JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedi, várnék még egy rövid időt, amíg képviselőtársaim lehetővé teszik, hogy elmondjam napirend előtti felszólalásomat. Kérem majd az óra visszaállítását.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Általában a nyárra azt mondják, hogy politikai uborkaszezon, mindenki elmegy vakációzni, nem nagyon történik semmi. Ez a nyár az idén nem ilyen volt, ugyanis ez volt az a nyár, amikor kiderült, hogy Magyarország miniszterelnökének politikai és morális beszámíthatósága minimum kérdéses. (Hangok a kormányzó pártok padsoraiból, többek közt: Jaj!)
Amikor a nyaralási szezon előtt a miniszterelnök bejelentett egy olyan akciótervet, amiről öt percen belül nyilvánvalóan kiderült, hogy tökéletesen megalapozatlan és nincs rá fedezet, elkezdhettünk gyanakodni. Amikor a közgazdász-társadalom bénultan nézte, ahogy a miniszterelnök az államnak önmaga megadóztatásából próbált forrást teremteni a költségvetés egyensúlyba hozatalához, és mindeközben a miniszterelnök szeme se rebbent, már nemcsak gyanakodni, hanem aggódni is kellett. Majd amikor ezután a bírók öregségi nyugdíjkorhatárával kapcsolatos Ab-döntésre a miniszterelnök egyszerűen legyintett, akkor lehetett már sejteni, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi.
(14.50)
Amikor a miniszterelnök síkraszállt a tandíjjal szemben, miközben éppen vezette be azt a magyar oktatási rendszerbe, kezdhettünk erősen töprengeni, hogy pusztán arról van-e szó, hogy gátlástalanul mellébeszél, vagy esetleg már tényleg nem érti, hogy mi történik körülötte.
Orbán Viktor ezután elindult konzultálni mindenkivel, majd - reméljük, nem a konzultáció eredményeképpen - kijelentette, hogy honfitársaink félázsiai származékok, akik csak az erőből értenek, és akiknek nem fekszik ez a demokráciának nevezett rendszer. Ezen már nem sokan csodálkoztak az előzmények után, sőt számosan megjegyezték, hogy talán végre-valahára a miniszterelnök azt mondta, amit valójában gondol.
Ám a miniszterelnök rajongása Ázsia iránt nyilván akkor ért a csúcsra, amikor az azeri baltás gyilkost, Ramil Safarovot ki-, pontosabban eladta egy őt szeretettel váró kaukázusi diktátornak. Ezek után az, hogy a miniszterelnök be akarja vezetni a demokráciát teljesen értelmetlenül és feleslegesen és nyilvánvalóan alkotmányellenesen korlátozó előzetes regisztrációt, már senkit sem lep meg. Méltó zárása az uborkaszezonnak az IMF-tárgyalási feltételeknek az a bekamuzott listája, ami meglehetősen infantilis kis trükk, amivel a miniszterelnök megpróbálta átverni az országot, de, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önöket is.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Egy normális parlamenti demokráciában a parlamenti többség számoltatja el a kormányt - az önök felelőssége a miniszterelnök elszámoltatása. Azt viszont csak a vak nem látja, hogy ma Magyarországon a miniszterelnök számoltatja el önöket. És önök ezt hagyják. Önök nem mernek szembeszállni, önök félnek attól, hogy szembeálljanak ezzel az elszámoltatással. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs önökben kétség, hogy nem látják, nem akarják tudomásul venni, hogy ez a szabadságharcnak nevezett ámokfutás, ez a tündérmese megbukott, hogy a GDP csökken, hogy rosszabbul élünk, mint két éve; nem hiszem el, hogy a miniszterelnök demokráciában vállalhatatlan ügyekhez kényszeríti ki az önök szavazatait.
Fordulóponthoz értünk, kedves képviselőtársaim: az az erkölcsi mélység, ahová nyár végére a kormány eljutott, megállásra kell hogy késztesse, azt gondolom, önöket is. A miniszterelnök folyamatosan átveri az országot, és folyamatosan átveri önöket. A miniszterelnök nem olyan régen azt mondta: ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit csinálok. Képviselőtársaim, az, amit mond, az hazugság, amit csinál, az meg őrültség, ami lejtőre küldi az országot.
Talán akad önök között valaki, aki szégyenletesnek tartja az azeri baltás gyilkos kiadatását; talán a Ház többségében még többsége lehet azoknak, akik kikérik maguknak a miniszterelnök állítását, aki szerint csak az erő tud összefogást létrehozni az ilyen félázsiai népeknél, mint a magyarok. Tisztelt Képviselőtársaim! Önöknek szembe kell szállni ezzel az elszámoltatással, amivel a miniszterelnök kézben tartja önöket. A félelmet nem lehet máról holnapra legyőzni, tudom. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Magyarországon a félelmek rendszerei mélyen bennünk élnek, de, higgyék el, mámorító az ezen a félelmen való felülkerekedés. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök szerint mit érdemelnek önök, és mit érdemel ez az ország.
Köszönöm a szót. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)
