PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A részleteket kibontó államtitkári expozé, a kormánypárti és az ellenzéki elhangzott vezérszónoklatok után engedjék meg nekem, hogy néhány elvi jelentőségű megállapítást tegyek.
A legfontosabb feladatok egyike természetesen a nemzetnevelés, és ez nemcsak közoktatási és köznevelési ügy, tehát nemcsak a közoktatás rendszerén keresztüli tevékenység, hanem a közgyűjteményeken és a közkönyvtárakon keresztül való művelés, művelődés és nevelés is, mert a nemzetnevelés tulajdonképpen a történelem alakítására való tudatos nevelés, a közgyűjtemények és a közművelődés eszközein és lehetőségein keresztül tehát éppen a múltunkon, történelmi és helytörténeti múltunkon keresztül. Mindez, ezen ismeretek és ezen tudás megszerzése, a múlt és a hagyományok megélése tehát a jelen és a jövő tudatos alakításának is előfeltétele.
A fejlődés útjait tekintetbe vevő közművelődés be kell hogy mutassa, maga a történelem is állandó és szükségszerű fejlődés, soha meg nem szűnő folyamat, amely az ember részéről, éppen úgy, ahogy a történész szakmától és szakpolitikától vagy éppen az államtól, folyamatosan cselekvést, állásfoglalást és véleménynyilvánítást kíván meg. Ezek tetteinkben, szavainkban és az élet ezerféle változatában nyilatkoznak meg, nyilvánulnak meg, és visszavonhatatlan hatást gyakorolnak egyéni sorsunkra és a kisebb vagy a nagyobb közösségek életére is.
(14.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális nemzetépítésnek ebből kifolyólag meg kell teremtenie azokat a feltételeket, amelyek nemcsak a nemzetközösség és tagjai életét és boldogulási lehetőségeit adják meg, hanem fennmaradásának és kiteljesedésének, a jövőjének az információs tudásbéli és tudati fundamentumát is biztosítják, hogy a nemzetek, a nemzetállamok versenyében erejének és történelmének megfelelő helyét elfoglalhassa, mindenféle globális vagy európai politikai és pénzügyi kataklizma ellenére is vagy amellett is.
Tisztelt Ház! Valaha, 60-70 éve még a legegyszerűbb átlagember is, ha kellett, az utolsó darab kenyerét áldozta templomra, iskolára, az édes anyanyelv féltő megőrzésére, mert rádöbbent mindennek a nemzetmegtartó jelentőségére. Ezért is görcsösen ragaszkodott múltjához, magyar történelmi tradíciókhoz és értékekhez, amelyeket minden fölé helyezett, és mint egy oltárra, úgy tekintett a múzeumokra, a könyvtárakra, a közművelődés nemzeti intézményeire, vagy éppen büszke volt - miként mi is azok lehetünk - sporteredményeinkre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kívánom, hogy a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadásával a magyar ember számára nyíljon egy olyan lehetőség, amelyre 60-70 éve nem volt példa. A Kereszténydemokrata Néppárt a maga részéről támogatni és javítani fogja ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
