Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aggályainkat már megfogalmaztuk az általános vita során. Jelen pillanatban az ajánlás 17. pontjával kapcsolatban szeretnék egy rövid pontosító, tisztázó, magyarázó felszólalást, választ kérni. A 17. pont értelmében nem lehet intézkedést alkalmazni a mulasztásnak vagy kötelezettségszegésnek a felügyelet tudomására jutásától számított két év, illetve az elkövetéstől számított öt év elteltével és azon kiegészítéssel, hogy a kétéves határidő a hatóság számára újrakezdődik, adódik a kérdés, hogy mi értelme ezen időbeli határok bevezetésének. Tehát ha bármiféle visszaélésre fény derül, akkor miért korlátozzuk le a nyomonkövethetőséget és a szankcionálhatóságot akárhány éves időhatárokkal, ha pedig ezt már megteszi a kormányzat, akkor miért kettő és miért öt év lesz ez a két időhatár. Tehát ez egy konstruktív jellegű kérdés, amire, gondolom, nagyon egyszerűen és nagyon röviden megkaphatom a választ.
Összességében pedig el kell hogy mondjuk, valóban egy ömlesztett sajt az, ami előttünk van, egy kaotikus, kicsit nem ide illő részekből álló előterjesztés-sorozat. Ahogy azt a korábbiakban elmondtuk, nagyon sok esetben érezhető egyfajta túlteljesítési kényszer a kormányzat részéről. Itt gyakorlatilag az EU direktívái, elvárásai és diktátumai alapján nagyon sok mindent megpróbálnak átvezetni a magyar jogrendszerbe, sajnálatos módon olyan dolgokat is, amelyek nem kellenének, hogy ide kerüljenek az Országgyűlés elé, hanem nagyon egyszerűen egy miniszteri rendeletben vagy egy kormányrendeletben “elintézhetők” lettek volna. Tehát egyfajta túlteljesítési kényszer érzékelhető a kormányzat részéről.
A másik óriási aggályunk, hogy ezen előterjesztések és a módosítások is leginkább a pénzügyi befektetőket segítik. Nekünk pedig az tetszett volna jobban értelemszerűen, ha az egyes ember, a vásárló, az adós, a hitelszerződéssel rendelkező dolgát könnyítenénk meg. Mondjuk, azon nagyon egyszerű kikötéssel lehetett volna operálni, amit sajnos nem tudtunk önökkel elfogadtatni, hogy az egyes ember számára is a különböző hitelkonstrukciók legyenek összevethetők, legyenek ezek akár pontrendszerrel, akár máshogy számszerűsíthetők, és legyen egy objektív mérce, amely alapján a lehetséges károsult vagy hiteladós el tudja dönteni, hogy a jövőre nézve most előrelépést érhet el az életében, vagy pedig éppen most ássa meg a saját sírját, mondjuk, egy nagyon rosszul sikerült devizahitel alapú konstrukció tekintetében. Ezen összevethetőség hiánya nagyon nagy baj az előterjesztéssel kapcsolatban.
A másik irányból pedig az a nagyon nagy baj, hogy a pénzügyi befektetőknek való teljes befekvés, az ő kiszolgálásuk nem biztos, hogy visszaszáll a kisemberre a gyarapodás tekintetében, nem biztos, hogy pozitív hatással jár arra az emberre, akitől származik végül is a pénzügyi befektető profitja.
Összességében tehát - mint említettem - a 2 és 5 éves időhatár értelmére kívánunk rákérdezni, másrészt pedig újból megvilágítván a teljes előterjesztés hiányosságait, továbbra is fenn kell hogy tartsuk azon aggályainkat, amelyeket az általános vita során már megosztottunk.
Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
