DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Némi malíciával meg zavarban hallgattam ezeket a polémiákat, amiket itt produkált főleg az MSZP két jelen lévő képviselője. Józsa képviselőtársam ahhoz képest, hogy egyetlenegy kapcsolódó módosító indítványt tett az MSZP-frakció, itt óriási rutinnal használja ki a kétperceseket arra, hogy konzultáljon itt az államtitkár úrral, aki, úgy látszik, vevő ezekre a provokációkra.
Végül is nem haszontalanok ezek a polémiák, csak épp kilógnak a műfajból. Én úgy készültem, hogy itt a költségvetés részletes vitájáról van szó, és jellemzően arról beszélünk, amit módosító, kapcsolódó módosító indítványként tettünk. Ehhez képest ilyen Hyde Park-szerű hangulat uralkodik itt el: mindenki arról beszél, amiről akar, annak apropóján, hogy költségvetési vita van.
Én tehát, elnök úr, szeretnék azoknál a konkrétumoknál maradni, ami a Házszabály szerint a mai napirendi pont követelménye, de tessék megengedni, hogy előtte egy olyan megjegyzést tegyek, ami a szakmához kötődik, illetve a költségvetéshez kötődik.
Augusztus 31-én a kormány határidőre benyújtotta a 2011. évi zárszámadási törvényjavaslatot, és ahhoz képest mi, mivel még nem foglalkoztunk vele, most már a 2013-as költségvetésről fogunk itt végül is utolsó vitát folytatni. Nos, én ezt azért hozom föl, mert azt hiszem, ez példa nélküli az elmúlt 22 esztendőben, hogy egy korábbi évről szóló zárszámadási törvényjavaslatot el nem fogadva dönt a parlament a következő évi költségvetésről.
Én most sem értem azt, hogy miért kellett ezt a költségvetést most tárgyalni. Azt, hogy miért hozták előre a sarokszámok elfogadását, többé-kevésbé megmagyarázta az élet, nem azzal, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy ez a normális. Ez éppen hogy nem normális, hanem az IMF-tárgyalások miatt, az akkor éppen felszálló ágon lévő IMF-tárgyalások miatt szükség volt a sarokszámok megismertetésére. Nem tudom, hogy mi sürgeti ezt a mostani végleges formába öntést. Megszűnik a folytonosság, tehát nem ismerjük a bázist. Ez a 2013-as költségvetés szakmailag lóg a levegőben, egyetlen számsor van, se az előtte levő év tényszáma, se a 2012-es tervszám vagy várható szám nem ismert. Ezeket szerettem volna előrebocsátani.
Az én javaslataim egyébként olyan természetűek, hogy én nem többletpénzt kérek, hanem inkább arra szeretnék rámutatni, hogy milyen tartalékok vannak, horribile dictu, pazarló szándékok húzódnak meg a kormány költségvetési javaslatában.
Mindezt azok ismeretében mondom majd el, hogy a sarokszámokat jóváhagyta a tisztelt kormánytöbbség, tehát a fejezeti számok most már kőbe vésettnek mondhatók, azokon belül kell elmozgatni lehetőség szerint ezeket a megtakarításokat, amelyekre igyekszem rámutatni.
Tehát kiadáscsökkentő természetűek az én javaslataim, és azzal a mottóval fogalmaztam meg ezeket, amit a költségvetési törvényjavaslat általános indokolása mond. Idézem: “a hiánycél elérését egyrészt a közszféra működési kiadásainál érvényesített költségvetési takarékosság garantálhatja”. Tehát költségvetési takarékosságról beszél a tisztelt pénzügyi kormányzat, és az én meglátásom szerint rendkívül hevenyészett és rendkívül nagyvonalú, helyenként pazarló tervszámokat illesztett bele ebbe a költségvetési törvényjavaslatba.
Ezek után akkor megyek sorba. Elnök úr, majd azt fogom javasolni, ha megengedi, hogy az összes időt ne beszéljem itt le, mert az talán perverzió lenne a részemről, tehát majd megállok, és újra szót kérek, hogy Józsa képviselő úr majd tehessen föl kérdéseket nekem is esetleg, ha kedve szottyan rá.
Tehát az Országgyűlés fejezettel kezdem. Itt szerepel az egyik szent tehene a tisztelt Fidesz-KDNP-kormánynak, ez a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, ez a médiahatóság, aminek a közszolgálati hozzájárulása egy elég tetemes összeg, 62 milliárd forint. Kerekített számot mondtam. Ez még rendben is lenne, azonban az indokolásban ennek a számnak az indokolását úgy adja meg a médiahatóság vezetője és az államháztartásért felelős miniszter együttesen, mert hiszen aláírta Matolcsy úr ezt az indokolást, ami döbbenetes számokat tartalmaz; azzal indokolja a médiahatóság az igen jelentősnek mondható, több mint 6 milliárd forintos költségvetési támogatás iránti többletigényét, hogy a hozzájárulás mértéke a 2012. évi összeg fogyasztóiár-indexszel történő korrigálásával került megállapításra. Most tekintsünk el ettől a szép germanizmustól.
Tehát azt mondja, hogy az ez évi fogyasztóiár-indexszel megemelték a jövő évi támogatási igényüket. Ez a kormánynak a költségvetési törvényjavaslat mellékletében megadott makroszámaihoz viszonyítva 4,2 százalékos, legyen 5 százalék a várható infláció, ezzel szemben 10 százalékkal tervezték meg ezt a kiadást.
Hát én nem tudom, hogy ilyen nyíltan hülyének nézni az országgyűlési képviselőket azért ritkaság, még az elmúlt két-három esztendő tapasztalatai birtokában is. Kérem szépen, 10 százalékkal akarják növelni a kiadási összeget, miközben azt mondják, hogy az infláció mértékével számoltak. Ezt egyszerűen nem értem. Ilyen számot hogy lehet aláírni a pénzügyi kormányzatnak, ezt nem tudom elhinni szinte.
A másik példa egy másik szent tehén, ez a Miniszterelnökség fejezet, amely óriási összegekkel kívánja növelni a propagandakiadásait, pedig még a kampány messze van, bár 2013 vége felé már nyilván ezekre a pénzekre szükség lesz. A kormányfői protokollt ugyan nem emeli, nem tervezi emelni az ez évihez képest, mert 500 millió forintra emelte ebben az esztendőben, de nemzeti kommunikációs kiadásokat, konzultációs kiadásokat igen nagy mértékben irányoz elő. Itt ez a nemzeti konzultáció, ami a miniszterelnök úrnak az egyik liebling tevékenysége, ennek darabja olyan 1 milliárd forintba kerül körülbelül vagy 900 millióba, most ezen ne vitatkozzunk.
(21.40)
De kérem szépen, nézzük meg ennek a gazdasági hasznát, a hozadékát, ha egyáltalán ilyen van, de szerintem nincsen, nulla. Kiküldenek 8 millió borítékot, és visszakapnak belőle - a hivatalos számot mondom, amit a kormányzati illetékes hölgy nyilatkozott - 700 ezret, ennyit küldtek vissza. Hát még a 10 százalékát sem küldik vissza. A Fidesz-KDNP sztenderd szimpátiatámogatóinak vagy a szavazóinak, a törzsszavazóinak az összege másfél millió forintra tehető (sic!), még azok sem küldték vissza. Én nem találkoztam olyan magyar emberrel, aki ezt visszaküldte volna. (Obreczán Ferenc jelentkezik.) Hát ez egy nyílt pazarlás a közpénzekkel, ráadásul ezek a mondvacsinált kérdések, amelyeken látszik, hogy szegény Hofi Géza - ha élne - elmondhatná újra, hogy vagy sokan találták ki, vagy egyvalaki nagy nehezen ezeket a kérdéseket. Tehát elképesztően blőd kérdések vannak benne, és azt nem is lehet tudni, hogy aki visszaküldte, mit mondott. Ez teljesen államtitoknak minősíthető, vagy nem tudom, minek mondható információ.
Ezek megint olyan pazarló kiadások, ez az összkormányzati protokoll, aztán van itt még olyan, hogy összkormányzati kommunikáció, és nem sorolom végig. Ezek döbbenetes kiadások, tisztelt képviselőtársaim. Olyan helyzetben, amilyen helyzetben a magyar büdzsé, a magyar költségvetés van, ilyen provokatív módon és ilyen álszent módon növelni a Miniszterelnökség kiadásait, aminek élen kellene járnia a megtakarításokban, példamutatóan kellene gazdálkodnia mások számára, hogy hogyan kell a közpénzekkel bánni, ilyen kiadásokat terveztek önök.
Most abbahagyom, elnök úr, és majd szót kérek ismét. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
