L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Hogyha önt nem érdekli a magyar kulturális intézményrendszer (Dr. Lenhardt Balázs: Mást se!) helyzete, akkor tessék kimenni! Ezt tudom önnek mondani. Hogyha önnek mellékes az, hogy mi történik a magyar kulturális intézményrendszerrel, ami meghatározza a jövő nemzedékének identitását, én azt tudom önnek mondani, hogy mondjon le, és menjen haza.
Tehát szeretném tovább folytatni a zárszómat. Tehát az a szerkezet, amely a levéltári rendszert jellemzi… - a városi levéltáraknál tartottam. Azokról a városi levéltárakról van szó, amelyeket 1950-ben megszüntettek. 1950-től betagolódtak a megyei állami levéltárakba. 1990-ben az első szabadon választott parlament teremtette meg annak a lehetőségét, hogy újra legyen városi levéltár. Tegyük gyorsan hozzá: mindösszesen öt városban van jelenleg levéltár. Négy vidéki városunkban van városi levéltár és a fővárosi levéltár, amely hatókörét tekintve persze egy megyei levéltárral azonos súlyú. A mostani módosítások ezt a szerkezetet nem érintették, sőt bármelyik város dönthet most is úgy, hogy új levéltárat alapít.
A szaklevéltári rendszer sem sérül, továbbra is vannak szaklevéltárak. Gondoljanak csak a Hadtörténeti Intézet és Levéltárra; gondoljanak a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárra; gondoljanak az egyetemi levéltárakra; vagy gondoljanak az állambiztonsági hivatal történeti levéltárára. Tehát ezek olyan szaklevéltárak, amelyek a jövőben is működni fognak, és egyházi és magánlevéltárak is működnek ezt követően is. Tehát egy differenciált, az európai rendszerbe jól illeszkedő, megfelelő szakmai munkát garantáló levéltári rendszer fog működni Magyarországon.
Sajnálom, hogy Hegedűs Lorántné képviselő asszony elment. Én egy pillanatra hátramentem a minisztériumi kollégáimtól kérdezni valamit az ő felszólalása alatt, egyébként ahhoz kapcsolódóan, amit elmondott. Ő máris szóvá tette a felszólalásában, hogy az államtitkár nem figyel. Sajnálom, hogy a vezérszónok nem várja meg az államtitkári választ az általa felvetettekre.
A KÖH-hel kapcsolatos felvetésekre nincs is értelme reagálni, reggel elmondtam a napirend előtti felszólalásra adott válaszomban. Sajnálom, hogy egyszerűen nem képesek megérteni, hogy az örökségvédelmi törvény teljesen másik törvény, és hogy a két rendszernek ugyan van köze egymáshoz, de annyi, mint az előbb említett bogyós gyümölcsöknek a görögdinnyéhez. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Mindegyik gyümölcs, úgyhogy szívesen beszélünk ezekről. Tény és való, hogy kertészek művelik mindegyiket, tehát valóban a mi államtitkárságunkhoz tartozik a probléma.
Azt mondani, hogy a kormányzat a megyei önkormányzatok vagyonát elkobozta, ez egyszerűen, azon túl, hogy otrombaság, még butaság is. Egyszerűen nem erről volt szó! Nem olvasta el, képviselő asszony, a megyei önkormányzatok konszolidációjáról szóló törvényt, és nem értette meg azt, hogy a szocialisták által eladósított országban, amiről itt Horváth képviselő úr egészen szépen beszélt, sőt nagyon szépen beszélt, a megyei önkormányzatoktól hogyan vették el a forrásokat; hogy miért kényszerültek rá a megyei önkormányzatok arra, hogy újabb és újabb hiteleket vegyenek föl; és hogyan tudta ezt az állam rendbe tenni 2010-2011-ben.
A kistérségi feladatok ellátásáról is beszélt. Erről egyébként Kepli képviselőtársam is beszélt. Én úgy látom, hogy itt némi zavar van. Nagy kár, hogy Kepli képviselő úr kiment akkor, amikor Horváth képviselőtársam beszélt, mert ő tökéletesen megmagyarázta azt a kérdést, amelyre ön rákérdezett, és amelyről részben Gyimesi képviselőtársam is beszélt, hogy miképpen fog megtörténni az a feladatellátás a megyei könyvtári intézményrendszeren keresztül, amely jelen pillanatban a kistérségeknél van.
(16.00)
Azt szeretném mondani képviselőtársamnak, abból, hogy az önök kistérségében jól működik a feladatellátás, nem következik az az állítás, amit ön megfogalmazott - felírtam magamnak szó szerint -, hogy a kistérségi rendszer tökéletesen működik. Nem működik tökéletesen, ráadásul nagyon nehéz összehasonlítani, mondjuk, Nógrád megyét Baranya megyével, ahol nagyon sok kistelepülés van, ahol háromszor annyi település van egy kistérségben, mint egy másik megyében. S ha még azt is megnézné Kepli képviselőtársam, hogy hány kistérségben fordították önkormányzati feladatok ellátására azt a normatívát, amit például mozgókönyvtári feladatellátásra kellett volna fordítani, akkor egészen meglepő tapasztalatai lennének. Most külön jogszabály lesz arra - és szeretném megnyugtatni képviselőtársamat -, külön rendelet fogja szabályozni azt, hogy azt az 1,7 milliárdos forrást, amit kistérségi feladatellátás címén a megyei hatókörű könyvtárak fognak megkapni, mire és hogyan fordíthatják. Most először lesz arra garancia, hogy valóban oda kerüljön a pénz, ahol a feladat van, és valóban azok használják fel, akik rászorulnak. Azt tudom mondani tehát önnek, képviselő úr, hogy pont fordítva van, mint ahogy azt ön vélelmezi.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Hegedűs képviselő asszony a 4. §-t hozta szóba - ezt egyébként megtette Novák Előd is a tegnapi bizottsági ülésen -, nyilvánvalóan azért, mert nem értették meg a 4. §-t. Én most újra elolvastam a törvényjavaslat 4. §-át, és nem is értem, hogy ez mire magyarázat. Azt állítják, hogy e paragrafus alapján sokkal könnyebb lesz megszüntetni azokat a múzeumi egységeket, amelyeket nem fognak tudni fenntartani az őket átvevő települések. A 4. §-ban az van benne, hogy “Muzeális intézményt bármely jogi és természetes személy alapíthat. A muzeális intézménnyé nyilvánítást a miniszter által kiadott működési engedély igazolja. A működési engedély kiadására irányuló eljárás a fenntartó kérelmére indul meg, arra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az ügyintézési határidő 60 nap.” Nem értem, mi a gond. Egyértelműen rendelkezünk arról, hogy ki, hogyan, milyen engedélyezési folyamat részeként alapíthat múzeumot, és kitől, milyen módon vonhatjuk vissza a múzeumi jogosítványokat. Szerintem ez helyes, és a szakmai kontroll erősítése az intézményrendszer felett nagyon fontos szakmai és szakpolitikai elvárás is.
Többen kitértek a látogatószámra, Varga miniszter úr is, Hegedűs képviselő asszony is, sőt Hegedűs képviselő asszony megint azt állította, hogy egyszerű gazdasági érdekek mentén történnek intézkedések, amit nagyon határozottan visszautasítok. Tessék még egyszer figyelni arra, hogy mit idéztem Klebelsberg Kunótól, és nem mondtam ellent annak, amit a bizottsági ülésen mondtam, képviselő úr: “Laikus ember, aki gyakran látja, milyen gyér a közgyűjtemények látogatása, különösen a múzeumokkal szemben felvetheti a kérdést, vajon megvan-e a múzeumügynek, a közgyűjteményügynek az a belső értéke és nemzeti jelentősége, amelyet egyes idealisták annak tulajdonítanak. De a közgyűjtemények értékelésénél nem szabad a súlypontot kizárólag arra vetni, hogy szám szerint hány ember nézi meg, hány ember látogatja azokat. Igazi súlypont voltaképpen azon a tudományos munkán van, amelyet az illető közgyűjtemények tudományos tisztviselői kara kifejt.” Ne felejtse el, miniszter úr, ezt a gyűjteményegyetem vitájában mondta el Klebelsberg. Nem egy kis falusi tájházról volt szó, hanem a nagy múzeumokról. Nem tudunk arról beszélni egy 2 ezer fős településen, ahol van egy kicsike tájház, hogy ott érdemi tudományos munka folyna. A nagy múzeumi központokban folyik a tudományos munka, a kistelepüléseken valójában kiállítóhely van, és a központi múzeumból oda kihelyezett gyűjteményanyagot lehet megnézni. Ez a két igazság tehát egymást valójában nem oltja ki. És azért nem oltja ki, mert - ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam - az megengedhetetlen, hogy évi 25-30-92-93 főt vonzó múzeumokat ebben a formában működtessünk tovább. Nem arról van szó, hogy ezeket be kell zárni, egy pillanatig nincs erről szó, de azt tessék végiggondolni, hogy például a Szent István Király Múzeum palotavárosi kiállítóhelye egy megyeszékhelyen tavaly 92 látogatót vonzott. Kilencvenkettőt! És ez nem a fizető látogatók száma, hanem az összlátogatóké. Ez így fenntarthatatlan! Ezt így, ebben a formában működtetni nem szabad. Meg kell oldani, hogy a látogatószám nőjön, és ha a látogatószám nő, az valójában éppen azt fogja alátámasztani, hogy mögötte érdemi, szakmai, tudományos és ismeretterjesztő munka folyik.
Nagyon sajnálom, hogy Karácsony képviselőtársam nem érkezett meg, és hogy egyetlenegy LMP-s képviselőtársam sem vett részt a vitában. Én Cser-Palkovics képviselőtársammal egyetemben abban bízom, ez nem annak szól, hogy nem érdekli őket a vidéki intézményrendszer helyzete, hogy ők valójában csak egy belvárosi párt. Hogy nem érdekli őket, mi van a kistelepülési könyvtárakkal és múzeumokkal. Abban bízom, nem is arról szól ez a távollét, hogy őket nem érdekli a kultúra. Látványosan bejött Karácsony képviselő úr reggel, napirend előtt nekünk rontott a KÖH-hel, meghallgatta a válaszomat, és elment. Azóta vissza sem jött. Lehet, hogy ez a látványpolitizálás egy-két helyen bejön, de a magyar lakosság arra kíváncsi, hogy mi lesz a legkisebb faluban élők közművelődési ellátásával, lesz-e a legkisebb, a fővárostól legtávolabb lévő faluban is könyvtári ellátás. Nagyjából az jut eszembe, hogy amikor az egyik éjszakai vitában az egyik LMP-s képviselőtársam azt mondta, hogy mi is legyünk környezetvédők, és mi is járjunk biciklivel a Parlamentbe, mint ők, de nem gondolt arra, hogy a mi képviselőink nem a Szent István parkból jönnek be biciklivel, hanem vannak kistelepülési polgármesterek is, mondjuk, a fővárostól 350 kilométerre. Remélem, hogy ez nem gőg képviselőtársaim részéről, és csak abban bízom, hogy bokros teendőik miatt nem tudnak itt lenni.
Cser-Palkovics képviselőtársam hozzászólását köszönöm. Különösen fontos volt az az üzenete, hogy a helyi közösségek számára fontosak ezek az intézmények, és hogy a közösségképző erőt is látja bennük. Örülök neki, hogy a polgármestereink megértik ennek a törvényjavaslatnak az üzenetét, hogy mi a helyi közösségekre építve akarjuk az új múzeumi és könyvtári rendszert fölépíteni.
Az ingatlanok tulajdoni helyzetére többen is rákérdeztek, így Hegedűs képviselő asszony is. Azt tudom mondani, amit a bizottsági vitában is elmondtam, hogy nem lehet egyszerre, egyik napról a másikra megcsinálni a fenntartóváltást és az ingatlanok konszolidációját. Valóban az a helyzet, amire Cser-Palkovics polgármester úr utalt, hogy vannak olyan településeink, ahol múzeumnak nem alkalmas épületekben vannak a múzeumok, könyvtárnak alkalmatlan épületekben vannak a könyvtárak, hogy épületeket kellene cserélni, és ezt nem tudjuk máshogy megcsinálni, csak egy átfogó program keretében, minden egyes településsel külön-külön foglalkozva, ezért ezt szépen szakaszosan fogjuk megtenni. Nem tartjuk kizártnak, hogy később odaadjuk a vagyont is, mert igazuk van képviselőtársaimnak - ha jól emlékszem, miniszter úr is szóvá tette -, hogy az a legszerencsésebb, ha a fenntartás és a tulajdonjog egy helyen van. Ezt mi nem tartjuk elvetendőnek, de most az első körben nem beszélhetünk másról, csak a fenntartásról, különben nem lennénk képesek egy ilyen mértékű átalakítást levezényelni.
Úgy emlékszem, hogy miniszter úrnak az illetékbevételekkel kapcsolatban Horváth képviselő úr válaszolt. De Horváth képviselő úr szóba hozta azt is, hogy mindent a 120 millió forintos bevételből kellett megoldani. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy annak a 2,4 milliárdnak a szétosztása, amit a múzeumokra szánunk, illetve annak a 2,8 milliárdnak a szétosztása, amit a könyvtárakra szánunk, nagyon sok szakmai mutató alapján történik meg. A tervezet szerint a múzeum Pécsett jövőre 182 millió 812 ezer forintot kapna, a könyvtár 208 millió 212 ezret. Ezt tessék összehasonlítani azzal a 120 millióval, amit ők a teljes kulturális feladatellátás címén kaptak. S ehhez még hozzátartozik az, hogy Pécs városa normatív alapon közművelődési feladatellátásra is fog kapni támogatást.
Vésztő-Mágorral kapcsolatban azt tudom mondani miniszter úrnak, hogy mi próbálunk elegánsan viszonyulni az ellenzéki kérésekhez, és már a bizottsági ülésen is jeleztem, hogy megvizsgáljuk. Azóta egyértelműen elhatároztuk, hogy a vésztő-mágori, egyébként tavaly kereken 10 ezer látogatót vonzó múzeumegységet állami kézben fogjuk tartani. Azt gondolom tehát, hogy miniszter úr kérését tudjuk támogatni. Közben arra is szeretnék válaszolni, amit hiányoltak tőlünk, hogy miképpen fog ez megtörténni. Miniszter úr azt mondta, hiányolta, hogy miért nincs a törvény mellékleteként benne, hogy mely egységeket tartjuk magunknál. Azért nincs benne, mert arról külön rendelet fog rendelkezni, tehát külön rendeletben nevesítjük azokat az intézményeket, amelyeknek a működtetésére a központi múzeumegységeinkhez - mint ahogy az expozéban említettem - 700 millió forintot szándékozunk adni.
Nagyon szépen köszönöm Horváth képviselőtársam érdemi felszólalását. Egyetértek vele abban, hogy végre tiszta viszonyok lesznek az intézményrendszerben, világos struktúra világos finanszírozási modellel.
Az egyetemi könyvtáras példája nagyon jó.
(16.10)
De szeretném megjegyezni, hogy eltérő adottságúak a városok. Győrben meg tudjuk ugyan ezt csinálni, élővé tudjuk tenni a városi polgárság számára is, és elérhetővé tudjuk tenni számukra az egyetemi könyvtárat, de Kaposváron nem tudjuk, mert a campus a városon kívül van. Tehát nem mindenhol természetes dolog az, hogy az egyetemi és a megyei, városi könyvtárak együttműködéséből egy intézmény jön létre. Én a szívem szerint azt mondanám, hogy az egyetemi könyvtárak önállósága egy megőrzendő cél, de a gazdasági racionalitás és az, hogy egyébként növeljük az olvasószámot, azt mutatja, hogy ahol lehet, engedjük meg az integrációt. Én nagyon örülök, hogy a könyvtárlátogatók számának a növekedéséről is beszámolt képviselőtársam, mert ez bizonyítéka annak, hogy van értelme ebbe az irányba elindulnunk.
És végül Pichler képviselőtársamnak szeretném mondani: igen, Szigetvár a mi gondolkodásunknak is a fókuszában van, pontosan ismerjük a vár adottságait és a város adottságait. Természetesen a főosztályunk kellő figyelemmel és kellő körültekintéssel fog ezzel a múzeumegységgel is foglalkozni.
Engedjék meg, hogy zárásul köszönetet mondjak képviselőtársiamnak, akik részt vettek a vitában, akik érdemi hozzászólásukkal gazdagították a törvény tárgyalását, és külön köszönöm a minisztérium dolgozóinak, a főosztály munkatársainak, hogy hatékony és tényleg a szabadidejüket is feláldozó munkával alkották meg a nyári szünet idején ezt a jogszabálytervezetet, és nagyon köszönöm a szakmai szervezetek képviselőinek is a javaslataikat, valamint azt, hogy megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel a vitában.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
