SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy Bana Tibor képviselőtársam gondolatmenetét folytassam az európai uniós források felhasználásával kapcsolatosan. Ő nagyon pontos adatokat és számokat közölt önökkel. Én szeretném egy kicsit mélyebben is megmutatni, hogy vajon miért tartunk itt, miért van ez a - azt mondom - Magyarország szempontjából kritikus helyzet jelen pillanatban, napjainkban.
A törvényjavaslat 5. számú mellékletében elképesztő számsorok tárulnak elénk. Azt látjuk, hogy az önkormányzatoknak a fejlesztési pályázataikhoz történő saját forrás biztosítása jogcím tekintetében az eredetileg tervezett 10,6 milliárd, majd később az évközi előirányzat-módosítással közel felére csökkentett, így összesen 5,6 milliárd forintos keretösszeget sem sikerült felhasználniuk.
Felmerül a kérdés: ennyire jó helyzetben lennének az önkormányzatok, hogy a rendelkezésükre álló keretösszeget sem kívánják felhasználni? Látva a mai közállapotokat, az egyre-másra növekvő helyi kivetésű adóterheket, sajnos azt kell mondanunk, hogy aligha lehet ez a valós ok. Sokkal inkább valós ok az, hogy a fejlesztési intézményrendszer olyan mértékben amortizálódott, hogy a rendelkezésre álló források kihelyezésére sem képes, így értelemszerűen a csökkentett összegben rendelkezésre álló saját erőre sincs szükség. Árulkodó jelek ezek, súlyos anomáliákról árulkodnak.
Hogy mennyire ad hoc jellegű ötletelés folyik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél az európai uniós források felhasználásával kapcsolatosan, azt mi sem mutatja jobban, hogy mára már a kormány megalakulásakor kinevezett nemzeti fejlesztési miniszter, az államtitkára, valamint a fejlesztési ügyekért felelős helyettes államtitkár is elhagyta a süllyedő hajót. Nem kevésbé megdöbbentő adat az sem, egyúttal a terület önök számára súlytalan mivoltát is kellőképpen érzékelteti, hogy az egyébként országgyűlési képviselő dr. Molnár Ágnes bő kétéves államtitkári megbízatása alatt, illetve azóta sem egyetlen alkalommal sem szólalt fel az Országgyűlésben, sem önálló, sem egyéb benyújtott irománya nem volt.
Ebből a zárszámadásból kiderül, hogy miért sikerült kevesebb mint a felét felhasználni eddig a fejlesztésre szánt támogatásoknak. Bana képviselőtársam ismertette a tényleges számokat a zárszámadás alapján, hogy hol is tartunk jelen pillanatban. A 2007-13-as tervezési időszak utolsó kötelezettségvállalásra lehetőséget adó éve a 2013-as, azaz a teljes 8200 milliárd forintnyi összegre vonatkozóan támogatási szerződéssel kell rendelkezniük december 31-ig. Amit nem sikerül időben a pályázatokon elosztani, hogy mindenki ezzel tisztában legyen, úgy az elvész, tehát az olyan, mintha nem is állt volna rendelkezésünkre.
Az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásáról szóló ellenőrzési jelentése leszögezi, hogy az egyes operatív programok esetében magas a forrásvesztés kockázata, azaz a 2007-2013 közötti programozási periódusban rendelkezésre álló támogatások felhasználásának sikere bizonytalan. Ezzel kapcsolatos aggályait az Állami Számvevőszék elnöke több ízben is kifejtette. A számok, mint mondtam, önmagukért beszélnek, ebből a 8200 milliárd forintnyi támogatásból eddig közel 3000 milliárd forintot sikerült elkölteni.
Önök a 2010-es úgynevezett fülkeforradalmat követően a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és azon belül az irányító hatóságok, illetve a végrehajtással megbízott közreműködő szervezetek esetében egy kivételtől eltekintve nemcsak a vezetőket, hanem gyakorlatilag a teljes szakemberállományt szélnek eresztették, az érintettek szakmai kvalitásaitól, politikai hovatartozásától teljesen függetlenül. Több mint sejtés az, hogy az új felelős vezetőket ezúttal sem a szakmai elhivatottságuk, az európai uniós források felhasználása területén szerzett kimagasló, kiemelkedő tapasztalataik miatt juttatták a hivatalhoz, mert ha így lenne, akkor jelen pillanatban nem itt tartanánk.
Hogy csak egy példát említsek, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének önök Petykó Zoltánt nevezték ki, aki közvetlenül a kormányváltást megelőzően nem máshol töltött be felügyelőbizottsági tisztséget, mint a Közgép Építőipari és Fémszerkezetgyártó Zártkörűen Működő Részvénytársaságnál. Vezető tisztségviselő volt egyúttal az önök képviselőtársa, Ángyán József képviselőtársuk által mostanában oly sokszor emlegetett Mezort cégbirodalomnál is, éppen a szintén mostanában oly sokat emlegetett Nyerges Zsolttal együtt és egy időben.
Nem kell tehát hosszasan ecsetelni, hogy mit jelentenek ezek a súlyos összefonódások, hiszen egyazon üzleti érdekeltségi kör hol az agrárium, hol pedig a fejlesztésre szánt pénzek körül lebzsel.
A fentiek tükrében az sem szorul különösebben magyarázatra, hogy miért tartottak önök annyira a Simicska Lajos és Nyerges Zsolt körüli, valamint a Fidesz-kormány mögött álló gazdasági cégbirodalom állami megrendelésének jogszerűségét átvilágító országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásától.
Amint az a számokból kiolvasható, 5000 milliárd forint sorsa lóg a levegőben, vagy mondjuk úgy, ennyi hiányzik a gazdasági élet felpörgetéséhez, és ehelyett önök még most is tanácsokat, ötleteket várnak. Legutóbb a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség regionális operatív programokat irányító hatósága nettó 125 millió 600 ezer forint, tehát hangsúlyozom, 125 millió 600 ezer forint értékű ajánlati felhívást tett közzé tanácsadói feladatok beszerzése tárgyában.
A legnagyobb és őszinte sajnálatunkra elmondható, hogy a nemzeti ügyek kormánya e témakörben sem úgy viselkedik, mint ahogyan azt a haza érdeke megkívánná, bennünket azonban a fenti és már az önök választói előtt is egyre nyilvánvalóbb vállalhatatlan visszaélések sorozata nem csüggeszt, Arany János szavaival élve mondhatnám azt is, hogy “nekivágunk a küzdelmes mának, s építünk egy szebb holnapot”.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
