DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Szép dolog a politikai aktivitás, és nagyon szép dolog másfél évvel a választások előtt hosszú kampányt indítani. Önnek mondom, ülünk itt többen más korosztályokból, én tudom, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, és tudom, hogy minden politikai közhelyet, frazeológiát a négyévente vagy nyolcévente benövő, örvendetesen benövő új korosztályok kötelezettségszerűen felmondanak.
(9.40)
Kérem, higgye el, hogy amit ön egyébként - hála az istennek és hála az ott dolgozóknak - egy, a magyar átlagnál lényegesen jobb állapotban lévő országrészről elmondott, ha nem ebbe a politikai frazeológiába sorolom be, akkor azt kell mondanom, hogy sajnos vagy a helyismeret hiányára utal, vagy tudatosan egy bangladesi vízió kivetítését szolgálta. Ez egyébként önnek sem érdeke, hiszen nem hiszem, hogy az ott lakó választói megköszönik önnek, ha minden eddigi, sok évtizedes munkájukat degradálja, nullává minősíti. Minden olyan fejlesztést, amit az elmúlt évtizedekben - hol ezeknek a kormányoknak, hol azoknak a kormányoknak a segítségével, pályázati rendszereivel, támogatási rendszerével, oktatási-képzési támogatásaival – mondjuk, Nyugat-Magyarországon létrehoztak, ha ön ezt ennyire leminősíti, akkor nem hiszem, hogy ezzel ön jót tesz az ott lakó választópolgároknak, de saját magának sem használ.
Azt, hogy egy párt egy regionális programot csinál, messzemenően támogatjuk, ha azzal kapcsolatban bármilyen olyan ötlet, javaslat van, ami jó, és előreviszi annak a térségnek a tevékenységét, akkor azt örömmel fogadjuk a jelenleg is élő pályázati rendszereken belül. Nincs ez másként Nyugat-Magyarországon sem. A jó hátizsákra szokták mondani, hogy nincs olyan jó hátizsák, amibe ne lehetne még valamit belegyömöszölni; nincs olyan jó kormányzati program, amihez ne lehetne még valami jó ötletet hozzátenni, beletenni. Ha önnek, az önnel dolgozó kollégáinak van ilyen, akkor azt mi örömmel fogadjuk, a pályázati rendszerek nyitottak, szíveskedjenek benyújtani, és az arra hivatott szervek ezt el fogják bírálni.
Az ön által említett különböző fejlesztési elképzelések - legyen az gazdasági, térségi, infrastrukturális -, kérem, higgye el, hogy ezek egymásra épülve hosszú évek óta megvannak. Az, hogy ezek megvalósítására mikor mennyi forrás áll rendelkezésre, egy fontos dolog, de messze nem elégséges. A pénz persze mindenhez kell, de ezeknek a céloknak a megvalósításához a pénz nem elégséges. Először is kell egy szándék, amely lépni akar, kell egy olyan elképzelés, amit meg lehet valósítani, lehetőleg ahhoz a régióhoz, ahhoz a településhez, ahhoz az országrészhez igazodóan. Egyébként épp Nyugat-Magyarországra nagyon jó példákat tudunk - azt hiszem, közösen - sorolni. Hiszen amikor ön nem egy napirend előtti politikai programbeszédet tart, hanem ott élő emberként - nagyon remélem, hogy némi büszkeséggel - sorolja a térségének az eredményeit, akkor ön is tud akár az ott lévő gépipari üzemekről, a győri üzemekről; tud az ön által említett, egyébként német autószerelőkön kívül a Rábáról, Mosonmagyaróvárról, és tud azokról a különböző kormányok alatt elindult, de mégiscsak közös tevékenységgel megépült nagy gyógyfürdő-komplexumokról, amelyekbe - gondolom, ennek ön is örül - most már hónapokra előre nem lehet helyet kapni, mert egy-másfél évtized alatt annyira felfutott a tevékenységük, annyira sikeresek lettek, Európában annyira ismertek lettek.
Összességében azt szeretném mondani, hogy ha vannak elképzelések, kezdeményezések, akkor azokat, kérem, tegyék meg. De ezt ne azon az áron tegyék, hogy más kormányoknak, más embereknek, esetenként talán a saját választópolgáraiknak is az eddigi munkáját, eddigi eredményeit leszólják!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
