DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazán örülök, hogy nem 6, hanem 15 perc áll rendelkezésre. Az 1-6. pontok közül csak az ajánlás 3., 5. és 6. pontjához szeretnék hozzászólni.
A 3. pontot, a Költségvetési Tanács lehetőségeit egy kicsit szigorúbban szeretnénk venni Szekeres Imre képviselőtársammal. A 23. § 1. pont (e) bekezdésében az eléggé megfoghatatlan “véleményt nyilváníthat” behatárolást szeretnénk konkretizálni úgy, hogy a tanács félévente véleményt nyilvánít a központi költségvetés tervezésével, végrehajtásával és a közpénzek egyéb módon történő felhasználásával kapcsolatos vagy azzal összefüggő bármely kérdésről. Úgy gondoljuk, eléggé fontos az a feladatkör, amit a Költségvetési Tanács betölt egy ilyen autark kormányzati rendszerben, amilyet most kiépített a kétharmados forradalmi többség.
Fontos, hogy legyenek független szakmai szervezetek, amelyek rendszeresen véleményt nyilvánítanak a törvény erejénél fogva, és nem csak feltételes módban, esetleg politikai nyomásgyakorlásra teszik vagy nem teszik meg azt, mint az egyszerű újságíró, hogy mi az értékesebb, ha megír valamit, vagy ha nem ír meg valamit. Mi úgy gondoljuk, hogy egy ilyen törvényben ezt határozottan szabályozni kell.
A másik bővítési javaslatunk az f) pontra vonatkozik, hogy a tanács véleményt nyilváníthat az államháztartás helyzetével kapcsolatos bármely kérdésről. Úgy gondoljuk, hogy egy független intézménynél, mint a Költségvetési Tanács, ennek a lehetőségnek a megnyitása egy szélesebb értelemben, ami az államháztartás helyzetét érinti, fontos, hogy a törvényben garantálva legyen.
Ugyanakkor az egész előterjesztéssel kapcsolatban – ez az 5-6. pontokkal függ össze, amelyekben elhagyásokat javasolunk – alapvető problémánk az, hogy a nevével ellentétben nem a gazdasági stabilitásról szól ez a törvény, hanem tartalmában igazából arról szól, hogy a kormány sarkalatos törvényben kívánta rögzíteni azt a társadalmi szempontból eléggé vitatható, sőt egyértelműen hátrányos egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert, amely az alacsonyabb keresetű csoportok számára egyértelműen hátrányos, hiszen a hatástanulmányok szerint az egykulcsos adórendszer a keresők 80-85 százaléka számára nem előnyt, hanem hátrányt hordoz magában, ami eléggé tetemes is lehet. Ez év januárjában végeztünk próbaszámításokat, és megnéztük, hogy akinek például 110 ezer forint a keresete, annak az egykulcsos jövedelemadó bevezetésével és az adójóváírás megszüntetésével akár 6-8 ezer forinttal is csökkenhet a keresete. Ismert a kormányzat szándéka, hogy ezt bizonyos kompenzációkkal kompenzálja, de az is ismert, hogy ez csak korlátozottan tudott sikeressé válni. Ezt tehát mi mindenképpen törölni szeretnénk.
A kormány ugyancsak sarkalatos törvényben kívánta rendezni a vitatható, igazságtalan nyugdíjrendszerének a főbb elemeit. Mi ezt sem tartjuk megnyugtatónak.
A kormány tovább folytatta a független intézmények hatáskörének csökkentésére és a garanciális szabályok következetes lebontására irányuló tevékenységét. Ez folytatódik ebben a törvényjavaslatban is, ezért tettünk erre javaslatot bizonyos törlésekkel.
(21.20)
Mindezek mellett azonban az eredeti előterjesztés, javaslat legsúlyosabb hibája az az egyértelmű törekvés, miszerint a kormány tovább kívánja lazítani a költségvetési törvény előkészítésével kapcsolatos kötelezettségeit, és egyúttal tovább csökkenteni a Költségvetési Tanács kormánytól független mozgásterét. A javaslat értelmében a Költségvetési Tanács nem nyilvánít véleményt kötelező jelleggel félévente a közpénzek felhasználásával kapcsolatos vagy azzal összefüggő bármely kérdésben, mint ahogy ezt már a 3. módosító kapcsán említettem, továbbá nem kötelező jelleggel véleményt nyilváníthat a költségvetést megalapozó törvényjavaslatról és adótörvényekről. Mi úgy gondoljuk, hogy ez így túl laza szabályozás.
A Költségvetési Tanács nem nyilváníthat véleményt az államháztartás helyzetével kapcsolatos további kérdésekről sem. A tanácsnak mint a költségvetéssel kapcsolatos egyes kérdések, fiskális folyamatok független véleményező testületének a legfontosabb jogkörét, vagyis a véleménynyilvánítási jogát szeretné a kormány továbbkorlátozni, amely az MSZP-frakció véleménye szerint megengedhetetlen. Tehát még inkább szűkíteni akarja a kormány annak elvi lehetőségét, hogy bárki kritikai véleményt fogalmazhasson meg a kormány gazdaságpolitikájával, politikájával szemben. Ez egy kiegyensúlyozott, jól működő demokráciában, ahol a fékek és ellensúlyok rendszere pont azért kerül beépítésre, hogy a kormány túlhatalmát valamilyen intézményes, törvényben garantált eszközökkel lehessen kontrollálni, a Költségvetési Tanács esetében, az általunk jelölt módosítókat illeti.
Tehát az egész törvényjavaslatra vonatkozóan az MSZP azért nem tartja támogathatónak, mivel szűkíti a Költségvetési Tanács kormánytól független mozgásterét, lazítja a kormány költségvetési törvény-előkészítéssel kapcsolatos kötelezettségeit. Mindez nem segíti elő a valós, hiteles, megalapozott költségvetési és adópolitika kialakítását, nem erősíti a kormány tevékenységével kapcsolatos bizalmat. Ez a bizalomhiány alapvetően probléma a mai kormány, a második Orbán-kormány működésében. Tehát nem igaz az, amivel itt délután a miniszterelnök érvelt, hogy ő milyen nagy felhatalmazást kapott a kétharmados többséggel. Ő nem él, hanem visszaél ezzel a lehetőséggel, és a saját kormánya iránti bizalmat ássa alá ilyen rángatott törvényjavaslatokkal, a nem kiszámítható gazdaságpolitika működtetésével.
Tehát ez a javaslat, amit stabilitásnak neveznek, nem a gazdasági stabilitás irányába, hanem éppen ellenében hat. Úgyhogy a kormány jelen lévő tagját is arra kérem, hogy merüljön el ebben az ellenvéleményben, és próbáljon érvényt szerezni ezeknek a garanciális elemeknek, amit a módosító indítványainkban igyekeztünk megfogalmazni.
Köszönöm a figyelmet.
