L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen aktív részvételüket a vitában, köszönöm, hogy ennyi hasznos tanáccsal, javaslattal látták el a kulturális tárcát. Engedjék meg, hogy néhány képviselőtársam fölszólalására érdemben, néhány pontot érintően válaszoljak.
Gyimesi képviselő úr azt említette felszólalásában, hogy sok múzeumi egység működik most is megyei hálózat nélkül. Nagyon fontos megállapítása ez képviselő úrnak, hiszen látható volt az elmúlt években, hogy voltak olyan önkormányzatok, ahol elhivatott emberek, megfelelő forrást előteremtve, civil akaratot a közösség szolgálatába állítva képesek voltak új múzeumi egységeket létrehozni. Olyan városok is, amelyeknek viszonylag jók a saját bevételi mutatóik, és olyan települések is, amelyek kifejezetten szegény településnek minősíthetők. Büszkén vettem részt magam is Balatonfüred városi múzeumának avatóünnepségén, amelyet éppen minisztériumunk főosztályvezető asszonya, Sepseyné Vígh Annamária avatott föl. Ez azt mutatta, hogy a reformkori Balatonfüred felújítási programjába nemcsak az illett bele, hogy a régi épületeket megfelelő állapotban hozzák helyre, hanem az is, hogy a kisvárosi polgárság és az odalátogató nagyszámú turista számára egy jelentős múlttal rendelkező település hagyományait, történetét megfelelő színvonalú installációval legyenek képesek bemutatni.
De ugyanilyen büszkén álltam most szombaton Sárszentlőrincen, ahol a Petőfi-emlékház szomszédságában a minisztérium által működtetett Alfa-program segítségével, 4 millió forintos támogatással, amelyhez ugyanannyit hozzátett az önkormányzat, miközben a pályázati feltételrendszernek megfelelően 10 százalék önerőt kell biztosítania, sikerült egy új múzeumot létrehozniuk. A tájegységhez szorosan kötődő, a településen, illetve a szomszédságában nevelkedő, ténylegesen fantasztikus életművet maga után hagyó magyar író, Lázár Ervin emlékházát avattuk föl. Több száz, nem túlzok, vagy legalábbis száznál több jelenlévő társaságában vehettem részt ezen a felemelő ünnepségen, ahol azt láttuk, hogy a helyi akarat, a helyi polgármester elhivatottsága, szeretete, ügybuzgalma és az állam kellő szerepvállalása a támogatáson keresztül alkalmat teremtett arra, hogy valóban rangos, értékes múzeumi egységet hozzunk létre. Nem a megyei múzeum hozta létre, nem a központi kormányzati akarat, hanem a helyiek jó szándéka, a helyiek szeretete. És ebben úgy vállaltunk szerepet, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum az irodalmi emlékházak program keretében szakmai segítséget adott, a múzeum berendezéséhez járult hozzá, a minisztérium pedig 4 millió forinttal támogatta.
Mire példa ez a két fölemlegetett eset? Arra, hogy valóban a helyiek szerepvállalása a legfontosabb. Ha ez nincs, akkor a legértékesebb gyűjtemények, a legértékesebb kiállítóhelyek is elsorvadhatnak, a közönség és a szakma számára legalábbis, ha nem is értéktelenné, de a figyelem szempontjából másodlagossá vagy mellékessé válnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt 20 év finanszírozási szerkezete azt mutatta meg, hogy olyan esetekben, amikor megyei önkormányzat és megyeszékhely politikai vezetése azonos színű volt, legyen az akár fideszes-fideszes, vagy MSZP-MSZP-s, többségében erre a kettőre volt példa, nem tudtak megegyezni a megyeszékhelyen működő múzeumok finanszírozásában.
(15.40)
Erre volt példa, amit az előbb Horváth Zoltán képviselőtársam elmondott, hogy bizony még a várostörténeti múzeum finanszírozásához sem járult hozzá a város. Vagy tudunk olyan finanszírozási szerkezetről, amikor a város ugyan támogatta a településén levő megyei könyvtárat és megyei múzeumot azon a címen, hogy egyébként többségében városiak látogatják a könyvtárat és nagymértékben városiak járnak a múzeumba is, de ugyanezen a címen hasonló mértékben támogatta a megye a megyeszékhelyi színházat, hogy oda a megyeszékhelyen kívülről is járnak színházba járó művelt polgárok, és ahogy ezt felénk mondják, “pénz az ablakban” volt valójában ennek a konstrukciónak a lényege, csak a látszatpolitizálásnak volt az egyik megnyilvánulása. Ténylegesen egyik intézmény sem járt jól, mert annyival, amennyit odaadott a megye a város színházának, azt odaadhatta volna többletforrásként a saját intézményének is, tehát valójában ezzel senki sem járt jól.
De ne legyünk álszentek! Hasonló problémákat tapasztaltunk a kórházak esetében, a szociális ellátó intézmények esetében. Vannak olyan megyei kórházak, amelyeknek 60 százalék fölött volt a városi polgárok általi kihasználtsága, és mégis egyetlenegy forinttal sem járult hozzá a megyeszékhely ezen intézmények fenntartásához.
Ezek olyan problémák, amelyeket a most felálló rendszerben - legyen szó a kórházakról, legyen szó az iskolákról, mert ott meg azt vetették föl a polgármesterek, hogy oda vidékiek is járnak, és a normatíva nem elegendő a költségek fedezéséhez, legyen szó a múzeumainkról vagy a könyvtárainkról - most megfelelőképpen lehet kezelni. Mert a lényeg abban, amit mi most ebben a törvényjavaslatban megfogalmaztunk, hogy a rendszer legyen egységes, a finanszírozás és a működtetés és az ehhez szükséges jogszabályi háttér legyen következetes és legyen kiszámítható. Ennek a feltételrendszernek az önök előtt fekvő törvényjavaslat megfelel, ezzel kapcsolatosan sem ellenzéki, sem kormánypárti oldalról kifogást nem hallottam.
Gyimesi képviselő úr beszélt a megyei hatókörű múzeumokról és könyvtárakról, illetve az azokban végrehajtandó feladatokról is. Nagyon fontos az, hogy képviselőtársam kiemelte ezt a megyei hatókört. A könyvtárak esetében nincs is másról szó, mint hogy valójában a megyei könyvtárak városi fenntartásúvá válnak. Csak a fenntartó személye változik. Azért is kell hogy változzon, mert mi jól tudjuk, hogy 70 százalék fölött a városi polgárok veszik igénybe, számos vidéki polgár valójában a megyeszékhelyen tanuló diák, de a feladatok, amelyeket el kell látniuk ezeknek a könyvtáraknak, azok valóban megyei könyvtári feladatok.
Hogy most ezt megyei hatókörű könyvtárnak hívjuk vagy megyei könyvtárnak, ez már szinte mellékes, tehát elképzelhető, hogy még az elnevezés megváltoztatására is nyitottak leszünk. A lényeg az, amiről képviselő úr beszélt, hogy milyen feladatokat kell ellátni a kistelepülési feladatellátás érdekében is a megyei hatókörű könyvtáraknak és természetesen a múzeumoknak is.
Hiller miniszter úr hosszú fölszólalása egészen meglepő volt, mert ahogyan Cser-Palkovics képviselőtársam is jelezte, a miniszter úr a bizottsági üléseken előre elmondta, hogy mit fog mondani a következő megszólalásakor. Az oktatási bizottság ülésén elmondta, hogy csak az oktatásról beszél, hogy ő majd a szakmai meglátásait a kulturális bizottság ülésén fogja elmondani. Ott nem mondta el, mert azt mondta, hogy majd azt itt fogja elmondani, kiegészítve a politikai megjegyzéseivel. Ehhez képest többségében itt is az oktatási rendszer körüli problémákról, vélt problémákról beszélt, és nem arról, ami ebben a törvényjavaslatban egyértelműen megfogalmazódik. Miniszter úr megint ékes bizonyítékát adta annak, hogy ő valójában oktatáspolitikus, és ezzel a területtel minisztersége idején sem nagyon szívesen foglalkozott, de ennyi belefér, azt hiszem, a politika világába. Nem érthet mindenki mindenhez.
Miért is van most szükség erre a törvényre? - kérdezte miniszter úr. Ez a vita az ékes bizonyítéka annak, hogy most van szükség erre a törvényre. Most kell ezt a törvényt megalkotni, és nem hét évvel később. Gondolják végig, képviselőtársaim, mi történt a kommunista diktatúra bukásának időszakában! Fölállt egy új rendszer, erről beszéltem az expozémban. Ez az új rendszer viszont tényleges jogszabályi hátteret, törvényi garanciát csak ’97-ben kapott. Azóta eltelt 15 év, ez a rendszer sok ok miatt korrekcióra szorult. Igaz, hogy a szakpolitikai viták során számos, egymás mellett párhuzamosan futó koncepciót vázoltunk föl, és igaz az is, hogy az én személyes koncepciómnak is volt egy olyan szakasza, amikor más típusú fenntartási modellben gondolkodtam, de az a javaslat, ami most önök előtt fekszik, alaposan átgondolt, jól felépített, kellő szakmai egyeztetéseken szondáztatott koncepció, ezért is kérem a támogatásukat. Tehát éppen most, a fenntartóváltás pillanatában, a fenntartóváltást megelőlegezve, egy stabil működési szerkezetet kialakítva kell a törvényt elfogadnunk, és nem azután, hogy a fenntartóváltás megtörténik.
Időközben módosítottuk az elképzelésünket - mondta Hiller miniszter úr. Néha nem is értem. Néha az a baj, hogy ha nem vagyunk képesek belátni a tévedéseinket, néha meg az a baj, hogy éppenséggel okulunk a szakma szereplőinek a fölvetéséből, okulunk abból, ami a politikai vitákban elhangzik, és módosítjuk az elképzelésünket. Mi sem természetesebb ennél.
A parlamenti munkának is ez a lényege. Mi benyújtunk egy törvényjavaslatot, képviselőtársaim módosító indítványokkal próbálják ezt a törvényjavaslatot jobbá tenni, megváltoztatni, és ha olyan módosító javaslatot nyújtanak be, ami nekünk tetszik, ami úgy érezzük, hogy szakmailag jobbá teszi a törvényt, mert ez a lényeg, hogy szakmai alapon tetszetős-e, akkor azt elfogadjuk, a többség megszavazza. Teljesen természetes dolog, hogy nem vaskalapos módon erőszakoljuk végig a koncepciónkat, hanem a szakma és a fenntartó, a politikusok és az ágazatban érintett szereplők véleményét figyelembe véve módosítjuk az elképzelésünket. Ezt támadásként itt megfogalmazni botorság.
Elgondolkoztak-e már azon, hogy az oktatásügyben ennek az ellenkezőjét csinálják? - kérdezte Hiller miniszter úr. Azt hiszem, hogy erre tökéletesen válaszolt Cser-Palkovics képviselőtársam. Mindenesetre több mint 3 ezer közoktatási intézmény helyzetét összehasonlítani 19 megyei könyvtáréval és 19 megyei múzeuméval, ráadásul annak a 19 megyei múzeumnak az összmúzeumi egysége is csak 218, az olyan, mintha a ribizkét és a málnát hasonlítanánk össze. Mind a kettő bogyós gyümölcs és mind a kettő a bogyósgyümölcs-neműek körébe tartozik, de azt hiszem, hogy aki már evett málnát és ribizkét, meg tudja a kettőt egymástól különböztetni.
A költségvetéssel kapcsolatban Hiller miniszter úr azt mondta, hogy a számok legyenek igazak, de ha jól értettem, akkor azzal a fölvázolt szerkezettel, amelyet én itt elmondtam az expozémban, egyetértett. Örültem volna, ha ez sokkal hangsúlyosabban megjelenik az ő vezérszónoki fölszólalásában, elismerve azt, amit egyébként Varga miniszter úr is számon kért rajtunk, hogy ami változtatásra szorul, amit ki kell javítani, azt mi most kijavítjuk. Valóban az történik, hogy a 2009-ben eltörölt normatívát sokkal differenciáltabban, sokkal átgondoltabban hozzuk vissza a rendszerbe.
A kisvárosi közművelődésről nem ejtettünk szót - mondta Hiller miniszter úr. Dehogynem ejtettünk szót, sőt még azt is elmondtam, hogy a települési önkormányzatok támogatására, a könyvtári és közművelődési feladat ellátására normatív finanszírozási rendszert vezetünk be, és 7,5 milliárd forintot szándékozunk rá adni. Vitatkozhatunk azon, hogy ez a 7,5 milliárd meglesz-e vagy nem; szerintem meglesz.
De itt is azt tudom mondani, a lényeg az, hogy számunkra a kistelepüléstől a nagytelepülésig, a kis falutól a megyeszékhelyig minden település fontos, mert számunkra az az alkotmányos alapelv a meghatározó, hogy ne legyen Magyarországon olyan polgár - éljen kistelepülésen, akár éljen a fővárosban -, akinek a művelődési igényeit helyben nem tudjuk valamilyen módon szolgálni. Éppen ezért a kisvárosok közművelődésével is foglalkozunk, de ott érdemi fenntartói változás nincsen. Azért nem beszéltünk róla ennél részletesebben. Nem változik meg a könyvtár fenntartója, nem változik meg a művelődési ház fenntartója. Megy tovább a rendszer a stabilitás jegyében.
(15.50)
És hogyha egyes kisvárosokban vannak múzeumi egységek, arról pedig világosan elmondtam én magam is és felszólaló kormánypárti képviselőtársaim is, hogy ezeket az egységeket a kisvárosok át fogják venni, és ehhez érdekeltségnövelő rendszerben külön támogatást fogunk adni, aminek a feltételrendszerét egyébként külön rendeletben fogjuk szabályozni.
Amit hiányolt, képviselő úr, Hiller miniszter úr, az nyilvánvalóan az IKSZT volt, kimondva, kimondatlanul erről beszélt, hogy mi nem vittük tovább azt az IKSZT-programot, amit ők elkezdtek. Azért gyorsan jegyezzük meg, én nem felejtem el, 2010 nyarán, a választások után pár héttel már én vitatkoztam itt Gőgös képviselő úrral, aki ugyanezt kérte rajtunk számon, és egyértelművé tettem, hogy mennyi pénzt fordítottunk rá, mennyi uniós támogatás jött. És azt is elmondtam, hogy egyébként már világos volt a kormányváltás előtt két évvel, hogy a fenntartáshoz szükséges forrást nem tervezték be, azaz a létrejövő projektek nagy része fenntarthatatlan, és ez óriási nagy felelőtlenség. Ebből nem következik az, hogy nincsenek olyan programok, amelyek az integrált közösségi szolgáltató tér elnevezést is… Az elnevezést sem szeretem különben, mert borzalmasan ronda, de a kistelepülések számára valamilyen közművelődési tevékenységet végző intézmények felújítására és felépítésére szolgál. Vannak ilyen pályázatok, és lesznek a jövőben is ilyen pályázatok, mint ahogy egyébként a TÁMOP-ból és a TIOP-ból is számos feladatot fogunk tudni még ebben az évben is finanszírozni.
Annak örülök, hogy a miniszter úr a közművelődést kiterjesztő fogalomként használta, tehát a közművelődés fogalma alatt beszélt egyébként a közgyűjtemények helyzetéről is. Éntőlem ez a megközelítés nem áll távol. Én azt gondolom, hogy a múzeumokat és a levéltárakat sem szabad valamiféle rezervátumként feltételezni. Nagyon fontosnak tartom a módszertani megújulás jegyében, hogy minél több embert valamilyen közművelődési program vagy tevékenység keretében vonjunk be ezekbe az intézményekbe, hogy a virtuális közösségi terekből a valóságos közösségi terekbe kerüljenek a fiatalok, hogy egyébként hosszú távon a felnövő nemzedékeket is kulturált polgárokká neveljük, és ebben a múzeumokban és a levéltárakban is végzendő közművelődési munkának nagyon nagy része lesz.
Annak idején Kossuth Lajos mondta a következőket: “Ha azok, kik Magyarországnak minden idegen avatkozástól ment rendelkezési jogát vallják politikai hitigazuknak, egy olyan zászló köré csoportosulnának, melyre e három jelszó volna fölírva: függetlenség, demokrácia, közművelődés.” Kérem, ez az a három fogalom, amely a rendszerváltozás pillanatában a mi politikai genezisünket jelentette: a szabadság, azaz a függetlenség kérdése a nemzet egészére, az ország egészére és a természetes személyekre, az állampolgárokra vonatkoztatva is; egy demokratikus intézményrendszer felépítése, és mindehhez a műveltséget megalapozó intézményrendszer megteremtése. És épp ezt, ennek az intézményrendszernek a szolgálatát és működtetését alapozza meg az önök előtt fekvő törvényjavaslat.
A levéltárakkal kapcsolatban igen érdekes okfejtésbe bonyolódott Hiller miniszter úr, kifogásolva a magyar nemzeti levéltár felállítását. Egyébként ezt megtehette volna a levéltári törvény vitájában is. Avíttnak, a múltba visszavivőnek tekinti; azt mondja, hogy ilyen nincsen sehol sem. Én már sokszor elmondtam ebben a Házban is, az, hogy olyan modell, amit mi bevezetünk, nincsen Európa más országaiban, az nem jelenti azt, hogy a mi sajátos utunk ne lenne járható, és ne lenne megalapozott. Az, hogy mindig találunk példákat valami mellett vagy valami ellen, mert mindig lesz olyan ország, amely kapcsán azt tudjuk mondani, hogy Franciaországban nem így csinálják - ezen a címen akarták a közművelődési intézményrendszert a szabad demokraták felszámolni -, vagy hogy Németországban így csinálják, ez még nem jelenti azt, hogy nekünk úgy kell csinálni, vagy éppen attól eltérően kell csinálni.
Az a modell, amit mi a levéltári rendszer átalakításával felállítottunk, megítélésem szerint jó. És ami fontos: ma Magyarországon minden levéltáros szakmai szervezet támogatja ezt a modellt. És azt tudom elmondani képviselőtársaimnak, hogy az szmsz megalkotásakor, a magyar nemzeti levéltár szervezeti felépítésének, főosztályi struktúrájának a meghatározásakor is ott ültek az asztalnál a szakmai szervezeti vezetők. Ott ültek azok a szakmai szervezeti vezetők, akiknek egyébként nincsen ténylegesen, a jogszabályokból következően beleszólási joguk abba, hogy mi milyen szmsz-t fogunk elfogadni az új magyar nemzeti levéltárnak. Mi ez, ha nem ékes bizonyítéka annak, hogy valójában konszenzus, szakmai konszenzus van a magyar nemzeti levéltári rendszer felállítása mögött?!
De ne felejtsük el, hogy az a levéltári struktúra, amely jellemzi ezt az országot, az megmarad, az nem sérül. Van a magyar nemzeti levéltár október 1-jétől, amelyben kellő szakmai autonómiát fognak élvezni a megyei levéltári egységek. Hogyha Zalaegerszeg városában végigsétálunk a főutcán, és szembejön velünk a megyei levéltár igazgatója, ő 2012. október 1-je után is olyan névjegyet fog nekünk adni, amire az lesz ráírva, hogy megyei levéltár igazgatója. A társadalmi státusa, a városi, polgári életben betöltött rangja nem fog változni.
Ugyanakkor természetesen a magyar nemzeti levéltár és az abba betagozódó, szakmai autonómiát élvező megyei levéltárak mellett továbbra is megmarad a városi levéltári intézményrendszer. Ne felejtsék el, hogy arról a városi levéltári intézményrendszerről beszélünk, amelyet… (Dr. Lenhardt Balázs: Elég volt!) Tessék? Megköszönném, hogyha a képviselő úr nem mondaná, hogy elég volt (Az elnök csenget.), mert a parlamentben nem azért ülünk, hogy másokra rászóljunk…
