ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának meggyőződése szerint az ősz legfontosabb kihívása Magyarországon a munkahelyek védelme. Figyelmeztető jelek vannak ebből a szempontból számunkra Európában, hiszen az Európai Unió tagállamaiban az előző évek folyamatos, növekvő trendje a foglalkoztatottság tekintetében épp az elmúlt hónapokban megtört, és az Európai Unióban ma a foglalkoztatottság nem növekvő, hanem csökkenő tendenciát mutat.
A miniszterelnök úr nagyon helyesen fogalmazott akkor, amikor azt mondta, hogy Magyarországon ezzel szemben az elmúlt két év eseményei pont ellenkező irányba mutatnak: Magyarországon nemcsak nőtt a foglalkoztatottság, de épp az elmúlt napokban valóban elérte a válság előtti szintet. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy természetesen mindig fontos új munkahelyeket teremteni, de ügyelnünk kell arra, hogy a kedvezőtlen európai tendencia ne szivárogjon be Magyarországra. Éppen ezért van szükség arra, hogy a kormány megelőző lépéseket tegyen, és persze a munkahelyek teremtése mellett a munkahelyek megvédésére is nagy hangsúlyt fektessen, ezért a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja támogatja, hogy a kormány maradéktalanul hajtsa végre 2013. január 1-jétől a munkahelyvédelmi akciótervet és az abban foglalt intézkedéseket.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportját is erősen foglalkoztatja, hogy Magyarországnak milyen IMF-megállapodásra van szüksége, és egyetértünk a miniszterelnök úrral, nagyon jól tudjuk, hiszen láttunk már példát arra, hogy milyen az, amelyikre nincsen. Én nem tehetem meg a Házszabály szerint, de szeretném arra kérni a tisztelt miniszterelnök urat, hogy Mesterházy Attilától kérdezze meg, hogyan is van az, hogy ha azok a bizonyos feltételek nem elfogadhatók, akkor mi is történt 2008-2009-ben. Kérdezze meg, miniszterelnök úr, Mesterházy Attila, Tóbiás József vagy éppen Józsa István képviselő urakat, hogy miért is szavazták meg 2009-ben a nyugdíjak jelentős csökkentését. Azért, mert Mesterházy Attila és társai azt gondolták, hogy túl magas a magyar nyugdíjasok nyugdíja? Ezt gondolták 2009-ben? Vagy azért szavazták meg, mert azt Bajnai Gordon szépen kérte? Vagy netán azért szavazták meg, tisztelt MSZP-s képviselőtársaim, mert az IMF ezt követelte? (Zaj az MSZP soraiban.)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt a megállapodást ismerjük, pontosabban a megállapodás következményeit ismerjük, hiszen a megállapodás következményeit illetően a parlament 2009-ben törvényeket alkotott, amit MSZP-s képviselőtársaim kivétel nélkül megszavaztak. Ebben volt benne a nyugdíjak csökkentése, ebben volt benne a bérek csökkentése, minden magyar tanár, minden magyar közalkalmazott, köztisztviselő, kórházakban dolgozó orvos vagy éppen ápolónő fájdalmasan vehette észre, hogy elveszítették a 13. havi bért, jelentősen csökkent a fizetésük. (Zaj az MSZP soraiban.)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szerepelhetett ebben a programban az általános értékalapú ingatlanadó is, hiszen különben miért szavazták ezt meg, tisztelt MSZP-s képviselőtársaim, és ma az csak azért nincsen, mert végrehajtani már nem sikerült, ellentétben az előzőekben említett intézkedésekkel. (Lukács Zoltán: Beszélj a polgármestereiddel!)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországnak ma nem a 2008-as IMF-megállapodásra van szüksége. Persze, hogy mit gondolnak erről mások, ezt sokféle értelemben nem tudhattuk meg az elmúlt hetekben, hónapokban, illetve tudhattuk az MSZP részéről, hiszen ők már kötöttek egy IMF-megállapodást, és látjuk, hogy annak mi volt a következménye, de engem is meglepetésként ért, hogy ma ehhez a sorhoz teljes erővel zárkózott fel az LMP frakciója is.
(14.20)
Úgy tűnik, hogy itt a parlamentben van két IMF-párt: az egyik az MSZP, a másik pedig az LMP. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Mindkettőjüknek szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy nem mindegy, hogy ez az ország milyen IMF-megállapodást köt. Ha most visszanézünk arra az ominózus 2008-as megállapodásra, akkor láthatjuk azt, hogy annak nagyon súlyos következményei voltak. Hiszen milyenek voltak az eredményei? Egyetértünk vele, miniszterelnök úr, vizsgálja meg a kormány, elérte-e az a megállapodás a célját, volt-e abból gazdasági növekedés. (Lukács Zoltán: De még ezen a héten vizsgálja meg!) Mi úgy emlékszünk, hogy nem, hiszen 2009-ben volt Magyarországon a legnagyobb mértékű visszaesés, közel 7 százalékkal csökkent a gazdasági teljesítmény. Lettek-e abból új munkahelyek? Mi úgy emlékszünk, hogy nem, hiszen 2010-re kétszeresére nőtt Magyarországon a 2002-es szinthez képest a munkanélküliség. És lett-e abból stabil költségvetés 2010-re? Én úgy emlékszem, hogy nem, mert 2010-ben a mostani kormánynak hihetetlen erőfeszítéseket kellett tenni annak érdekében, hogy a költségvetés hiányát, amit önök megígértek Brüsszelnek, a Brüsszel számára megígért szinten egyébként tartani tudja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen IMF-megállapodás születik. Lehet, hogy az IMF-pártok számára mindegy, de Magyarország polgárai számára nem. Azt gondolom, vannak ennek a két évnek nagyon fontos eredményei, amelyeket - nézzünk szembe a ténnyel - az a nemzetközi szervezet, amiről önök beszélnek, nagyon sokszor nem támogatott. Például itt van a gyerekek után járó adókedvezmény. Közel egymillió magyar család veszi igénybe a gyerekek után járó adókedvezményt különböző mértékben. A célzott szociális juttatások felülvizsgálatának a keretében ez is veszélybe kerülhet, és nem hiszem, hogy ezt a magyar családok szeretnék, és nem hiszem, hogy erre Magyarországnak szüksége van.
Ugyanúgy beszéljünk arról is, hogy 250 ezer magyar család kapott segítséget a kormánytól és a parlamenttől, hogy ki tudjon lépni az adósságcsapdából. Ezt a bankok fizették meg jelentős részben. Amikor egyébként korszerű bankmentő rezsimről olvasunk különféle papírokban, akkor az ember elgondolkodik: önök tényleg támogatnának olyan IMF-megállapodást, amely ír mintára azt mondja, hogy egyébként az emberek megszorításokból, adókból fizessék vissza azt, amit a bankok elveszítettek? Mi nem szeretnénk ilyen IMF-megállapodást, és azt gondolom, hogy az a 250 ezer magyar család sem szeretne ilyet.
Ennek a vitának érdemi és tartalmi kérdésekről kell szólnia akkor, amikor IMF-megállapodást szeretnénk kötni. Arra kérjük a miniszterelnök urat és a kormányt, hogy ahogy eddig is tette, ezután is határozottan álljon ki a magyar emberek, a magyar családok (Lukács Zoltán: Főként az V. kerületiek érdekében.), a magyar cégek érdekei mellett, mert minket azért küldtek annak idején kétharmados felhatalmazással ide, a magyar parlamentbe, mert a választók tudták, kell egy olyan politikai erő, amely a legkeményebb nemzetközi viharok közepette is, a legerőteljesebb nemzetközi érdekekkel szemben is ki tud állni az ő érdekeik mellett, mert az ő érdekeik nem egyeznek sokszor sem Brüsszel érdekeivel, sem az IMF érdekeivel, sem a nagy cégek érdekeivel, sem a bankok érdekeivel. Mi eddig így cselekedtünk, és arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy a kormány ezek után is így cselekedjen. (Lukács Zoltán: Mi is azt kérjük.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy a hátralévő néhány másodpercben egy dolgot még felvessek. Némi megdöbbenéssel hallottam azt, amit Jávor Benedek frakcióvezető úr mondott arról, hogy 2010-ben ért véget Magyarországon a demokrácia. Én eddig azt hittem, hogy azt, ami 2006. október 23-án történt, az LMP képviselői nem fogadják el, azt a brutális erőszakot, ami akkor lezajlott, nem fogadják el (Moraj az ellenzéki pártok soraiból.), és hogy Schiffer András nem véletlenül védte akkor a brutálisan megvert embereket. Akkor miért fogalmaz így, frakcióvezető úr? Mi történt? Gyurcsány Ferenc éhségsztrájkja megzavarta önöket? (Moraj az ellenzéki pártok soraiból.) Én nagyon szeretném, ha azt, ami 2006. október 23-án történt, legalább mi, akik nem az MSZP soraiban ülünk, soha nem fogadnánk el a demokrácia részeként. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!)
Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
