mert úgy tűnik, hogy azt önökre kényszerítik, azt muszáj megoldani. Más lapra tartozik az, hogy az sem egészen világos, hogy hogyan oldották meg, illetőleg tudjuk azt, hogy rengeteg kényszerintézkedést hoztak még utólag, amivel a “kaparj, kurta!” mozgalom keretében megpróbáltak még pénzeket begyűjteni a költségvetésbe. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy mi valósult meg abból az elképzeléssorozatból, abból az expanzióból, amit önök meghirdettek, tehát ezt a gazdaságpolitikai vetületet szeretném górcső alá venni.
Kérem tisztelettel, nem kellett nagy közgazdasági lángésznek lenni ahhoz, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy az, hogy önök a jómódúaknak, a nagykeresetűeknek egy jelentős ajándékot adtak az adórendszerükkel, azzal nem fog nőni a fogyasztás. Miért nem fog nőni? Én akkor is elmondtam, hogy azért nem fog nőni, mert az a felső elit réteg - idézőjelben az elitet -, amelyiknek ilyen jövedelme van, illetve igen magas jövedelme van, az eddig is annyit fogyasztott, hogy az undorig fogyasztott, az nem fog többet fogyasztani, és főleg nem itthon. Ezt én egyszer már elmondtam, és tulajdonképpen ez teljesen világosan be is igazolódott. Aki többet fogyasztana, az a kis jövedelmű ember, ha annak juttattunk volna valamiféle többletjövedelmet. Nem azt tettük.
Ugyanez vonatkozik a beruházásokra is. Önök arra is hivatkoztak, hogy ez az új adórendszer, ez az önök által arányosnak nevezett adórendszer lehetővé teszi azt, hogy a beruházások is nőjenek ebben az országban. Kérem szépen, erre is elmondtam azt, hogy ettől az elittől ne várják el ezt, mert nem fog bekövetkezni. Tessék már megkérdezni, kérem szépen, hogy egy konkrét példát mondjak, hogy mondjuk, a volt miniszterelnökünk hol beruházott? Magyarországon beruházott? Nem! Simor úr pénzét hol használták, hol használják, kik használják? Persze, lehet, hogy beruházásra is használják azért, hogy a pénzét forgassák, és neki jövedelmet biztosítsanak, de nem itt. Ez egy teljesen világos dolog, kérem szépen.
Itt akkor lehet belföldön magyar gazdaságot fejleszteni, hogyha megfelelő pénzügyi feltételeket biztosítunk. Mik ezek? Hát, a hitel! De nem az a hitel, amit a külföldi bankok ajánlanak, és nem az a hitel, aminek az alapkamatát a Magyar Nemzeti Bank állapítja meg - ezt is elmondtam -, mert nem lehet úgy expanzív költségvetést gyártani egy országban, hogy nincs mellette a monetáris politikai háttér. Ez egy teljesen világos dolog, kérem szépen, ehhez még közgazdásznak se kell lenni, ezt higgyék el nekem.
Tehát ezek azok a következtetések, amelyeket le kellene vonni, és itt kell csatlakoznom ahhoz a kórushoz, ami itt a baloldalról elhangzott, a hibás adórendszerhez is. Kérem szépen, ugyan érthetetlen, hogy a baloldalnak ez miért akkora probléma, amikor tulajdonképpen a szocialisták voltak mindig is a globalizmus leghűségesebb fegyverhordozói és ügyintézői ebben az országban. De egy dolog kétségtelen, kérem szépen: a globalizmust szolgálja tulajdonképpen ez az egykulcsos adórendszer is. Mi ez? Hát az, hogy a gazdagabbak egyre gazdagabbak lesznek, a szegények egyre szegényebbek lesznek, polarizálódik a társadalom. Egy ilyen polarizációt végrehajtani tudatosan, ez valami egészen elképesztő dolog, pláne olyan körülmények között, amilyen Magyarországon van. Ettől valamiféle gazdasági fellendülést várni, kérem, az dőreség, ezt bizonyítják a tények.
Hadd tegyem hozzá azt is, hogy az igazságos, az arányos adó, kérem szépen, az mindig a teherviselő képesség alapján való adóztatás. Ezt tessék már végre egyszer tudomásul venni! Nem lehet ilyen adórendszert bevezetni egy olyan állapotban lévő országban, mint amilyen Magyarország. Azt is hadd tegyem hozzá, az, hogy ez az ország ott tart, ahol tart, persze, lehet mutogatni az előző 8 évre - ezt is elmondtam már korábban -, kell is mutogatni az elmúlt 8 évre, én ezt nem vitatom, de higgyék már el, hogy a rendszerváltást megelőző tárgyalásoktól kiindulva mind a mai napig minden intézkedése valamennyi kormánynak, kérem szépen, a végeredményt tekintve az, hogy ez az ország elvesztette a termelőeszközeinek egy jelentős részét, elvesztette a kül- és belföldi piacainak egy jelentős részét, elvesztette a saját pénze fölött való rendelkezés jogát. Mitől várnak önök ilyen körülmények között fellendülést ebben az országban? Tessék már megmondani nekem! Ezt egész egyszerűen nem értem, hogy ezt nem lehet felfogni. Ezeket a konzekvenciákat, ha nem vonják le, azt írnak maguk a költségvetésre, amit akarnak, maguk nevezhetik expanzívnak, nevezhetik trambulinnak, ugródeszkának, aminek akarják, soha nem lesz belőle semmi, mert nem lehet.
Ebben az országban tisztességes költségvetést gyártani és eredményt elérni csak akkor lehet, ha helyre tudják hozni azt, amit a 22 év lerombolt. Lehet, hogy ezt nem lehet egyszerre, lehet, hogy ezt csak fokozatosan lehet, lehet, hogy sok minden olyan intézkedést tettek, ami ezt szolgálja, még ezt is hajlandó vagyok tudomásul venni, de ezt következetesen végig kell tudni vinni.
(13.50)
Nem szónokolni kell a szabadságharcról, hanem harcolni kell, fel kell venni a küzdelmet. És az ésszerűség és a, hogy mondjam, a természetes gyakorlat oldaláról elindított folyamatokat kell támogatni, és nem légvárakat, amelyek sehol a világon eddig még be nem bizonyították, hogy el lehet velük érni eredményt. Nagyon szomorúnak tartom, hogy nem arról beszélnek, hogy 22 év teljesen elhibázott kormányzati intézkedéseinek és a külső nyomásnak köszönhetjük ezt az állapotot, hanem örökké egymásra mutogat a két volt vezető párt, amelyik ugye, kormányt alakíthatott, és azt hiszik, hogy ezzel valamit előre tudnak vinni ebben az országban.
Kérem, tessék elhinni azt, hogy valamennyi olyan szervezetnek és pártnak, amelyik eddig a hatalmat birtokolta, önkritikát kellene gyakorolnia. Valamennyinek! Ezt tessék elhinni nekem, kérem szépen, mert valamennyi szolgai módon kiszolgálta azt, amit kívülről diktáltak, és amit a saját személyes érdekei kívántak. Itt hiába hivatkozik az egyik a nemzetközi vonalakra, a másik arra, hogy a nemzeti ügyeket szolgálja. Nem azt szolgálja, addig, ameddig nem néz szembe ezekkel a dolgokkal, és nem ilyen irányba próbálja az éves költségvetéseit fölépíteni, az éves és hosszabb távú gazdaságpolitikáját fölépíteni, és megpróbálni helyrehozni azokat az irtózatos károkat, amelyeket az elmúlt 22 évben a saját kormányaink segítségével hoztak létre ebben az országban.
Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
