DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Schiffer képviselő Úr! Igyekszem úgy megfogalmazni a mondataimat, hogy ne tűnjön úgy, mintha az Alkotmánybíróság határozatát bírálnám. Mintha az Alkotmánybíróság határozatának indoklása adós maradna annak kifejtésével, hogy 1869-ben milyen társadalombiztosítás volt Magyarországon, és milyen nyugdíjszabályok voltak Magyarországon. Mert valószínű, hogy annak a törvénynek az az értelme, hogy az állam garantálja, hogy a bírák a 70. életévükig kapnak állami illetményt. Valószínű, hogy ennek a szabálynak ez az értelme, és nyilván nincs figyelemmel ez a szabály a XX. századi társadalombiztosítási nyugdíjszabályokra.
Tanulmányaimból nem emlékszem arra, hogy 1869-ben milyen nyugdíj volt, de szerintem nem volt olyan nyugdíj, mint most. Ez csak egy zárójeles megjegyzés. Ezt az 1869-es szabályozást felesleges összekeverni azzal a jelenlegi állapottal, hogy a most az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvény alapján felmentett bírák 80 százaléka társadalombiztosítási nyugellátásban részesült, és nyugdíjasként ítélkezett tovább. Egyszerre nyugdíjat is és bírói illetményt is kapott. Ezt az érvet azért ne hozzuk ide! Különösen furcsa érvelés ez, amikor még Schiffer András is hivatkozott a várományra meg a szerzett jogokra. Szögezzük le, hogy ezeknek a bíráknak a nagy része kihasználta azt a jogi lehetőséget, hogy egyszerre mehetett nyugdíjba is, és egyszerre lehetett aktív bíró is. Egyébként, amikor éppen aktuálisan most az Európai Parlament LIBE bizottságának delegációjának elmondjuk ezt a problémát, hogy itt egyszerre voltak a bírák nyugdíjasok is meg aktívak is, nem akarnak hinni a fülüknek. Mert ez arrafelé nem szokás.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
