DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Két, egymáshoz látszólag nem sok közzel rendelkező, de mégiscsak összefüggő témát említett napirend előtti felszólalásában, bár nem tudom, hogy az unortodox jelzőt mivel magyarázza. Ezt hagyjuk nyitott kérdésnek!
Nos, azt ön kudarcnak értékeli, hogy egy meghirdetett pályázatra nagyon sokan jelentkeztek. Én ezt nem kudarcnak tekintem. Persze, mutatja az oktatási ágazat kivérzett állapotát, de mutatja azt a fajta innovatív készséget is, amely az iskoláinkban, pedagógusainkban megvan, hogy minden eszközt és alkalmat megragadnak arra, hogy megújítsák a munkájukat, és természetesen a többletmunka fejében pénzhez is jussanak.
(9.30)
Ön is tudja - remélem, hogy tudja -, hogy az európai uniós források elosztását nagyon bonyolult és nem csak Budapestről diktált szabályok határozzák meg, ezért mindaz, amit ön itt a fejemre olvasott - szokásához híven -, ezeknek egy századrészéért sem vagyok vagy vagyunk felelősek. Olyan pályázatot írtunk ki, amely lehetőséget teremt, de egy pályázatra való jelentkezés volumenének a felmérése majdnem hogy lehetetlen. Miután ez egy ilyen szabály, hogy ha a jelentkezések száma meghaladja a kiírt pályázati összeg iksszeresét, akkor ezt újra kell tervezni. Jelenthetem, hogy az újratervezést megkezdtük, és gyorsított tempóban azon vagyunk, hogy a rendelkezésre álló pénz mielőbb jó célok érdekében, a közoktatás fejlesztése érdekében megnyíljon. A jéghegy csúcsának jelezte ezt a szindrómát, amelyet - megismétlem - az európai uniós forráselosztások bonyolult szabályozása magyaráz, nem pedig a mi hibánk.
Az oktatásért felelős államtitkárság kudarcának minősítette a másik problémát. Jelentem, ez nem az oktatásért felelős államtitkárság kudarca. Egyelőre még senkinek a kudarca, de ha valakinek a kudarca, akkor az egész oktatási rendszer, a pedagógiai munka, az iskola megújításának a kudarca lenne, amennyiben valóban eltörlődne a pedagógus-életpályamodell, erről azonban nincs szó. Miről van szó, kedves képviselő asszony? Hosszú, fáradságos előkészítő munka eredményeképpen tavaly decemberben az Országgyűlés nagy többséggel törvénybe foglalta a pedagógus-életpályamodellt. Ön és párttársai és az ellenzéki képviselők ezt nem szavazták meg, pedig a pedagógus-életpályamodellnek két oldala van, ahogy ön is mondta. Egyrészt szolgálja azt a szükséges, elodázhatatlan, évtizedek óta óhajtott minőségi megújulást, amely az iskola világában már nagyon kívánatos, és hozzárendeli az ehhez szükséges pénzt.
Azóta, hogy a törvényt az Országgyűlés elfogadta, még egy nagyon fontos esemény történt - talán ez sem kerülte el a figyelmét -, az tudniillik, hogy a nyáron elfogadott költségvetési sarokszámokban szerepelt a pedagógus-életpálya bevezetéséhez szükséges többletforrás. Ez tehát nem kudarc, hanem azt mutatja, hogy itt a kormányzat nagyon elszántan, következetesen azon dolgozott, hogy ezt a reformot - hogyha úgy tetszik - a hozzárendelt pénzzel együtt bevezessék. Az elmúlt heteknek az európai, világgazdasági történései olyan kényszerhelyzetbe hozták a kormányt, hogy ezt a bejelentést tette a múlt héten Matolcsy miniszter úr, de nem bizonyosságról, nem döntésről szólt, hanem arról, hogy ha a lehetőség megvan rá, akkor nem tartja kizártnak azt sem, hogy jövő év szeptemberében indulhat az egész program.
Igen, két oldala van a pedagógus-életpályának, tartom továbbra is azt, amit korábban is mondtam, a kettő egymástól elválaszthatatlan. Ezért most, a közeli napokban azt kell mérlegelnie a kormánynak, egész gépezetének, hogy mégis meg tudja-e találni a lehetőségét annak, hogy hogyan tud együtt indulni a megújulás, az új finanszírozási modell, a pedagógus-életpályával kapcsolatos komolyabb munkafeltételek, az új munkaszervezési eljárás, az iskolák egész napos nyitva tartása és az ehhez kapcsolt béremelés, avagy ez halasztást szenved.
A lehető legrosszabb döntés ebben a konstellációban még mindig csak a halasztás, nem pedig az elmulasztása, én magam ezen dolgoztam szintén az elmúlt napokban és éjszakákban, hogy megtaláljam azt a lehetséges megoldást, ami mindenki számára megnyugtató. Éppen ezért a jövő hétre a szakszervezeteket is egyeztető tárgyalásra hívtam, és bízom benne, hogy megtaláljuk a megoldást, mert mindannyiunknak, iskolarendszerünknek, pedagógusainknak, gyerekeinknek, az egész kormánynak és az egész országnak ez az érdeke, és ezért dolgozunk. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
