JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez a valóságészlelet teljes hiányáról tanúskodó mesedélután, amit itt meghallgattunk az ön napirend előtti felszólalása kapcsán, alapvetően két témakör köré szerveződött. Az egyik ez az új államépítési vízió, amivel 2010 óta szórakoztatják az országot, a másik pedig az a gazdaságpolitikai kormányzás, ami tulajdonképpen már szót sem érdemelne, annyira világos ennek a kudarca, hogy ha nem próbálnák továbbvinni azokat az alapvetően elbaltázott irányokat, amelyekben az elmúlt két évben erőfeszítéseket tettek.
Az államépítési lázzal kapcsolatban ön, azt hiszem, egy picit el van tévedve. Ön úgy beszélt itt az elmúlt rendszerekről, a fajok vagy osztályok harcára épülő rendszerek meghaladásáról, mintha ön 1989-90-ben vette volna át a kormányzást. Miniszterelnök úr, 2012 van, Magyarországon parlamentáris demokrácia, az európai normák szerinti demokrácia működött 2010-ig, amikor önök átvették a kormányzást. Ez nem igényelt új államépítési lázat. Ez igényelt volna bizonyos változtatásokat azon a rendszeren, amely a magyar társadalom számára valóban problémásnak bizonyult, és nem oldott meg számos olyan társadalmi problémát, a társadalom kettészakadását, az oktatáshoz, az egészségügyhöz való hozzáférés egyenlőtlenségeit, amit azonban önök sem oldottak meg, sőt ezt a helyzetet tovább rombolták.
A másik fele az önök államépítésének, az pedig maguknak a demokratikus intézményrendszereknek a leépítése, amiben egészen bámulatos eredményeket értek el, és valóban ebben talán a maguk elé kitűzött célokat is meg tudták haladni. A demokratikus fékek és ellensúlyok felszámolása - az Alkotmánybíróságtól az ombudsmani rendszerig -, lerombolása; a választópolgárok lehetőségének korlátozása, a kormányzás irányainak a meghatározása például az adórendszer kétharmadba öntésére; a parlamentarizmus és a jogbiztonság csorbítása - és hosszan sorolhatnánk azokat a problémákat, amelyeket nemcsak a nemzetközi szervezetek, az Európai Unió, a Velencei Bizottság, de a magyar társadalom is joggal kifogásol.
Ami az önök gazdaságpolitikai sikereit illeti, itt egy nagyon érdekes olvasatát kaptuk Magyarország gazdasági helyzetének. Ön már-már úgy beszélt az Európai Unióban uralkodó válságról, hogy az embernek kedve támadt az Európai Uniót arra ösztönözni, hogy ő maga forduljon az IMF-hez, mert olyan mély válságban van, vagy forduljon Magyarországhoz, amely olyan stabil költségvetési helyzetben van, hogy lehetősége nyílik az Európai Unió kisegítésére.
A helyzet azonban nem ez, miniszterelnök úr. A helyzet az, hogy Magyarország van olyan mély gazdasági válságban, amilyen az elmúlt két évtizedben alig sújtotta ezt az országot. És ön megpróbálhatja az IMF-re fogni ennek a válságnak a leküzdéséhez szükséges feltételeket, de itt nem az a kérdés, hogy tudnak-e önök kitalálni és nyilvánosságra hozni olyan valótlan listákat, amelyek feltételezett IMF-kívánalmakra vonatkoznak. Az a kérdés, hogy önök tudnak-e kezdeni valamit azzal a romhalmazzal, amit az elmúlt két évben előállítottak.
Arról van szó, miniszterelnök úr, hogy a gazdasági ámokfutásuk eredményeképpen az ország jóval nagyobb bajban van, mint amikor átvették a kormányrudat. A magyar gazdaság 1 százaléknál nagyobb visszaesésben van. Nem tudom, milyen gazdasági víziót lát ön az ország előtt. A beruházások gyakorlatilag nullára estek, tehát a növekedésnek a kilátásai sem látszanak a láthatáron. A reálbérek csökkennek, a szociális ellátórendszer romokban hever, a gyógyszerkasszát lefelezték, ennek eredményeképpen rossz minőségű gyógyszerek kerülnek a piacra. Aki tud, az menekül valóban ebből az országból, ahogy ön is mondta.
Ez az a romhalmaz, amivel kellene valamit kezdeni, miniszterelnök úr, és erre várunk öntől valamilyen életszerű, megvalósítható stratégiát, aminek a nyomai viszont nem látszanak. Ez a romhalmaz az, miniszterelnök úr, amit ön két és fél év után fel tud mutatni, meg egy szabadlábon kószáló baltás gyilkost. (Moraj a kormánypártok soraiban.)
Az a kérdés, hogy van-e önnek olyan ajánlata az ország számára, ami meghaladja valóban azt a megszorítási politikát, amelyet ön a szocialisták szemére vet, de amelyet az ön kormánya éppolyan lelkesen folytat. Az elmúlt két és fél évben a közszolgáltatások területéről, a közigazgatás területéről, a tömegközlekedés területéről, a gyógyszerkasszából milliárdokat vontak ki. Önök lenyúlták több millió ember 13 év alatt felhalmozódott nyugdíj-megtakarításait, és ennek a segítségével sikerült egy statisztikai hibahatár környékén mozgó államadósság-csökkentést elérniük. Nem látom, hogy önök elszakadtak volna attól a megszorítási politikától, ami Magyarországon az elmúlt két évtizedben jellemző volt. Önök pontosan ugyanazokkal az eszközökkel, egy adókivetési hisztériával az elmúlt két és fél évben 30 különböző új adónemet vezettek be, emelték az áfát, és hosszan sorolhatnánk az új és új adónemeket. És olyan megszorítási politikával próbálták egyenesbe hozni a magyar gazdaságot, teljesen sikertelenül, ami logikus folytatása annak, ami korábban Magyarországon jellemző volt.
Az igazi kérdés az, hogy van-e ettől különböző javaslatuk. Két éve magyarázzuk a kormánynak minden költségvetési vita során, hogy mit kellene tenni. Vissza kell hozni a progresszív jövedelemadót, hogy ne a szegényekkel, az amúgy is peremre sodródottakkal fizettessék meg az önök gazdasági ámokfutásának az árát. Át kell alakítani az adórendszert, és ki kell vezetni a magyar gazdaságot teljesen megdermesztett, különböző bénító sarcokat. Meg kell adóztatni a spekulatív tőkemozgásokat; nem a sárgacsekk-befizetéseket, miniszterelnök úr, nem a banki átutalásokat, hanem a spekulatív tőkemozgásokat, nemcsak azért, hogy bevételre tegyen szert a kormány, hanem azért is, hogy ezeket vissza tudjuk szorítani, és ezt önök nem teszik meg. Ezt az ön által ostorozott európai uniós tagországok javasolják, a Tobin-adó bevezetését európai uniós léptékben. Ennek Magyarországon nyoma nincsen.
Véget kellene vetni annak az ezermilliárd forintos nagyságrendet elért korrupciós rendszernek, amely a közpénzek tömeges eltüntetése és magánzsebekbe vándoroltatása nyomán tapasztalható. Hosszan sorolhatnánk a Simicska-Nyerges-csapatnak a különböző közbeszerzési ügyleteit. Sorolhatnánk a földbérleti szerződések ügyeit. Ön kiemelten beszélt a földtörvény beterjesztéséről. Ha a földtörvény változtatása annyit fog hozni a rendszerbe, amennyi változtatást a földbérletek kiírása és kivitelezése hozott, akkor erre a magyar társadalomnak szüksége nincsen.
Az állandó rögtönzés helyett kiszámíthatóságot kellene hozni a gazdaságpolitikába, behozni végre a környezetszennyezéssel arányos adóterheket, és vissza kellene szerezni az ország nemzetközi megbecsülését, Magyarország hitelét a valódi politikai és gazdasági szövetségeseink felé. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezen kellene ma munkálkodni, miniszterelnök úr, nem pedig féldiktatúrákkal alkudozni némi befektetés reményében. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
(14.00)
