L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szakmai Szervezeti Vezetők! “A művelődést minden egyes nemzedéknek verejtékes munkával kell újra és újra kiküzdenie, s a nemzetnek is folyvást dolgoznia kell, hogy a maga művelődési szintjét fenntarthassa. Ha azt vizsgálom, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel a nemzetek művelődésüket megtarthatják és továbbfejleszthetik, akkor én erre főleg két nagy eszközt látok. Az első a népműveltségnek, a tömegműveltségnek a fejlesztése, a második magának a tudományosságnak az ápolása. Demokratikus korunkban elsősorban természetesen arra kell törekedni, hogy minél értékesebb műveltséget vigyünk bele a magyar nemzet legszélesebb rétegeibe. De emellett kell, hogy legyen tudománypolitikánk is.”
E szavakat Klebelsberg Kuno kultuszminiszter mondta el az Országos Magyar Gyűjteményegyetemről, a nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről szóló törvényjavaslat benyújtásakor 1922. augusztus 17-én a nemzetgyűlésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Klebelsberg Kuno szerint a tudománypolitika számára a Magyar Tudományos Akadémia és az egyetemek mellett a közgyűjtemények is fontosak. Ezt a mostani kormány is így gondolja, ezért nyújtotta be a tisztelt Ház elé a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló javaslatot. Olyan horderejű változásokat tervez a kormányzat, amire évtizedek óta nem volt példa, elsősorban a fenntartói szerkezet átalakítása vált szükségessé. Hogyan is nézett ki ez a szerkezet, milyen modellek ismertek szerte a világban?
A múzeumfenntartásnak három modellje ismert. Az Egyesült Államokban a múzeumügyet a XVIII-XIX. század fordulójától napjainkig alapvetően magánfelek, alapítványok ügyének tekintik, a muzeális intézményeket az állam soha nem kívánta tulajdonába venni s állami forrásokból közvetlenül támogatni sem.
Ezzel ellenkező szemlélet érvényesült az 1920-30-as évektől a Szovjetunióban, majd a létrejövő szocialista országokban az állam ezt a területet is központosította, az intézményeket tulajdonába vette, fenntartotta, finanszírozta. Kontinensünk legtöbb országa a múzeumügyet nem magánügynek, de nem is kizárólagosan államinak, hanem közügynek tekinti; az egyes intézmények tulajdonosa, fenntartója az állam, másoké a helyhatóság, de lehet az egyház, egy egyesület, magánszemély is vagy az önkormányzatok. A finanszírozásban így több forrás létezik, ezek együttesen adják ki az intézmények működéséhez szükséges bevételeket.
(12.50)
Hazánkban, az 1949-63-ig tartó időszakot leszámítva, a múzeumügyet közügynek tekintették. A tulajdonviszonyok már a XIX. század óta vegyesek voltak. A Magyar Nemzeti Múzeumot például az állam tartotta fenn, de a gyűjtemények többségét az 1860-70-es évektől létrejövő társadalmi egyletek, múzeumegyesületek vagy magánszemélyek hozták létre. A XX. század elején ezek egy része helyhatósági, városi tulajdonba került, illetve maguk a törvényhatóságok is hoztak létre múzeumot. Ezt az állapotot jogilag az 1949/13. számú törvényerejű rendelet szüntette meg. Gyakorlatilag minden múzeum állami kézbe került, és a központi költségvetésből tartották fenn őket. Hallgatólagosan ugyan megmaradt egy-két egyházi vagy magángyűjtemény, ám ezek múzeumi besorolást nem kaphattak.
Az 1963/9. számú törvényerejű rendelet újabb komoly változást hozott: megszüntette a tulajdonlás és fenntartás állami monopóliumát. Létrejöttek a tanácsi irányítású megyei múzeumi szervezetek. A szocialista diktatúra összeomlását követően a nagy, központi állami tulajdonú intézmények mellé ismét létrejöttek a megyei és városi, önkormányzati, magán, egyházi és egyéb más múzeumok, amelyek finanszírozása is többcsatornássá vált; központi vagy önkormányzati költségvetés, pályázatok, saját fenntartói források és bevételek révén finanszírozták, finanszírozzuk ezeket az intézményeket.
Az önök előtt fekvő törvényjavaslat éppen annak a törvénynek a megváltoztatását tűzte ki célul, amely törvény a rendszerváltozás utáni időszakban kialakult szerkezetet próbálta valamilyen módon leképezni. A múzeumi intézményrendszer jelentős része a diktatúra összeomlását követő időszakban is a 19 megyei szervezetnél maradt, ezek fenntartása viszont egyre nagyobb terhet jelentett az önkormányzatoknak.
Ennek két fontos oka volt. Egyrészt a megyék saját bevételei jelentősen csökkentek, mivel a szocialista kormányzat az illetékbeszedési jogot elvette a többségében fideszes vezetésű önkormányzatoktól a 2006-os választásokat követően. A másik ok pedig az, hogy 2009-ben megszüntették az önkormányzatok kulturális normatíváját, a szakmai szervezetek erőteljes tiltakozása ellenére, így jelentős mértékben csökkent a kulturális feladatok központi finanszírozása. Ezért 2011-ben a konzervatív többségű parlament a megyék konszolidációjáról döntött, s így a megyei kulturális intézmények gyűjteményestül-ingatlanostul állami tulajdonba kerültek.
A most előttünk fekvő törvényjavaslatban megfogalmazott változtatás lényege az, hogy a megyei múzeumok, megyei gyűjtőkörű feladataik változatlanul hagyása mellett, átkerülnek a megyeszékhely városok önkormányzatainak fenntartásába, míg a megyei szervezetekhez tartozó, más városokban működő intézményeket az adott település önkormányzata veszi át. Az állam megőrzi e jelentős műtárgyállomány tulajdonjogát, és ezért nem vonul ki a finanszírozásból sem, ugyanakkor hangsúlyosan jelenhet meg az intézményeknek helyt adó városok érdeke, erősíthetik saját törekvéseik megvalósítását kulturális vonzerejük növelésében.
Áttérve a könyvtári terület történeti helyzetére, engedjék meg, hogy kiemeljem azt, hogy a megyei könyvtárakat a 2042-13/1952. minisztertanácsi határozat hozta létre, bár már a XIX. században felvetődött a megyei, a városok közigazgatási határain, a helyben lakó polgárok ellátásán túllépő könyvtárak eszméje. Eleinte a nemzeti tudomány és kultúra művelése és színvonalának emelése volt a cél, a későbbiekben a polgárok és gyermekeik műveltségének, azaz a közműveltség növelésének a szándéka is közrejátszott.
Az 1820-as évekből kiemelhetjük a Georgikont alapító Festetics György fiának, Lászlónak a négy vármegyét, Somogy, Sopron, Vas és Zala vármegyét felölelő könyvtár-alapítási kísérletét. A XIX. század végén, az 1890-es évek végén a megyei könyvtári gondolat összekapcsolódott a múzeumok fejlesztésével és fenntartásával. A 20-as években a népkönyvtárak ügyében a kulturális kormányzat azt az álláspontot képviselte, hogy az állam feladata pusztán az alapítás, a fejlesztés, fenntartás és működtetés már a helyi hatóságok feladata, a helyi fenntartók feladata, s adóból, rendezvények bevételeiből kell hogy fedezzék a kiadásaikat.
1952-ben a könyvtárak fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat folyományaként létrejött valamennyi megyei könyvtár. A megyei könyvtárak fenntartása a megyei tanácsok feladata lett, ezzel kiemelték ezen intézményeket a települési fenntartású könyvtárak köréből. A megyeszékhelyeken a megyei és városi könyvtárak fenntartása az idők folyamán különböző formákat öltött, kezdetben párhuzamosan egymás mellett működött az önálló megyei könyvtár és az önálló városi könyvtár, amelynek adott esetben központi könyvtára és városi fiókhálózata is volt, a megye, illetve a város közös fenntartásában.
A ’70-es évektől a 80-as évek közepéig tartó időszakot egyfajta racionalizálás jellemezte. Egyes városokban, például Egerben, Kaposvárott, Nyíregyházán és Salgótarjánban megegyezés született összevont megyei-városi könyvtár létrehozásáról, amelynek fenntartója a megye volt. Ez más formában megvalósult egyéb településeken is. Volt olyan eset, ahol a város vállalta a könyvtár fenntartását.
Az elmúlt években egy új, szokatlan, de támogatható szerkezet is született. Pécsett az újonnan épült Tudásközpont keretében az egyetemi könyvtár a korábban összevont megyei-városi könyvtárral közös önkormányzati és felsőoktatási fenntartásba került. Ennek a lehetőségét, hogy ezt más városokban is megoldjuk, az önök előtt fekvő jogszabálytervezet is megteremti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az új törvénytervezet szerint a megyeszékhely megyei jogú város átveszi a megyei hatókörű könyvtárat 2013. január 1-jével. Ahol a megyeszékhelyen külön városi könyvtárat fenntartott a megyei jogú város önkormányzata, ott azokat be kell olvasztani a megyei hatókörű könyvtárakba. Ilyen várható Miskolc, Székesfehérvár, Győr, Debrecen, Szolnok, Tatabánya, Veszprém és Zalaegerszeg esetében. Tizenhat megyében a törvénytervezet szerinti átadás a megyeszékhely megyei jogú városokat érinti; Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyében kell megtörténnie az átadásnak.
Csongrád, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében jelenleg is a város az egyedüli könyvtár fenntartója. Itt csak a finanszírozásban lesz alapvető változás. Az ingatlanok a könyvtárak esetében is állami tulajdonban maradnak. A könyvtári állományt és az ingóságokat a városok kapják meg, megfelelő megkötésekkel, a védett állomány köztulajdonban való tartásának garantálása mellett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden pár szót a közművelődésről, a közművelődést érintő legsúlyosabb vagy legfontosabb változásokról is szót ejtsek. Erről is beszélnünk kell. A megyei múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények további fenntartásáról, valamint a települési önkormányzatok kötelező kulturális feladatairól szóló 1311/2012. kormányhatározat rendelkezik arról, hogy 2012. január 1-jén állami tulajdonba és fenntartásba kerültek a megyei közművelődési intézmények, a közművelődési feladatokat ellátó alapítványok, közalapítványok és gazdasági társaságok. Az állam feladatait 2013. január 1-jét követően az emberi erőforrások minisztere kell hogy ellássa. Ez nem pont így valósult meg, hiszen a megyei intézményfenntartó központok látták el ezeket a feladatokat, és január 1-jétől ezek a feladatok is hozzánk fognak kerülni, egy központi állami szervhez.
Ennek megfelelően 2013-ban a feladatellátás a kultúráért felelős miniszter irányítása alá tartozó központi költségvetési szervhez, a jelenleg még Magyar Művelődési Intézethez és Képzőművészeti Lektorátushoz fog tartozni. Ezt az intézetet októbertől átszervezzük. Az átszervezést két hónapja előkészítettük, és új feladatok ellátására alkalmassá tesszük. Az oda nem illő feladatokat elvesszük, és egy új, jelentős háttérintézményt fogunk létrehozni.
A megyei szintű közművelődési feladatellátás helyére lépő területi szintű közművelődési feladatellátás újraszervezését, koordinálását ez az átszervezett intézet fogja a jövőben végezni.
(13.00)
A felálló új rendszerben minden megyében a megyeszékhelyen a háttérintézményünk alkalmazottjai - terveink szerint városonként, azaz megyeszékhelyenként négy fő - fogják biztosítani a megyei szintű közművelődési módszertani feladatellátást, különös tekintettel a szakfelügyeletre, a továbbképzésekre, a felmenő rendszerű minősítő versenyekre. A szolgáltató szervezetek közül öt megyében önálló intézményként, három megyében nonprofit gazdasági társaságként, a többiben integráltan - öt megyében könyvtárhoz csatoltan, két megyében muzeális intézmény részeként, további öt megyében pedig pedagógiai intézettel összevontan - van jelen a közművelődési szakterület. Ezt a területet egységesíteni fogjuk, és - ahogy mondtam - terveink szerint minden megyeszékhelyen négy munkatárssal fogjuk ellátni a legfontosabb feladatokat. A szolgáltató szervezeteket tekintve a közművelődési terület vonatkozásában a jelenleg nem egységes rendszerben nem mindenütt a teljes intézmény átvételéről van szó, hanem adott esetben intézményegységekről, hiszen ahol, mondjuk, egy megyei muzeális intézmény részeként végzik a megyei szintű közművelődési módszertani feladatellátást, ott ezt kivesszük a múzeumból, a múzeum megy a városhoz, a feladatellátást végző kollégák pedig a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus utódszervezetéhez, amely, mint említettem, októberben fel fog állni.
Ugyanilyen fontos számunkra, hogy a kistelepüléseken is megfelelő módon lássuk el a törvényben rögzített közművelődési feladatokat. A legkisebb települések számára is lehetőséget teremtünk arra, hogy a közművelődési feladatokat a könyvtárral, a múzeumi egységekkel, a tájházakkal, az irodalmi emlékhelyekkel, az esetleges faluházakkal közös, integrált intézményben lássák el. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat szerint ezt 10 ezer fő lakosságszámig tartjuk elfogadhatónak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindehhez, amiről beszéltem, megfelelő finanszírozási modellt is ki kell alakítani. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat az új modellnek csak az egyik pillére. Önmagában egy új fenntartói szerkezet még nem garancia arra, hogy valóban megfelelően fog működni ez az intézményrendszer. Ehhez a költségvetési törvényben megfelelően alátámasztott szerkezetet kellett kialakítanunk, amelyre - engedjenek meg ennyi dicséretet vagy öndicséretet - példa az elmúlt húsz évben nem volt. Azok után, hogy a korábbi kormányok idején, például a szocialisták idején összevonták a normatívákat, megszüntették az önálló kulturális normatívát, mi most egy olyan finanszírozási szerkezetet állítunk fel, amely - ennek a költségvetési törvényben való továbbvitele esetén - évtizedekre egy biztos, kiszámítható működést tud garantálni majd az intézményeknek, és a későbbi szakpolitikai küzdelmeknek már csak arról kell szólniuk, hogy mennyi legyen ennek a területnek a költségvetési főösszege.
Engedjék meg, hogy ismertessem ennek a szerkezetnek a lényegi elemeit. Azért is fontos ezt kiemelnünk, mert ellenfeleink, az ellenzék folyamatosan arról beszél, hogy milyen szerény a kulturális terület költségvetése. Ez még akkor sem igaz, ha csak a kulturális államtitkárságra tekintünk, hiszen 12 százalékos költségvetési növekedést tudunk elkönyvelni 2012-ről 2013-ra az államtitkárságunk költségvetésében. De egy jelentős új tétel fog megjelenni a Belügyminisztérium költségvetésében is a települési önkormányzatok kulturális feladatainak támogatása címén, ahol a könyvtári, közművelődési és múzeumi feladatok támogatására 2013-ban - a költségvetési törvény megszavazása esetén - 17,6 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez az összeg természetesen tovább növelhető, de küzdenünk kell azért, hogy több pénzből tudjon gazdálkodni a terület, és az a költségvetési módosító indítvány, amely már a Ház előtt fekszik, garantálja azt, hogy megfelelő módon is lesz elosztva ez a 17,6 milliárd forint támogatás. Ebből 2,4 milliárd forintot a megyei székhelyvárosok és Szentendre - hiszen Szentendrén van a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága - város önkormányzatának támogatására fordítunk, a megyei hatókörű múzeumok fenntartása érdekében. A 2,4 milliárd forintot önálló sorokra bontjuk, s mind a 19 központi múzeumi egység tudja, hogy mennyi pénzből fog tudni gazdálkodni. 2,8 milliárd forintot fogunk fordítani a 19 város esetében a megyei hatókörű és városi könyvtárak fenntartására, szintén minden egyes intézményt önálló soron alábontva.
A kistelepülési könyvtári és közművelődési támogatás a megyei könyvtárral kötött külön megállapodás keretében 1,7 milliárd forint lesz. Ezzel ki tudjuk váltani a korábbi kistérségi normatívát, sőt további feladatok ellátásához szükséges forrást is tudunk a megyei hatókörű könyvtári intézményrendszeren keresztül a kistelepülési könyvtárak számára biztosítani. A települési önkormányzatok - kivéve ezek alól a megyeszékhelyeket, Szentendrét és a fővárost - könyvtári és közművelődési feladatainak az ellátására 7,5 milliárd forintot fogunk fordítani normatív alapon, tehát visszahozzuk a normatívát, de ez a normatíva nem valamennyi kulturális területet fogja támogatni, csak és kizárólag a könyvtári és közművelődési feladatokat. Viszont a megyeszékhelyek is fognak normatív támogatást kapni, de ők csak a közművelődési feladatok támogatására, hiszen ők önálló soron fogják megkapni a múzeumi és könyvtári támogatásokat. 710 millió forintot szándékozunk erre a célra fordítani.
Önálló soron fog megjelenni a költségvetésben - amennyiben megszavazzák a költségvetési törvénynek ezt a módosító indítványát - a települési önkormányzatok múzeumi érdekeltségnövelő támogatása. A megyeszékhelyek ebben természetesen nincsenek benne, amelyek átveszik a nagy múzeumi egységeket. Ez 1 milliárd forintos támogatás. Ha ezt összeadják a 2,4 milliárd forinttal, akkor az már 3,4 milliárd forint, és ehhez fog még jönni egy 700 millió forintos múzeumi támogatás, így összesen 4,1 milliárd forint fog kijönni. Ezt kell szembeállítani az idei 2,6 milliárd forintos főösszeggel, ennyit fordítanak ugyanis a megyei intézményfenntartó központok a 218 múzeumi egységből álló megyei múzeumi intézményrendszerre.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A fővárost is támogatni kívánjuk. A Fővárosi Önkormányzat múzeumi, könyvtári és közművelődési feladatainak a támogatására 677 millió 800 ezer forintot kívánunk adni. Ez a Budapesti Történeti Múzeum, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a főváros bizonyos közművelődési feladatainak a finanszírozását szolgálja. A kerületek normatív alapon a kerületi közművelődési feladatok ellátására fognak kapni összesen 677 millió 700 ezer forintot.
Mindezeken túl képviselőtársaim láthatták már a költségvetési törvényben, hiszen a fő számokat megszavaztuk, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának a költségvetési fejezetében a megyei intézményfenntartó szervek által átvett intézményeknél előirányzatként 107 milliárd forintot találhatnak. Ebből a 107 milliárd forintból három fontos célra kívánunk forrást biztosítani; múzeumi célokra 700 millió forintot. Ez az, amire az előbb már utaltam. Erre azért van szükség, mert a 218 volt megyei múzeumi intézményegységből nem fogunk mindent átadni a településeknek. Néhány olyan múzeumot, amely speciális gyűjtőkörű vagy az átvevő település méretét és pénzügyi mozgásterét messze meghaladó költségvetési igényű, valamelyik központi állami múzeumi egységhez fogjuk kapcsolni. Mondok néhány példát képviselőtársaimnak. Ilyen a nagycenki Széchenyi István-emlékkiállítás, a gyöngyösi Mátra Múzeum, a pákozdi csata emlékkiállítása, a sátoraljaújhelyi Magyar Nyelv Múzeuma vagy az esztergomi Vármúzeum. Ezek finanszírozására fogunk 700 millió forintot adni a központi múzeumegységeinknek, amelyek filiáléiként fognak ezek működni.
Közművelődési célokra 1 milliárd 100 millió forintot szeretnénk fordítani, amennyiben megszavazzák a költségvetési törvény tervezetét. Ez az 1 milliárd 100 millió forint fog rendelkezésre állni arra a célra, amit az előbb említettem, hogy húsz év küszködés után végre megszervezzük a tényleges megyei feladatellátást megyeszékhelyenként legalább négy fővel, illetve a hozzánk átkerülő intézmények, kft.-k és más szervezetek működtetését is ebből kívánjuk finanszírozni mindaddig, amíg a rendszert teljes egészében ki nem tisztítjuk és nem áll fel az egységes megyei közművelődési szakmai tanácsadó és szolgáltató feladatokat ellátó rendszer a Magyar Művelődési Intézet utódszervezetében.
Valamint 2,2 milliárd forintot fogunk levéltári célokra fordítani, hiszen ne felejtsék el képviselőtársaim, hogy már korábban, a tavaszi ülésszak során megszavazott levéltári törvényben rendeztük a volt megyei levéltárak sorsát. Október 1-jével feláll a Magyar Nemzeti Levéltár. A Magyar Nemzeti Levéltár integrálja magába a jelenlegi Magyar Országos Levéltárat és a 19 megyei levéltárat.
(13.10)
Ezek egy nagy egységben, új szervezeti struktúrában fognak működni, és ehhez 2,2 milliárd forintos költségvetési támogatást kívánunk adni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy zárásul még két problémáról beszéljek. Miközben tisztában vagyunk azzal, hogy Klebelsberg Kunónak igaza volt 1922-ben, hogy egy múzeum tevékenységének a megítélésekor nem lehet egyedüli szempontként figyelembe venni a látogatószámot, engedjék meg, hogy idézzem is, hogy mit mondott Klebelsberg Kuno itt a parlamenti vita során: “A laikus ember, aki gyakran látja, hogy milyen gyér közgyűjteményeink látogatása, különösen a múzeumokkal szemben, felvetheti a kérdést, vajon megvan-e a múzeumügynek, a közgyűjteményügynek az a belső értéke és nemzeti jelentősége, amelyet egyes idealisták annak tulajdonítanak. De a közgyűjtemények értékelésénél nem szabad a súlypontot kizárólag arra vetni, hogy szám szerint hány ember nézi meg, hány ember látogatja azokat. Az igazi súlypont voltaképpen azon a tudományos munkán van, amelyet az illető közgyűjtemények tudományos tisztviselői kara kifejt.” Igaz ez a klebelsbergi mondat, ugyanakkor nem szabad elmennünk amellett, hogy valójában az elmúlt 20 évben a megyei múzeumi intézményrendszer óriási nagy veszteséget könyvelhetett el, múzeumi egységeink nagy része még az 500 fős éves látogatószámot sem tudja produkálni. Ez így nem maradhat.
Éppen ezért valójában ennek a fenntartói szerkezetnek a kialakítása csak az első lépés a jövő új múzeumi és könyvtári rendszerének a megteremtéséhez. A második lépés az a módszertani megújulás, amelyet joggal vár el a jogalkotó is és a kormányzat is, amelyben partneri kezet kívánunk nyújtani a szakmai szervezeteknek, és az ő segítségükkel, az új fenntartókkal együttműködve szeretnénk, ha a tudományos munka mellett arra is lehetőségünk nyílna, hogy valóban a magyar nemzet tagjai birtokba vehessék a múzeumokat, látogassák őket, és a művelődésükhöz, a műveltségük növeléséhez ezek az intézmények nagymértékben hozzájárulhassanak.
Köszönöm szépen képviselőtársaim figyelmét. Arra kérem önöket, hogy szíveskedjenek az önök előtt fekvő törvényjavaslatot módosító indítványaikkal javítani és a parlamentben elfogadni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
