PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! L. Simon László államtitkár úr az oktatási, tudományos bizottsági ülésen mondta a következőket. “Engedjék meg, hogy néhány szóban kiegészítsem az önök előtt fekvő törvényjavaslatot, illetve néhány szóval indokoljam. Ezt azért is kívánom megtenni, mert úgy érzem, hogy egy nagy horderejű jogszabályi változásról van szó, a rendszerváltozás óta ilyen mértékű átalakítás a múzeumi, a könyvtári, a levéltári és a közművelődési szektort nem érintette.”
Én a múzeumok helyzetéről szeretnék most szólni. Látható volt az elmúlt időszakban, 2002-2010 között, hogy folyamatosan vonult ki az állam ennek az intézményrendszernek a finanszírozásából. Ezzel párhuzamosan nemcsak hogy a támogatás mértéke csökkent, hanem azt tapasztalhattuk, hogy a szocialista kormányzat megvonta azt a jogát a megyei önkormányzatoknak, hogy az illetékbevételeket beszedje, és ebből saját bevételként kiegészítse a csökkenő állami forrásokat.
2009-ben a kormányzat eltörölte a kulturális normatívát, összevonta a többi önkormányzati igazgatási normatívával, és így összességében a normatíva még nominálisan is csökkent. Mindezek olyan feltételrendszert teremtettek, amelyek a kulturális intézményrendszer teljes tönkretételét vetítették előre.
Tulajdonképpen ebben a helyzetben ért bennünket a kormányváltás 2010-ben. A múzeumok esetében úgy döntött a kormány, hogy a megyei múzeumegységeket szétszedi kisebb egységekre, és az önkormányzatokat vonja be a fenntartásba, azzal a szándékkal is, hogy a helyi erő, a helyi érdek, a civil akarat tudjon érvényesülni az intézmények fenntartásában. Ezért a tizenkilenc megyei központi egységet a megyei székhelyekhez kívánjuk csatolni, illetve megyeszékhelyi fenntartásba kívánjuk adni, a kisebb múzeumegységek pedig néhány kivételtől eltekintve az önkormányzatok fenntartásába kerülnek.
Ez a működési rendszer, amit a fenntartás mellé teszünk, mindenképpen nagy előrelépés. Egy olyan komplex finanszírozást valósítunk meg 2013-tól, amire nem volt példa a rendszerváltozás óta, amely részben visszahozza a 2009-ben rendkívül hibás módon eltörölt közművelődési, kulturális normatívát, részben pedig önálló sorra emel fel intézményeket, amely nemcsak azt garantálja, hogy mekkora összeget kap a fenntartó, hanem arra is lehetőséget ad, hogy ez minél hamarabb eljusson a fenntartókhoz, tehát ne kelljen adott esetben a szerződéskötésekkel hónapokat vagy fél évet várni.
A múzeumok esetében a múzeumok ingatlan és ingó vagyonát is állami tulajdonban tartjuk egyelőre, erről a törvényjavaslat egyértelműen rendelkezik, tehát nem adjuk át ezeket az épületeket. Viszont minden egyes önkormányzattal az átadás-átvételt követően - minthogy egy lépcsőben nem tudjuk megtenni, hogy egy időben, pontosan, szakszerűen átvegyük a fenntartást, és még rendezzük a vagyoni helyzetet is - tárgyalásokat fogunk kezdeményezni a tartós vagyonrendezés érdekében.
Egyébként ezek a tárgyalások már elkezdődtek. Így nagyon remélem, hogy hamarosan sor kerül a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeumra is.
Tipikus esetként szeretném említeni a szigetvári vármúzeum helyzetét, amelyet a szocialista kormány tulajdonképpen 2003-tól szinte eltörölt a föld színéről.
(15.30)
A szigetvári vár egykori múzeumi anyaga, a vár és a történelmi kor bemutatása is nagy jelentőséggel bírt. 2002 után az akkori Széchenyi-terv keretében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság beruházásában végzett munkálatok során, az előzetes egyeztetések és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által benyújtott pályázatban megfogalmazott szakmai program ellenére a kiállítás 2003-ban véglegesen lebontásra került, a vármúzeum megszűnt. A Baranya Megyei Múzeumi Igazgatóság tájékoztatása szerint a tervezés fázisaiban múzeumi szakemberek bevonása nem történt meg, szakmai forgatókönyv nem készült. A lebontott kiállítás üzemeltető általi visszaállításának lehetősége így nyilvánvalóan lehetetlen volt, hiszen egy új kiállítás, múzeum kialakítása vált szükségessé, állami tulajdonú múzeumi tárgyakkal, fegyverekkel, amelyekkel való rendelkezés miatt csak egy új önkormányzati vagy állami tulajdoni hátterű állandó kiállítás, vármúzeum kialakítása jöhetett szóba. A korábbi üzemeltető erőfeszítései ellenére az akkori kulturális tárca ebben nem volt partner, visszavonta a Zrínyi Miklós Múzeum működési engedélyét, megszüntetve ezzel a vár muzeális intézményi státusát.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném felhívni a figyelmet egy olyan szakrális, történelmi, kulturális értékre, amely meggyőződésem szerint hihetetlenül nagy jelentőséggel bírhat a szigetvári vár esetében. Király Lajos, a vár egykori üzemeltetője leírja, hogy a szigetvári várban lévő, Szulejmán szultán dzsámijának építéstörténete mindig is rejtélyes volt. Az 1960-as években történt helyreállítási és rekonstrukciós munkálatok során az épület falait, még épen maradt vakolatdarabjait, ablakait visszaállították az 1566-os állapotoknak megfelelően. Az elmúlt évtizedek műemléki szakvéleményei azt az álláspontot alakították ki, véleményem szerint most már bizonyíthatóan is tévesen, hogy a dzsámi egyedi építészi megjelenésének oka, egykori katonai alakulat lévén, a nem megfelelő hozzáértés.
2012. január 25-én, a délutáni órákban az épület nyugati, a világon egyedülállóan csak itt használt, úgynevezett hármas keretű, csepp alakú ablakán keresztül a szokatlanul erős napfény teljesen precízen vágta ki a vele szemben, keleti oldalon lévő, szent iratok részére kialakított, beépített könyvszekrény szamárhátívét, amelyről a fotódokumentációt is sikerült elkészítenem. Az adott időpontban egy erős fényvillanás is történt, amelyről szintén készült fotódokumentáció. Fény a fényben. Szintén fotódokumentációt készítettem azokról az egyéb fényhatásokról is, amikor például az épületbe jövő fények pontosan a mihrábra esnek a megfelelő imaidőpontban.
Az eddigi kutatásaim alapján teljességgel igazolható, hogy egy, a világon egyedülállóan szenzációs fényhatásokra épülő, nagyon gondosan megtervezett épület a szigetvári Szulejmán szultán dzsámija. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy több egyetem professzora is érdeklődik ezek után a fényjelenségek után, és kutatni szeretnének. Arra kérem az Országgyűlést és természetesen államtitkár urat, hogy segítsen előmozdítani a további kutatások lehetőségét, esetlegesen török-magyar nemzetközi részvétellel. Különben itt van nálam, az internetről töltöttem le ezt a fotót (Felmutatja.), biztos vagyok benne, hogy nem színes kép, de azért mégiscsak látszik ez a szamárhátíves fényjelenség.
Végezetül, befejezésül engedjék meg, hogy reagáljak még Hiller képviselő úr felszólalására. Nem kellene ennyire aggódnia, hiszen 2010-ig a mélypontját érte el az egész rendszer, akár finanszírozási, akár szakmai szempontokat veszünk figyelembe. Végre elindul egy olyan folyamat, amikor tisztán láthatjuk, hogy finanszírozási és szakmai szempontok szerint is mi kerül a megyei önkormányzatokhoz, mik kerülnek a kisvárosi könyvtárakhoz, kisvárosi múzeumokhoz. Én csak gratulálni szeretnék és tudok államtitkár úrnak ahhoz, hogy elindult ez a folyamat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
